Keresztutak

Újabb fe­je­zet­tel gaz­da­go­dott a mo­son­ma­gyar­óvá­ri és a cser­nát­fa­lu­si evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet kö­zöt­ti test­vér­kap­cso­lat 2003 óta író­dó tör­té­ne­te, mely már ed­dig is sok kö­zös él­ményt adott mind­két egy­ház­köz­ség tag­ja­i­nak. Több al­ka­lom­mal ta­lál­koz­tak, hol itt, hol ott. Ez­út­tal ti­zen­hat mo­son­ma­gyar­óvá­ri in­dult út­nak az el­múlt hét­főn haj­na­li négy óra­kor, hogy ti­zen­nyolc órai bu­szo­zás után fá­rad­tan, de nagy vá­ra­ko­zá­sok­kal meg­ér­kez­ze­nek a bar­ca­sá­gi csán­gók leg­na­gyobb gyü­le­ke­ze­té­be.

A ven­dég­lá­tók ez­út­tal is ér­de­kes, vál­to­za­tos és gaz­dag prog­ra­mot ál­lí­tot­tak össze. A ven­dé­gek­nek meg­mu­tat­ták a Zá­gon­ban, Mi­kes Ke­le­men szü­lő­fa­lu­já­ban lé­vő kas­télyt, a ge­len­cei Ár­pád-ko­ri temp­lo­mot, Kéz­di­vá­sár­he­lyen a Szé­kely Nem­ze­ti Mú­ze­u­mot, il­let­ve a cser­ná­to­ni sza­bad­té­ri mú­ze­u­mot. A kör­út a nyer­ges-te­tői kop­ja­fa­park­ban ért vé­get, ahol a két gyü­le­ke­zet kö­zö­sen ko­szo­rúz­ta meg azt az em­lék­mű­vet, ame­lyet azok­nak a hős hon­vé­dok­nak a tisz­te­le­té­re emel­tek, akik az 1848–49-es for­ra­da­lom vé­gén, Tu­zson Já­nos hon­véd őr­nagy ve­ze­té­sé­vel, szin­te az utol­só em­be­rig küzd­ve, hosszú időn ke­resz­tül fel­tar­tóz­tat­ták a cá­ri orosz se­re­ge­ket.

Más­nap az idő­já­rás meg­en­ged­te, hogy a Cser­nát­fa­lut kör­be­öle­lő Kár­pát-ka­réj egyik leg­ma­ga­sabb csú­csá­ra, az ezer­nyolc­száz mé­ter ma­gas, cso­dá­la­tos pa­no­rá­mát nyúj­tó Ke­resz­tény-ha­vas­ra is fel­men­je­nek a sík vi­dék­hez szo­kott mo­son­ma­gyar­óvá­ri­ak.

A bú­csú ez­út­tal sem volt könny nél­kü­li, de a kö­vet­ke­ző vi­szont­lá­tás­ra re­mény­ség sze­rint nem kell so­kat vár­ni, hi­szen a Laj­ta-par­ti evan­gé­li­ku­sok jö­vő év­i vi­szont­lá­to­ga­tás­ra hív­ták meg er­dé­lyi test­vér­gyü­le­ke­ze­tük tag­ja­it.

Kiss Mik­lós