E heti Luther-idézet

„Íme, ez a nagyon kevés, de mégis gaz­dag tartalmú szó kitűnően eléd fes­ti Isten egész valóságát, akaratát és cselekvését. Benne van minden böl­csességünk, amely meghalad min­­den emberi bölcsességet, szán­dé­kot és értelmet. Mert jóllehet az egész világ teljes igyekezettel ku­tat­ta, hogy kicsoda az Isten, mi a szán­dé­ka, és mit cselekszik: ebből soha sem­mit meg nem sejtett. Itt azon­ban mindezt bőségesen megtalálod. Mert itt, ebben a három hit­ágazat­ban ő maga jelentette ki és tárta fel atyai szívének és ki­mond­hatatlan sze­re­tetének leg­nagyobb mély­sé­ge­it. Hi­szen éppen azért teremtett min­ket, hogy megváltson és megszen­­tel­jen; és miután nekünk adott és ránk költött min­dent, ami mennyen és földön van: Fiát és Szent­lelkét is ne­künk adta, hogy velük ma­gához von­jon min­ket. Mert ahogyan fen­tebb magyaráztuk: mi sohasem ér­nénk el azt, hogy megismerjük az Atya jó­ságát és kegyelmét, ha nem is­mer­tet­né meg azt az Úr Krisz­tusban, aki atyai szívének tükre, akin kívül csupán hangos és félelmetes bírót látunk. Krisztusról pedig nem tud­hatnánk, ha a Szentlélek ki nem je­len­tené.”

Dr. Ha­fen­scher Ká­roly (ifj.)