Oratio oecumenica

[Lel­kész:] Min­den­ha­tó, örök Is­ten, mennyei Atyánk! Te, az örök, min­den­ha­tó és egye­dü­li Is­ten Jé­zus Krisz­tus­ban egé­szen kö­zel jöt­tél hoz­zánk, és el­hív­tál a ve­led va­ló kö­zös­ség­re. A ben­ned va­ló bi­zal­mat aján­dé­koz­tad ne­künk mint éle­tünk leg­na­gyobb kin­csét. Ez­zel a bi­za­lom­mal for­du­lunk most hoz­zád.

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk a ve­led va­ló kap­cso­lat elől me­ne­kü­lő em­ber­vi­lá­gért. Te lá­tod iga­zán, hogy az elő­led va­ló el­buj­do­sá­sunk­ban mennyi se­bet ej­tünk a vi­lá­gon, em­ber­tár­sa­in­kon, sa­ját ma­gun­kon és sze­re­tő szí­ve­den. Há­lát adunk ne­ked vég­te­len tü­rel­me­dért, amellyel to­vább­ra is hívsz min­den­kit a ve­led va­ló kö­zös­ség­re. Ké­rünk, to­vább­ra se vond meg igé­det tő­lünk, hogy min­de­nek el­jut­has­sa­nak az igaz em­ber­ség vég­ső tit­ká­hoz, a ve­led va­ló kö­zös­ség­re. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk azo­kért az em­ber­tár­sa­in­kért, aki­ket a tes­ti-lel­ki szen­ve­dés, a re­mény­te­len­ség, a ma­gány, a gyász fáj­dal­ma gyö­tör. Mu­tasd meg ne­kik, hogy te azért let­tél test­vé­rünk­ké, hogy a leg­na­gyobb mély­sé­gek­ben is osz­toz­zál ve­lünk, és éle­tünk min­den mély­sé­gé­ből meg­add a hoz­zád ve­ze­tő ki­utat. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Há­lát adunk ne­ked, hogy Lel­ked­del el­hív­tad és él­te­ted egy­há­za­dat. Kö­szön­jük ne­ked, hogy mi tag­jai le­he­tünk, és a ben­ned hí­vők kö­zös­sé­gé­ben is erő­sí­ted a hoz­zád tar­to­zás biz­ton­sá­gát. Kö­nyör­günk kö­zös­sé­ge­ink éle­té­ért és szol­gá­la­tá­ért. Add, hogy egy­há­zad kö­zös­sé­gé­ben min­den­ki meg­ta­lál­has­sa he­lyét, ahol jól ér­zi ma­gát, és be­tölt­he­ti azt a hi­va­tást, amely­re el­hív­tad. Adj ne­künk örö­möt, bé­kes­sé­get, a test­vé­ri sze­re­tet me­le­gét. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk, Urunk, sze­ret­te­in­kért és ma­gun­kért. Te se­gíts meg­ta­lál­nunk a leg­hét­köz­na­pibb tör­té­né­sek­ben is, hogy mit je­lent a ve­led va­ló kö­zös­ség meg­élé­se. Tü­rel­med­ből aján­dé­kozz ne­künk, hogy ne bánt­sunk meg má­so­kat el­ha­mar­ko­dott sza­vak­kal és tet­tek­kel. Aján­dé­kozz ne­künk sze­re­te­ted­ből, hogy ak­kor is a sze­re­tet nyel­vén tud­junk szól­ni, ami­kor meg­bán­tot­tak min­ket. Aján­dé­kozz ne­künk fe­lénk va­ló nyi­tott­sá­god­ból, hogy mi is nyi­tot­tan, meg­szó­lít­ha­tó­an él­jünk sze­ret­te­ink, em­ber­tár­sa­ink kö­zött. Add meg ne­künk és sze­ret­te­ink­nek nap mint nap a ve­led va­ló kö­zös­ség örö­mét és biz­ton­sá­gát. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lel­kész:] Min­den­ha­tó, örök Is­ten! Ál­dunk té­ged, hogy kö­zel vagy hoz­zánk, és meg­hall­ga­tod kö­nyör­gé­sün­ket. Ál­dunk té­ged, hogy meg­nyi­tot­tad előt­tünk az élet út­ját, amely tő­led, hoz­zád ve­zet Jé­zus Krisz­tus, a mi Urunk ál­tal.

[Gyü­le­ke­zet:] Ámen.