Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk! Há­lát adunk ne­ked, hogy igéd­del éle­tet te­rem­tesz, és új élet­re hívsz. Kö­szön­jük ne­ked, hogy az egye­dül szük­sé­ge­sen fe­lül is gon­dos­kodsz ró­lunk és er­ről a vi­lág­ról.

Kö­nyör­günk azo­kért, akik sze­gény­ség­ben és nél­kü­lö­zés­ben, be­teg­ség­ben és ma­gány­ban, ki­lá­tás­ta­lan­ság­ban és re­mény­te­len­ség­ben él­nek. Se­gítsd meg őket, hogy az élet kí­mé­let­len­sé­ge ne zár­ja el a ve­led va­ló kö­zös­ség út­ját. Ne­künk pe­dig ne en­gedd, hogy kö­zö­nyö­sen szem­lél­jük má­sok szen­ve­dé­sét, ha­nem ve­zess min­ket a ta­lá­lé­kony sze­re­tet út­ján, hogy akar­junk és tud­junk eny­hí­te­ni a szen­ve­dé­sen.

Kö­nyör­günk azo­kért, akik­nek le­he­tő­sé­gük van for­mál­ni a vi­lá­got, hogy az tisz­tább és igaz­sá­go­sabb le­gyen. Em­lé­kez­tesd őket, hogy a na­gyobb le­he­tő­ség na­gyobb fe­le­lős­ség­gel is jár – em­ber­tár­sa­ik előtt, de leg­fő­kép­pen te­előt­ted. Gá­told meg őket az ön­zés, az ön­ma­gá­ban va­ló ha­ta­lom­vágy, a kö­zöny, a rö­vid­lá­tás ter­mé­ket­len cse­le­ke­de­te­i­ben, és se­gíts, hogy szán­dé­ka­ik­ban és tet­te­ik­ben az em­be­rek és az irán­tad va­ló sze­re­te­t ve­zes­se őket.

Kö­nyör­günk, Atyánk, egy­há­za­dért. Te só­vá, vi­lá­gos­ság­gá, he­gyen épült vá­ros­sá tet­ted a Krisz­tus­ban hí­vők kö­zös­sé­gét. Kö­szön­jük ne­ked, hogy ne­künk is he­lyet ad­tál eb­ben a kö­zös­ség­ben. Se­gíts ne­künk, hogy be­tölt­hes­sük azt a hi­va­tást, amely­re el­hív­tál min­ket: meg­él­ni a ve­led és az egy­más­sal va­ló sze­re­tet­kö­zös­sé­get és ta­nú­sá­got ten­ni aka­ra­tod­ról és ke­gyel­med­ről em­ber­tár­sa­ink kö­zött.

Há­lát adunk, Atyánk, hogy min­den em­bert sze­re­tet­tel vársz a ve­led va­ló kö­zös­ség­re. Hívsz most, és min­dent meg­tet­tél Fi­ad ál­tal, hogy hí­vó sza­vad örök­ké szól­jon. Ámen.