A hét témája

– Fő­igaz­ga­tó úr elő­adá­sa mély be­nyo­mást tett rám, és úgy gon­do­lom, hogy ál­ta­lá­ban a ma­gyar részt­ve­vők­re is. Be­ve­ze­té­sül mon­da­na né­hány szót ma­gá­ról?

– Nos, musz­lim va­gyok, dok­to­rá­tu­so­mat a UC­LA-en, a Ka­li­for­ni­ai Egye­te­men, Los An­ge­les­ben sze­rez­tem, ta­ná­ra­im ori­en­ta­lis­ták – musz­li­mok és nem musz­li­mok – vol­tak. Ez már a foly­ta­tá­sa volt az ott­ho­ni egye­te­mi kép­zés­nek. Ta­ní­tok, az isz­lám jog és szo­cio­ló­gia pro­fesszo­ra va­gyok, emel­lett a mi­nisz­té­ri­um­ban a ku­ta­tás-fej­lesz­tés és kép­zés fe­le­lő­se.

Ír­tam né­hány köny­vet az isz­lám­ról, részt vet­tem nem­ze­ti és nem­zet­kö­zi val­lá­si dia­ló­gu­sok­ban, se­gí­tem a val­lá­si ve­ze­tők mun­ká­ját a kor­mány ré­szé­ről. Uta­zom a tar­to­má­nyok­ba, min­den­fé­le val­lá­si – isz­lám, ka­to­li­kus, pro­tes­táns, budd­his­ta, hin­du, kon­fu­ci­á­nus – ve­ze­tő­vel ta­lál­ko­zom, meg­vi­ta­tom ve­lük a hely­ben nem meg­old­ha­tó prob­lé­má­kat, a to­le­ran­cia és együtt­mű­kö­dés ak­tu­á­lis kér­dé­se­it. A val­lás fon­tos szá­mom­ra, musz­lim anyá­tól szü­let­tem, val­lá­sos kö­zös­ség­ben ne­vel­ked­tem. Ha In­di­á­ban szü­let­tem vol­na, va­ló­szí­nű­leg hin­du len­nék, ha Ma­gyar­or­szá­gon, ak­kor ka­to­li­kus…

– Vagy pro­tes­táns…

– Igen, vagy pro­tes­táns. Va­ló­já­ban nem­igen van vá­lasz­tás, dön­tő­en a ne­ve­lés­től függ. Itt bi­zony őszin­té­nek kell len­nünk. Csak ké­sőbb fej­lő­dik ki az em­ber­ben a sa­ját val­lá­sá­nak meg­ér­té­se, és erő­sö­dik meg a ben­ne va­ló hit­ben. Az em­ber musz­lim­ként, ke­resz­tény­ként – és így to­vább – in­dul, a szü­lei ál­tal. En­nek meg­ér­té­sé­vel kell tár­gyal­nunk egy­más­sal.

– Amint elő­adá­sá­ban is utalt rá, elő­for­dul, hogy a part­ne­rek nin­cse­nek tel­jes bi­za­lom­mal egy­más iránt, úgy gon­dol­ják, hogy a má­sik fél té­rí­te­ni, misszi­o­nál­ni akar­ja őket. Ho­gyan ha­tá­roz­ná meg a misszió és a dia­ló­gus vi­szo­nyát?

– Ez jó kér­dés, mert a val­lás­kö­zi pár­be­széd részt­ve­vői ál­ta­lá­ban té­rí­tés­sel is fog­lal­koz­nak, ke­resz­té­nyek és musz­li­mok egy­aránt. Ez va­ló­ban prob­lé­ma, ha őszin­ték aka­runk len­ni. De idő­vel, úgy gon­do­lom, a nyu­ga­ti­ak­nál, akik ta­nul­má­nyoz­zák az isz­lá­mot, és ké­sőbb ori­en­ta­lis­ták lesz­nek, szin­tén ki­ala­kul az isz­lám bi­zo­nyos meg­ér­té­se, az el­len­sé­ges­ke­dés­től a meg­ér­te­ni aka­rás kí­ván­csi­sá­gá­ig és az egy­re na­gyobb szim­pá­ti­á­ig. Sze­rin­tem a kulcs a ta­lál­ko­zás, a más kul­tú­rák­nak va­ló „ki­tett­ség”. Mi­nél job­ban ki van té­ve va­la­ki más kul­tú­rák­nak, an­nál va­ló­szí­nűbb, hogy to­le­ráns lesz irán­tuk.

– Mind­két vi­lág­val­lás, a ke­resz­tény­ség és az isz­lám is misszi­o­ná­ló.

– Így igaz, és ez prob­lé­ma. Ha egy musz­lim lát egy ke­resz­tényt, ar­ra gon­dol, ho­gyan té­rít­het­né meg. De vé­le­mé­nyem sze­rint az át­té­rés prob­lé­má­ja ké­sőbb je­lent­ke­zik. Bár­mi­kor és bár­hol meg­vál­toz­tat­ha­tó a val­lá­si ho­va­tar­to­zás, de ma­ni­pu­lá­ció nél­kül, vagy­is nem gye­rek­kor­ban. Úgy gon­do­lom, hogy így he­lyes az in­do­néz tör­vé­nyek és a kü­lön­bö­ző em­be­ri jo­gi do­ku­men­tu­mok sze­rint. A gye­re­kek­nek a szü­lők val­lá­sát kell kö­vet­ni­ük ad­dig, amíg érett fej­jel ma­guk nem dönt­het­nek. Nem sza­bad mást aján­la­ni az ok­ta­tás­ban. A musz­lim vagy a ke­resz­tény ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek ne pró­bál­ják meg át­té­rí­te­ni a gye­re­ke­ket. Ezt tisz­te­let­ben kell tar­ta­nunk. In­for­mál­hat­juk őket, de a gye­re­kek át­té­ré­sét ne fo­gad­juk el, vár­juk meg, amíg el­érik a meg­fe­le­lő kort. Más­részt úgy gon­do­lom, hogy a gye­re­kek át­té­rí­té­se az em­be­ri jo­gok el­ve­i­vel is el­len­té­tes.

– A kon­fe­ren­ci­án szó volt a köl­csö­nös­ség prob­lé­má­já­ról a ke­resz­tény hát­te­rű és a musz­lim több­sé­gű or­szá­gok kö­zött. In­do­né­zi­á­ban, mint hal­lot­tuk, biz­to­sít­va van a val­lás­sza­bad­ság. Vagy­is egy fel­nőtt musz­lim át­tér­het ke­resz­tény vagy más hit­re?

– Úgy gon­do­lom, hogy a kér­dés nem tel­jes, így el­fo­gult, hi­szen egy ke­resz­tény vagy más is tér­het isz­lám hit­re. Min­den val­lást egy­for­mán kell ke­zel­ni. Ha egy musz­lim ke­resz­tény hit­re tér­het, ak­kor egy ke­resz­tény is isz­lám­ra. In­do­né­zi­á­ban nincs olyan tör­vény, amely meg­til­ta­ná a val­lás meg­vál­toz­ta­tá­sát. Ez sok­szor sok he­lyen meg is tör­té­nik. Musz­li­mok ke­resz­tény hit­re tér­nek, ke­resz­té­nyek isz­lám­ra. Mi­ért olyan nagy do­log ez egye­sek­nek? Nem ér­tem, hi­szen a val­lás­sza­bad­ság nem csak az át­té­rés le­he­tő­sé­gét je­len­ti. A val­lás­sza­bad­ság­nak annyi más dol­got is tar­tal­maz­nia kell! Az is­ten­tisz­te­let, a sa­ját val­lás­gya­kor­lás le­he­tő­sé­gét, a val­lás­ok­ta­tást, val­lá­si cso­por­tok, moz­gal­mak szer­ve­zé­sét – er­re a szé­le­sebb össze­füg­gés­re fel is szok­tam hív­ni a val­lá­si ve­ze­tők és em­be­ri jo­gi ak­ti­vis­ták fi­gyel­mét.

– Pon­to­san az utóbb em­lí­tet­tek­kel vol­tak ná­lunk prob­lé­mák a kom­mu­nis­ta idők­ben…

– A val­lá­si ve­ze­tők ter­mé­sze­te­sen nem ajánl­ják hí­ve­ik­nek az át­té­rést. Ha igen, ak­kor, úgy gon­do­lom, nem val­lá­si ve­ze­tők. A val­lá­si ve­ze­tők azt mond­ják: tartsd ma­gad val­lá­sod sza­bá­lya­i­hoz, eti­ká­já­hoz, ér­té­ke­i­hez, amint re­mél­he­tő­leg is­me­red. Át­té­rés nem na­pon­ta tör­té­nik. Én egy­szer sem vál­toz­ta­tom meg a val­lá­so­mat, és úgy gon­do­lom, Ön sem fog­ja hússzor éle­té­ben… Az em­ber éle­té­ben ilyes­mi va­ló­szí­nű­leg csak egy­szer tör­té­nik, ha egy­ál­ta­lán. Mi­ért kor­lá­toz­zuk te­hát a val­lás­sza­bad­sá­got az át­té­rés jo­gá­ra? Ez így na­gyon el­fo­gult kérdésfeltevés. Az em­be­ri jo­gi nyi­lat­ko­za­tok­ban nyolc össze­te­vő­je van a val­lásszabadságnak, a val­lás meg­vál­toz­ta­tá­sa csak az egyik. Te­hát van még hét má­sik pont. A val­lá­si ve­ze­tők azt mon­da­nák: in­kább a töb­bi he­tet hang­sú­lyoz­zuk, mint ezt az egyet.

– Mi szük­sé­ges te­hát az őszin­te pár­be­széd­hez?

– Az őszin­te pár­be­széd­hez az kell, hogy ne néz­zünk le sem­mi­lyen kul­tú­rát, ha­nem az egyen­lő­ség alap­ján foly­tas­suk a dia­ló­gust. Van­nak múlt­be­li ta­pasz­ta­la­ta­ink ar­ról, ho­gyan ta­lál­koz­tak egy­más­sal kü­lön­bö­ző val­lá­si cso­por­tok. De a múlt­nak élünk? A jö­vő­nek kell él­nünk!

– Van­nak val­lá­si konf­lik­tu­sok az or­szág­ban mind­an­nak el­le­né­re, amit el­mon­dott?

– Per­sze, van­nak, vol­tak he­lyek, ahol elő­for­dul­tak konf­lik­tu­sok val­lá­si cso­por­tok kö­zött, a ki­lenc­ve­nes évek vé­gé­től. De há­la Is­ten­nek, eze­ken már túl va­gyunk, mert min­den érin­tett fél azt mond­ja, hogy ami sok, az sok, a konf­lik­tu­sok sen­ki­nek sem hasz­nál­nak, csak ár­ta­nak min­den­ki­nek.

Hi­va­tal­ból is ku­tat­tam, me­lyek vol­tak a fő té­nye­zők. Pél­dá­ul Am­bon szi­ge­té­ről be­szé­lek, a Malu­ku-szi­ge­te­ken. Úgy lát­tam, hogy ezek nem val­lá­si konf­lik­tu­sok vol­tak, leg­alább­is kez­det­ben nem, ha­nem gaz­da­sá­gi­ak-po­li­ti­ka­i­ak. Csak ké­sőbb tá­mad­ták a val­lá­si szim­bó­lu­mo­kat, me­cse­te­ket, temp­lo­mo­kat. Val­lá­si cso­por­to­kat érin­tet­tek az össze­tű­zé­sek, de a gyö­ke­rek gaz­da­sá­gi­ak, po­li­ti­ka­i­ak vol­tak. Gaz­da­sá­gi prob­lé­mák a be­ván­dor­ló mun­ká­sok mi­att let­tek, akik bi­zo­nyos mun­ka­he­lye­ket el­fog­lal­tak a he­lyi la­kos­ság elől. A ven­dég­mun­ká­sok egy bi­zo­nyos val­lás­hoz, az isz­lám­hoz tar­toz­tak, a he­lyi­ek egy má­sik­hoz, a ke­resz­tény­ség­hez. A konf­lik­tus te­hát egy­ál­ta­lán nem val­lá­si volt, ha­nem a he­lyi­ek és a be­ván­dor­lók kö­zött ala­kult ki.

Né­hány hó­nap­ja meg­lá­to­gat­tam a vi­dé­ket, köz­pon­ti val­lá­si ve­ze­tők­kel együtt, és a he­lyi val­lá­si ve­ze­tők azt mond­ták, hogy elég volt, együtt kell épí­te­ni­ük a jö­vőt, ott és az egész or­szág­ban. Har­minc­há­rom tar­to­mány van, ti­zen­hét­ezer szi­get, hét óra a re­pü­lő­út a szi­get­cso­port leg­nyu­ga­tibb szeg­le­té­től a leg­ke­le­tib­big. Óri­á­si az or­szág, fon­tos a nem­ze­ti egy­ség, a val­lá­si har­mó­nia pe­dig en­nek lé­nye­ges ele­me.

– Kö­szö­nöm. Bú­csú­zó­ul mit üzen a ma­gya­rok­nak?

– A ma­gya­rok több­sé­ge is egy bi­zo­nyos vi­lág­val­lás­hoz tar­to­zik és így egy bi­zo­nyos kul­tú­rá­hoz. Az in­do­né­zek is – nyolc­van­nyolc szá­za­lé­kuk musz­lim – egy bi­zo­nyos kul­tú­rá­hoz. Ha a kul­tú­rák ta­lál­koz­nak, pár­be­szé­det foly­tat­nak, és jó ha­tás­sal van­nak egy­más­ra, az a vi­lág bé­ké­jé­hez is hoz­zá­já­rul.

Sz. P.