Keresztény szemmel

Nagy­vá­ros­ban élők­ként már meg­szok­hat­tuk, hogy Bu­da­pest ut­cái ál­lan­dó­an fel van­nak túr­va. Hol itt, hol ott je­len­nek meg – nem­rit­kán szin­te egy­más után – em­be­rek és gé­pek, s kí­mé­let­le­nül fel­bont­ják a jár­dát vagy az út­tes­tet, eset­leg mind­ket­tőt.

Az egyik nem túl je­len­tős, ám for­gal­mas bu­dai ke­resz­te­ző­dés sem ke­rül­het­te el a sor­sát. „Köz­mű­épí­tés” – hir­det­te a tá­jé­koz­ta­tó táb­la, s így leg­alább le­he­tett tud­ni, mi­ért bon­tot­ták fel a bur­ko­la­tot és a jár­dát az ut­ca fe­lé­ig, je­len­tő­sen le­las­sít­va a for­gal­mat, bor­zol­va gya­lo­go­sok, au­tó­sok ide­ge­it. S nem is iga­zán gon­do­san jár­tak el a mun­ká­la­tok ter­ve­zői, irá­nyí­tói, hi­szen meg­le­he­tő­sen hosszú ide­je tá­tong már a nyi­tott mun­ka­árok.

De ami még bosszan­tóbb mel­lé­fo­gás: a tö­meg­köz­le­ke­dé­si jár­mű­vek ré­szé­re nem je­löl­tek ki te­re­lő út­vo­na­lat. Már­pe­dig így a mo­dern, ám ki­fe­je­zet­ten hosszú és ne­héz­kes moz­gá­sú csuk­lós bu­szok­nak rend­kí­vül ke­vés he­lyük van, hogy egy de­rék­szö­gű ka­nyar be­vé­te­le után be­kússza­nak az amúgy sem tá­gas ut­cá­ba. Mi­köz­ben ve­ze­tő­ik se­bé­szi pon­tos­sá­gú moz­du­la­to­kat vé­gez­ve irá­nyít­ják a jár­mű­vet, nem­csak a köz­le­ke­dé­si part­ne­rek­re, gya­lo­go­sok­ra, út­hi­bák­ra ügyel­nek, ha­nem a mun­ka­gö­dör­re is. Cen­ti­mé­ter­pon­to­san kell be­cé­loz­ni­uk az au­tó­sok ál­tal sza­ba­don ha­gyott szűk he­lyet.

Nem tett más­ként az ép­pen szem­be­jö­vő busz ve­ze­tő­je sem. Alig­ha le­he­tett kez­dő a szak­má­ban, hi­szen ki­fe­je­zet­ten len­dü­le­te­sen fo­gott a ma­nő­ver­hez. Lát­ha­tó­an na­gyon kon­cent­rált, te­kin­te­te vil­lám­gyor­san ug­rált a kü­lön­bö­ző tük­rök kö­zött, mi­köz­ben ke­ze ru­ti­nos moz­du­lat­tal te­ker­te a kor­mányt, meg­ta­lál­va az ide­á­lis, egy­szer­s­mind egyet­len le­het­sé­ges ívet, ame­lyen be­for­dul­ha­tott. Sem­mi nem ke­rül­te el a fi­gyel­mét, tel­jes oda­adás­sal dol­go­zott. A jár­mű egy pil­la­nat­ra meg­tor­pant, mert majd­nem el­so­dor­ta a mun­ka­ár­kot öve­ző kor­lát egyik tar­tó­bak­ját, majd egy ap­ró kor­rek­ció után foly­ta­tó­dott a mű­ve­let, míg a ha­tal­mas jár­mű las­san be­óva­ko­dott a szá­má­ra ki­je­lölt kes­keny fo­lyo­só­ba, ahol egy pil­la­nat­ra meg­állt.

Fel­for­ró­sod­ha­tott a le­ve­gő a fül­ké­ben, mert a pi­ló­ta ki­nyi­tot­ta az ab­la­kot, ki­csit la­zí­tott nyak­ken­dő­jén, majd ügyet sem vet­ve a pro­duk­ci­ó­ját el­is­me­rés­sel szem­lé­lő já­ró­ke­lők­re és au­tó­sok­ra, a nagy mun­ka vé­gez­té­vel, őse­i­től ta­nult moz­du­lat­tal, ren­des ke­resz­tény em­ber mód­já­ra ke­resz­tet ve­tett. Szá­ja moz­gá­sá­ból úgy tűnt, mint­ha mon­dott is vol­na va­la­mit, de a han­go­kat nem en­ged­te át a vas­tag szél­vé­dő üveg. Majd is­mét fel­pör­gött a mo­tor, s a ha­tal­mas sze­rel­vény las­san, mél­tó­ság­tel­je­sen to­vább­gör­dült, míg el nem nyel­te a lük­te­tő dél­utá­ni for­ga­lom.

Gyar­ma­ti Gá­bor