A hét témája

Évek óta egyik szer­ve­ző­je va­gyok a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let misszi­ói nap­já­nak. A több hó­na­pot igény­lő elő­ké­szí­tő mun­ka után az adott na­pon ne­kem ál­ta­lá­ban a tar­tal­mi és lo­gisz­ti­kai iz­ga­lom szo­kott osz­tály­ré­szül jut­ni. A sok fon­tos ap­ró rész­let­ben sok­szor bi­zony nem­igen jut idő a nap lé­nye­gé­nek át­élé­sé­re.

Most azon­ban va­la­hogy más­képp tör­tént. Pe­dig bő­ven lett vol­na okom a ko­ráb­bi rit­mus­nak meg­fe­le­lő­en iz­gul­ni az egyéb­ként cso­dá­la­tos kör­nye­zet­ben fek­vő, de inf­ra­struk­tu­rá­li­san sze­rény kis­som­lyói hely­szín mi­att vagy az egyik be­te­get je­len­tő elő­adónk mi­att vagy a min­den le­het­sé­ges in­for­má­ci­ós csa­tor­nán be­ígért íté­let­idő mi­att vagy a hét­száz lel­kes ven­dég­se­reg mi­att – és ak­kor a ma­gam rép­ce­la­ki, száz test­vért szám­lá­ló kül­dött­sé­gé­ről még nem is be­szél­tem.

Is­ten tud­ta, hogy ez túl sok len­ne iz­ga­lom­ból, ezért rög­tön az ele­jén az ige­hir­de­tés­ben meg­szó­lí­tott. Azon­nal rá­jöt­tem, hogy én nem szer­ve­ző­je va­gyok en­nek a nap­nak, ha­nem egyik olyan részt­ve­vő­je, aki­nek szük­sé­ge van er­re a nap­ra. Ki is en­ged­tem a ke­zem­ből az ese­mé­nye­ket, pon­to­sab­ban át­en­ged­tem Is­ten ke­zé­be, és úgy volt jó min­den, ahogy volt. Az Úr össze­szö­vö­get­te a tör­té­né­sek szá­la­it, amíg kel­lett, be­zár­ta az ég csa­tor­ná­it, pa­ran­csolt a sze­lek­nek, és pa­ran­csolt ne­kem is va­la­mit, amit per­sze rég­óta tu­dok: „Ne ag­gód­ja­tok éle­te­te­kért (…) a ti mennyei Atyá­tok pe­dig tud­ja, hogy szük­sé­ge­tek van mind­er­re. De ke­res­sé­tek elő­ször az ő or­szá­gát és igaz­sá­gát, és ezek is mind rá­adá­sul meg­adat­nak nek­tek.” (Mt 6,25.32–33)

Mert vé­gül is a misszi­ói nap Is­ten or­szá­gá­nak ke­re­sé­sé­ről szól!

Ve­rasz­tó Já­nos kerületi missziói lel­kész