A hét témája

Gu­óth Emil – a Deák Téri Evan­gé­li­kus Gimnáziumunkban is oktató tör­ténész – Tri­a­non­tól Bé­csig – A Hor­thy-kor­szak par­la­men­ta­riz­mu­sa a tör­té­nel­mi ki­hí­vá­sok és a fe­le­lős po­li­ti­ku­si dön­té­sek tük­ré­ben (1919–1939) cí­mű kö­te­té­nek té­má­ja a Hor­thy-kor­szak par­la­men­ta­riz­mu­sá­nak köz­jog- és po­li­ti­ka­tör­té­ne­ti szem­pon­tú be­mu­ta­tá­sa.

A dol­go­zat ge­rin­cét ké­pe­zi a vá­lasz­tá­si rend­szert sza­bá­lyo­zó ren­de­le­tek és tör­vé­nyek, il­let­ve az ál­lam­fői kom­pe­ten­ci­át érin­tő jog­sza­bá­lyok ge­ne­zi­sé­nek (ke­let­ke­zés­tör­té­ne­té­nek) vizs­gá­la­ta, a po­li­ti­ka­tör­té­ne­ti össze­füg­gé­sek ár­nyalt be­mu­ta­tá­sa. Cél­ja, hogy a fe­le­lős po­li­ti­ku­si dön­té­sek mö­gött rej­lő kül­ső és bel­ső kény­sze­rí­tő erő­ket, azok ha­tá­sa­it mind a tör­vé­nyi hát­tér, mind az in­téz­mé­nyi struk­tú­ra ki- és át­ala­ku­lá­si fo­lya­ma­tá­ban ér­zé­kel­he­tő­vé te­gye.

A szer­ző mun­ká­ja so­rán igyek­szik vé­gig­kö­vet­ni, hogy a kor­ten­den­ci­ák kény­sze­rei és a Ma­gyar­or­szág­ra ne­he­ze­dő sú­lyos vesz­te­sé­gek és meg­ráz­kód­ta­tá­sok ho­gyan je­len­tek meg a po­li­ti­ku­sok dön­té­se­i­ben, a po­li­ti­kai küz­del­mek hát­te­ré­ben. Az ed­dig el­ter­jedt vé­le­ke­dés­sel el­len­tét­ben a szer­ző vi­lá­gos­sá te­szi, hogy a kor­szak po­li­ti­kai elit­jé­nek meg­ha­tá­ro­zó, dön­té­si hely­zet­ben lé­vő tag­jai mind­vé­gig tisz­tá­ban vol­tak az or­szág sú­lyos hely­ze­té­vel, a vá­laszt­ha­tó al­ter­na­tí­vák­ban rej­lő ve­szé­lyek­kel és nem­ze­tük sa­ját ele­mi ér­de­ke­i­vel. Szó nincs te­hát or­szág­vesz­tő elit­ről. Ér­zé­kel­ték tör­té­nel­mi fe­le­lős­sé­gü­ket sa­ját né­pük, kul­tú­rá­juk, or­szá­guk jö­vő­je iránt. Ha­zá­juk sor­sát érin­tő alap­kér­dé­sek­ben egyet­ér­tést tud­tak te­rem­te­ni.

Egy olyan kor­szak po­li­ti­kai moz­gá­sa­i­ról kap ké­pet az ol­va­só, ame­ly­ben csak né­hány év állt ren­del­ke­zés­re a nyu­godt és bé­kés épít­ke­zés­re, a sta­bi­li­zá­ció ered­mé­nye­i­nek to­vább­vi­te­lé­re. Az el­ső vi­lág­há­bo­rú kö­vet­kez­mé­nye­i­től, a má­so­dik előz­mé­nye­i­től és a gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság­tól erő­sen be­fo­lyá­solt rend­szer­nek az 1920-as és 1930-as évek­ből csak na­gyon rö­vid idő ju­tott a biz­ton­sá­gos, sta­bil lé­te­zés szá­má­ra. A ki­bon­ta­ko­zó vi­lág­vál­ság ket­té­tör­te a po­zi­tív fo­lya­ma­to­kat. Mi­előtt az iga­zi, leg­alább kö­zép­tá­vú rend­szer­sta­bi­li­tás ki­ala­kul­ha­tott vol­na, amely­ben a ja­vu­ló gaz­da­sá­gi hely­zet meg­te­rem­tet­te vol­na a szük­sé­ges po­li­ti­kai és szo­ci­á­lis re­for­mok re­á­lis le­he­tő­sé­gét, a ko­moly ál­do­za­tok árán ki­ala­kí­tott struk­tú­ra szin­te azon­na­li fe­lül­vizs­gá­la­tá­ról, je­len­tős kor­rek­ci­ó­já­ról kel­lett gon­dol­kod­ni.

Tri­a­non, az or­szág fel­da­ra­bo­lá­sa, a há­bo­rút le­zá­ró fenn­tart­ha­tat­lan bé­kék fegy­ver­szü­ne­ti jel­le­ge a kor­szak po­li­ti­ku­sa­i­ban és szin­te a tár­sa­da­lom egé­szé­ben vé­gig az át­me­ne­ti­ség, az ide­ig­le­nes­ség ér­zé­sét ala­kí­tot­ták ki és erő­sí­tet­ték. Ide­ig­le­nes­ség, át­me­ne­ti­ség a köz­jo­gi-po­li­ti­kai in­téz­mény­rend­szer­ben, a de­mog­rá­fi­ai hely­zet­ben, az ál­lam­te­rü­let­ben, a nem­zet­kö­zi jo­gi stá­tus­ban.

Mind­ezek ha­tá­sa­it fi­gye­lem­be vé­ve ala­kí­tott ki a szer­ző egy ár­nyal­tabb rend­szer­kri­ti­kai ké­pet, amely­ben a meg­ha­tá­ro­zó po­li­ti­ku­sok tö­rek­vé­se­it, po­zi­tív és ne­ga­tív dön­té­se­it új meg­vi­lá­gí­tás­ba he­lye­zi.

EÉ