e-világ

Már több mint egy hó­nap­ja, hogy egy­há­zunk köz­pon­ti por­tál­ja sza­kí­tott ko­ráb­bi pi­ros szín­vi­lá­gá­val, és – iga­zod­va a nem­rég el­fo­ga­dott lo­gó­hoz – ezen­túl fő szín­ként a ké­ket hasz­nál­ja. Hor­váth-Bol­la Zsu­zsan­na fő­szer­kesz­tő a blog­já­ban em­lí­tet­te, hogy ez­út­tal csak for­mai vál­to­zá­sok tör­tén­tek, így a de­sign­vál­tás ap­ro­pó­ján ve­le ké­szí­tett in­ter­júnk el­ső­sor­ban ar­ra ke­re­si a vá­laszt, hogy a csak­nem más­fél éves ol­dal mennyi­ben vál­tot­ta va­ló­ra az ere­de­ti el­kép­ze­lé­se­ket.

– 2008 ko­ra őszén am­bi­ci­ó­zus öt­le­tek­kel és ter­vek­kel kelt új élet­re az evan­ge­li­kus.hu. Más­fél év­nyi mun­ka után le­het már mér­le­get ké­szí­te­ni?

– Úgy gon­do­lom, más­fél év elég idő ah­hoz, hogy az em­ber mér­le­get von­has­son. Ed­di­gi mun­kám ered­mé­nyes­sé­gé­ről a lá­to­ga­tott­sá­gi mu­ta­tók meg­győ­ző­en be­szél­nek: a hon­lap be­in­du­lá­sa előtt alig ke­res­ték fel ol­da­la­in­kat, nem volt raj­tuk ugyan­is szá­mot­te­vő ol­vas­ni­va­ló és tar­ta­lom.

1. év vé­gén már he­ti há­rom-négy­ezer lá­to­ga­tó­val szá­mol­tunk. A na­pi fris­sí­té­sek­nek kö­szön­he­tő­en azon­ban ez a szám év köz­ben is fo­lya­ma­to­san emel­ke­dett, és most is emel­ke­dik, az el­múlt hé­ten pél­dá­ul ki­lenc­ezer fe­let­t volt az ol­dalt fel­ke­re­sők szá­ma. Meg­fi­gyel­tük azt is, hogy na­gyobb ün­ne­pek – ka­rá­csony és hús­vét – előtt a lá­to­ga­tó­szám akár ti­zen­két­ezer­re is meg­ugor­hat. Más­fél év után ez­zel az emel­ke­dés­sel iga­zán elé­ge­det­tek le­he­tünk. Sok vissza­jel­zést ka­punk ol­va­só­ink­tól, le­ve­lek és hoz­zá­szó­lá­sok for­má­já­ban is, és mint­egy ha­vi har­minc meg­ke­re­sés ér­ke­zik lel­ki­gon­do­zói cso­por­tunk, a Ki­hez for­dul­ha­tok? ro­vat tag­ja­i­hoz is.

Pár te­ma­ti­kai vál­toz­ta­tást már ta­valy év vé­gén vég­re­haj­tot­tunk a hon­la­pon. Ezek kö­vet­ték az ol­va­sói vissza­jel­zé­se­ket és igé­nye­ket, és át­struk­tu­rál­tuk a ro­vat­szer­ke­ze­tet is – ezt vál­to­zat­la­nul a lá­to­ga­tói igé­nyek­hez iga­zít­juk a jö­vő­ben is –, hús­vét­kor pe­dig az új lo­gó­hoz il­lesz­ked­ve a de­sig­non vál­toz­tat­tunk. Az ol­dal fo­lya­ma­to­san vál­to­zik, és ez­zel együtt az öt­le­tek is ala­kul­nak.

– Le­het be­szél­ni ked­venc ro­va­tok­ról?

– A Lel­ki táp­lá­lék ro­va­tunk az egyik ilyen ked­venc, itt ta­lál­ha­tó a Na­pi ige, amit so­kan ol­vas­nak hon­la­pun­kon. Az Ige­hir­de­té­sek is ked­velt ro­vat, ez­zel kap­cso­lat­ban még ha­tá­ron túl­ról is ér­kez­nek vissza­jel­zé­sek, olyan ma­gya­rok ré­szé­ről, akik ré­geb­ben el­sza­kad­tak ha­zánk­tól, és anya­nyel­vü­kön sze­ret­né­nek ige­hir­de­tést ol­vas­ni vagy hall­gat­ni.

A hír­ol­dal funk­ci­ó­ból adó­dó­an so­kan ke­re­sik fel Ak­tu­á­lis ro­va­tun­kat. Egy-egy ese­mény után pár órá­val ná­lunk már ol­vas­ha­tó­ak a tör­té­né­sek, így nap­ra­ké­szek le­het­nek ol­va­só­ink egy­há­zi éle­tün­ket il­le­tő­en. Sok új­ság is szem­léz ben­nün­ket, így a Ma­gyar Nem­zet és a Ma­gyar Hír­lap, de a Du­na Te­le­ví­zió vagy a Hír Tv is vesz in­nen evan­gé­li­kus in­for­má­ci­ó­kat. Meg­fi­gyel­he­tő az is, hogy egy-egy „bot­rá­nyo­sabb” tör­té­net ese­tén meg­ug­rik a cikk lá­to­ga­tott­sá­ga. A ki­emelt cím­lap­tör­té­ne­te­ket szin­tén ki­ma­gas­ló­an so­kan ol­vas­sák, és per­sze az in­ter­jú­kat is. Ün­ne­pek előtt a te­ma­ti­zált ol­da­la­in­kat ke­re­sik fel so­kan, ide ren­ge­teg tar­tal­mat töl­töt­tünk fel.

– A fő­szer­kesz­tő­nek van ked­venc te­rü­le­te az ol­da­lon? Meg­en­ged­he­tő, hogy va­la­mi emi­att ke­rül­jön elő­tér­be? Vagy a sze­mé­lyes pre­fe­ren­ci­ák ér­vé­nye­sí­té­sé­re csak a szer­kesz­tői blog ad le­he­tő­sé­get?

– Ifj. dr. Fa­bi­ny Ti­bor mond­ta egy­szer vic­ce­sen azt, hogy a hon­lap az én har­ma­dik gye­re­kem. Már csak eh­hez tar­tás vé­gett sem mond­hat­nám azt, hogy ezt vagy azt sze­re­tem raj­ta, ez vagy az a ked­ven­cem, aho­gyan a gye­rek­ben sem csak a sze­mét vagy a ha­ját sze­re­ti az em­ber. Szó­val nin­csen ked­venc ro­va­tom: az új­ság­írás a ked­ven­cem, és ezen be­lül bár­mi­lyen ro­vat vagy mű­faj jö­het.

A hon­la­pon ve­ze­tett sa­ját blo­go­mat sem eme­lem ki, az csak ré­sze az ol­dal­nak; a blogban a hon­lap­pal kap­cso­la­tos gép­há­zas in­for­má­ci­ó­kat írom le, il­let­ve a szub­jek­tí­vebb mű­fa­jú pub­li­cisz­ti­kai írá­sa­i­mat te­szem köz­zé.

– Mi­lyen az in­ter­ne­tes szer­kesz­tő egy nap­ja? Az em­lí­tett „har­ma­dik gyer­mek” gon­do­zá­sa pon­to­san mi­lyen fel­ada­to­kat je­lent?

– Min­den na­pom tel­je­sen más, nin­csen rög­zí­tett na­pi­ren­dem. Alap­ve­tő­en ott­hon­ról dol­go­zom. Ide­á­lis len­ne, ha azt mond­hat­nám, hogy nyolc­tól ti­zen­hat órá­ig, de ezen a hé­ten pél­dá­ul min­den nap­ra van egy-egy ki­sebb-na­gyobb ta­lál­ko­zóm, in­ter­jú, fo­tó­zás, meg­be­szé­lés. Te­hát uta­zom ide-oda, és sok­szor es­te tíz­kor is fel kell töl­te­nem az ol­dal­ra egy-egy sür­gős anya­got – pél­dá­ul ha va­la­mi­lyen kér­dés­ben egy­há­zunk ve­ze­tő­sé­ge nyi­lat­ko­za­tot ad ki.

Ami ta­lán min­den­nap egy­for­ma, az a hí­rek és in­for­má­ci­ók össze­gyűj­té­se és fel­ra­ká­sa a hon­lap­ra. Ezek a hí­rek más or­szá­gok evan­gé­li­kus egy­há­za­i­nak éle­té­ről szól­nak, több­nyi­re né­met, il­let­ve an­gol for­dí­tá­sok, de hon­la­pun­kon hang­sú­lyos az is, hogy szé­les kö­rű ki­te­kin­tést nyújt­sunk, és a nagy­vi­lág­ból, il­let­ve ha­zánk­ból az öku­me­ni­kus hí­re­ket is össze­gyűjt­sük. Ez sem ön­já­ró, nem megy ma­gá­tól, hi­szen vá­lo­ga­tás nél­kül nem aka­runk kö­zöl­ni anya­go­kat. Hang­sú­lyos még a Lap­szem­le is, a ma­gyar, il­let­ve nem­zet­kö­zi saj­tó fi­gye­lé­se.

Mun­ka köz­ben „öt­let­elek”, és szer­ve­zem a kü­lön­bö­ző, egy­há­zunk éle­té­ről szó­ló hí­re­ket és tu­dó­sí­tá­so­kat is. Mi­vel egye­dül gon­do­zom a hon­la­pot, és min­de­nütt kép­te­len­ség ott len­nem, fel­ké­rek szer­ző­ket cikk­írás­ra, fény­ké­pek ké­szí­té­sé­re. Egy­em­be­res szer­kesz­tő­ség­ként ne­kem kell kéz­ben tar­ta­nom min­dent.

– És nem­csak ma­gát a fő­ol­dalt kell szer­kesz­te­nie, ha­nem az evan­ge­li­kus.hu-nak a kö­zös­sé­gi mé­dia főbb csa­tor­ná­i­val va­ló össze­köt­te­té­se­it is fel­ügye­li…

– Igen, na­pon­ta ra­kom fel hí­re­ink és cik­ke­ink link­je­it a Twit­ter­re és a Fa­ce­book­ra. A Twit­te­ren száz fe­let­ti azok­nak a szá­ma, akik kö­vet­nek ben­nün­ket. A kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­tek­kel, más egy­há­zak­kal – még ame­ri­kai lu­the­rá­nus tag­egy­há­zak­kal is – kö­vet­jük egy­más hí­re­it, de nem sok az egyé­ni fel­hasz­ná­ló, aki ilyen mó­don fi­gyel­né hí­re­in­ket. A Fa­ce­boo­kon öt­száz fe­lé tart az is­me­rő­sök szá­ma, itt fo­lya­ma­to­san van­nak vissza­jel­zé­sek is a cik­kek­kel kap­cso­lat­ban. Na­pon­ta kö­rül­be­lül öt be­je­lö­lést ka­punk. Alap­ve­tő­en azon­ban az a ta­pasz­ta­lat, hogy az em­be­rek in­kább ma­gát a hon­la­pot ke­re­sik fel az in­for­má­ci­ó­kért, mint­sem hogy csak a kö­zös­sé­gi por­tá­lo­kon ol­vas­nák a hí­re­in­ket.

– Ha ennyi­re fi­gyel a ne­tes tren­dek­re, ak­kor va­la­mi­lyen jö­vő­ké­pet is fel tud vá­zol­ni? Mi­lyen lesz va­jon az evan­ge­li­kus.hu egy év múl­va? Vagy akár há­rom év múl­va?

– Az in­ter­ne­tes tren­de­ket a hír­ol­da­lak, azo­kon be­lül pe­dig az egy­há­zi hír­ol­da­lak ala­ku­lá­sa szem­pont­já­ból fi­gye­lem, hi­szen mi is ilyen hon­lap va­gyunk. Sze­ret­ném, ha a jö­vő­ben hon­la­punk a mul­ti­mé­di­ás funk­ció fe­lé bő­vül­het­ne. Bár már most is ta­lál­ha­tó­ak raj­ta hang­anya­gok és vi­deo­fel­vé­te­lek, jó len­ne, ha sa­ját ese­mé­nye­ink­ről, pré­di­ká­ci­ók­ról, áhí­ta­tok­ról, eset­leg együt­te­sek­ről pár per­ces kli­pek is fel­ke­rül­het­né­nek. Azt nem tu­dom meg­mon­da­ni, évek múl­va mi lesz a trend, és mi ho­gyan fo­gunk vál­toz­ni. Sze­rin­tem ezt ma még egyet­len hon­lap­szer­kesz­tő sem tud­ja.

– Mennyi­re vir­tu­a­li­zá­lód­hat az egy­ház? El­kép­zel­he­tő-e az, hogy a ne­ten ke­resz­tül majd­nem tel­jes él­ményt kap­has­sa­nak azok, akik nem tud­nak el­jut­ni is­ten­tisz­te­let­re vagy gyü­le­ke­ze­ti al­kal­mak­ra?

– So­kan ri­o­gat­nak ez­zel a faj­ta vir­tu­á­lis va­ló­ság­gal, de sze­rin­tem et­től messze va­gyunk. Az biz­tos, hogy van igény ar­ra, hogy az in­ter­ne­ten is nyo­mon le­hes­sen kö­vet­ni egy-egy ilyen al­kal­mat, de az is­ten­tisz­te­le­ti kö­zös­ség sem­mi­kép­pen sem he­lyet­te­sít­he­tő a vir­tu­á­lis kö­zös­ség­gel.

A web 2.0-s kö­zös­sé­gek nagy elő­nye le­het a hí­vek és ér­dek­lő­dők össze­gyűj­té­se és a gyü­le­ke­zet tag­ja­i­val va­ló kap­cso­lat­tar­tás azo­kon a na­po­kon is, ami­kor nin­csen egy­há­zi al­ka­lom.

Dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök hon­la­punk in­du­lá­sa­kor azt mond­ta: aho­gyan Lu­ther Már­ton sa­ját ko­rá­ban a könyv­nyom­ta­tás le­he­tő­sé­gé­vel élt, úgy ma biz­to­san blo­gol­na. Fáb­ri György kom­mu­ni­ká­ci­ós szak­em­ber eh­hez egy ve­le ké­szí­tett in­ter­júm­ban hoz­zá­tet­te: Jé­zus nem­csak egy ma­gas hegy­re men­ne fel, hogy össze­gyűjt­se a so­ka­sá­got meg­hall­gat­ni a He­gyi be­szé­det, ha­nem egye­ne­sen web­ka­me­rá­ba mon­da­ná, és az ese­mény stre­am­ben men­ne az in­ter­ne­ten. Ez azt je­len­ti, hogy az egy­há­zi kom­mu­ni­ká­ci­ó­nak él­nie kell ezek­kel az új le­he­tő­sé­gek­kel, esz­kö­zök­kel, mert így fo­lya­ma­to­san le­het egy­más­nak im­pul­zu­so­kat ad­ni. De ezek csak esz­kö­zök, ame­lyek so­ha­sem pó­tol­hat­ják a sze­mé­lyes kap­cso­la­tot.

 – nagy­ben­ce –