E heti Luther-idézet

„Ezen a nyilvános, mindennapi és kö­te­lező gyónáson kívül van még az a tit­kos gyónás, amely testvér előtt, négy­szemközt történik. Ez arra való, hogy ha különösen terhel és kísért min­ket valami, ha rágódunk rajta, de nem tudunk megnyugodni, és hi­tün­ket sem érezzük elég erősnek, akkor el­panaszolhatjuk ezt egyik test­vé­rünk­nek, hogy tanácsot, vi­gasz­ta­lást és erőt kapjunk, amikor és ahányszor akar­juk. Ez ugyanis nincs úgy pa­rancs­ba foglalva, mint a másik kettő, ha­nem mindenkinek tetszésére van bízva, hogy éljen vele, ha rászorul. En­nek eredete és ren­del­te­té­se pedig az, hogy maga Krisztus adta keresz­­tyé­nyei szájába a feloldozást, és megpa­ran­csolta, hogy fel­oldozzanak min­ket bűneinkből (Mt 18,15–19). Ha tehát valakinek szívét nyomja a bűne, és vi­gasz­ta­lás­ra sóvárog, annak biztos me­nedéke van itt, mert megtalálja Isten igéjét, és azt hallja, hogy Isten őt ember szolgálatával feloldozza és fel­menti bűneitől.”

Luther Márton: Nagy káté (Prőhle Károly fordítása)