Egyházunk egy-két hete

Bár kon­fir­má­ci­ói vizs­gá­ra ké­szül­tek az ün­nep­lő csa­lá­dok és a gyü­le­ke­zet, a ti­zen­hat fi­a­tal még­is „to­pi­san”, sőt mun­kás­ru­há­ban, mun­kás­kesz­tyű­vel je­lent meg a temp­lom­ban má­jus 8-án. A vizs­gá­ra ké­szü­lés so­rán el­ha­tá­roz­ták, hogy a ta­nul­ta­kat nem ha­gyo­má­nyos kér­dezz-fe­le­lek for­má­ban, ha­nem el­játsz­va mu­tat­ják be. Így szü­le­tett meg az Épít­ke­zők cí­mű szín­da­rab, amely há­rom kér­dés­re ke­res­te a fe­le­le­tet: Mi­ért épít­kez­zünk? Mi­re és mi­ből épít­kez­zünk? És mi ad erőd az épít­ke­zés­hez? De ezek nem­csak a mér­nö­kök és a kő­mű­ve­sek fon­tos kér­dé­sei, ha­nem a mi éle­tünk­ben is a leg­lé­nye­ge­seb­bek. Mi­re épít­jük az éle­tün­ket, és mit épí­tünk az Is­ten­től ren­delt alap­ra?

A fi­a­ta­lok lel­ke­sen ké­szül­tek a szín­da­rab­ra, amely­ben elő­ször egy in­ga­tag tor­nyot si­ke­rült épí­te­ni­ük, de az­tán biz­tos alap­ra ál­lí­tot­ták fel azt az épít­ményt, amely szi­lár­dan áll, és amely­nek össze­fo­gó szeg­let­kö­ve Krisz­tus.

A szín­ját­szás rend­kí­vül erős kö­zös­ség­épí­tő ha­tá­sán túl, a ta­nult – sok­szor a ká­té­ból vett szó sze­rin­ti – idé­ze­tek meg­ta­nu­lá­sa mel­lett, a vi­zu­á­lis em­lék és él­mény is ma­ra­dan­dó le­het a fi­a­ta­lok és ter­mé­sze­te­sen a né­zők, a tel­jes gyü­le­ke­zet szá­má­ra.

A va­sár­na­pi kon­fir­má­ci­ói is­ten­tisz­te­let tel­je­sen „nor­má­lis” li­tur­gi­á­val és rend­del re­mény­sé­günk sze­rint még­is több volt a „ nor­má­lis­nál”, mert az so­ha­sem te­kint­he­tő nor­má­lis­nak, hogy Is­ten még min­dig nem hagy­ta el a né­pét, ha­nem meg­erő­sí­ti, kon­fir­mál­ja és meg­áld­ja.

Ben­ce Im­re