A hét témája
Észak felől…
Az északi egyházkerületi missziói nap egyik szervezőjeként a nap számomra kicsit mást jelentett, más hangsúlyokat hordozott, mint másnak. Pontosabban fogalmazva: az én élményeim meghatározója főként a feladat volt.
Nehezen számolhatnék be azon élményeimről, hogy vajon az igehirdetésben mi volt számomra megszólító, vagy hogy a pódiumbeszélgetés három meghívott előadójának bizonyságtételei hogyan csapódtak le bennem. Ugyanis annyi háttérmunka, „lótás-futás”, intézkedés hárul a szervezőre, hogy arra nem nagyon adatik alkalom, hogy bármelyik programpontban mint egyszerű néző/hallgató vegyen részt. A szervezés oroszlánrésze az együttlét előtti hetekben zajlik, de bőven van levezényelni és simítani való a finisben is. Mindezt persze nem keserűséggel mondom, hiszen a szervező feladata az, hogy szervezzen, mindig mindenben képben legyen, s ha netalán be nem tervezett, váratlan akadály jelentkezne, azonnal intézkedjen a megoldás érdekében.
Mint mindig, természetesen most is voltak váratlan események, amelyeket hirtelen kellett megoldani. De milyen jóleső volt a sóhajtás utána: sikerült! Milyen jóleső volt konstatálni, hogy bár közel nyolcszáz ember megmozgatása, egész napos programjuk bölcs megszervezése nem kis feladat, de azért nem lehetetlen! Ugyanígy jóleső – bár néha fejcsóválva történik – a tanulságok levonása is: megint tanultunk valamit, mit kell legközelebb máshogyan vagy éppen hasonlóan tervezni, szervezni.
Olykor egészen váratlanul adatnak ötletek új szolgálati lehetőségekre is. A kerületi missziói napok főleg középkorúakat, időseket mozgatnak meg, de ugyanekkora, sőt talán kevesebb szervezéssel megoldható lenne egy országos, kifejezetten ifjúsági nap sok zenével, határozottan megtérésre hívó, evangélizáló jelleggel! Istenünk tárháza minden bizonnyal kifogyhatatlan!
Blatniczky János Dániel kerületi missziói lelkész