Evangélikusok

Is­ten­tisz­te­let-köz­ve­tí­tés a rádióban

Mo­hács­hoz rend­sze­rint a dél­szláv ere­de­tű – im­már a kul­tu­rá­lis vi­lág­örök­ség ré­szé­vé vált – nép­szo­kást, a bu­só­já­rást köt­jük. Nem alap­ta­la­nul. A gyö­ke­re­ket azon­ban még en­nél is mé­lyeb­ben kell ke­res­nünk.

„Hős­vér­től pi­ro­súlt gyász­tér, só­hajt­va kö­szönt­lek, / Nem­ze­ti nagy­lé­tünk nagy te­me­tő­je, Mo­hács!” Dél-ma­gyar­or­szá­gi vá­ro­sunk lé­nye­gét iga­zán e klasszi­ku­san szép so­rok ad­ják vissza. A Kis­fa­lu­dy Ká­roly ál­tal 1824-ben írt elé­gi­á­ból vett idé­zet nem­ze­ti sors­tra­gé­di­ánk vég­ze­te­sen szo­mo­rú nap­já­ra mu­tat meg­ren­dí­tő han­gon. A mo­há­csi vész vér­zi­va­ta­ros ese­mé­nye­i­re, mely­nek ár­nya száz­öt­ven évig kí­sér­te ha­zán­kat.

1. au­gusz­tus 29. nem­csak meg­ke­rül­he­tet­len ma­gyar tör­té­nel­münk meg­ha­tá­ro­zó dá­tu­ma­i­nak hosszú so­rá­ban, ha­nem el­vá­laszt­ha­tat­lan is a vá­ros ne­vé­től. Mo­hács fá­jó jel­ké­pe lett e nem­ze­ti ka­taszt­ró­fá­nak, mely­nek e he­lyütt két evan­gé­li­kus vo­nat­ko­zá­sá­ról sem fe­led­kez­he­tünk meg. Mint is­me­re­tes, Ba­ra­nya ne­ves re­for­má­to­ra, Sztá­rai Mi­hály (megh. 1575) is részt vett a mo­há­csi üt­kö­zet­ben. S egy­út­tal Lu­ther ne­vét is szük­sé­ges itt meg­em­lí­te­nünk, aki – mint tud­juk – a csa­tá­ban el­esett if­jú ki­rály, II. La­jos öz­ve­gyé­nek, Má­ri­á­nak vi­gasz­ta­ló so­ro­kat írt, gyá­szá­ban mé­lyen osz­toz­va.

Ez­zel a tör­té­nel­mi hát­tér­rel szü­le­tett meg év­szá­za­dok múl­va az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet is, mely­nek lé­lek­szá­ma je­len­leg a vá­ros la­kos­sá­gá­nak egy szá­za­lé­kát te­szi ki. A mo­há­csi evan­gé­li­kus­ság Ba­ra­nya egy­kor még leg­na­gyobb gyü­le­ke­ze­té­nek (Ma­gyar­bóly) szór­vá­nya volt, ami­kor már ér­le­lő­dött a gon­do­lat sa­ját lel­ki ott­ho­na meg­te­rem­té­sé­re. A gyü­le­ke­zet ala­ku­lá­sa, il­let­ve ön­ál­ló­su­lá­sa ide­jén (1937) mind­ez tes­tet is öl­tött. D. Ka­pi Bé­la ak­ko­ri du­nán­tú­li püs­pök Or­mos (Obern­dorf) Elek sze­mé­lyé­ben szer­ve­ző lel­készt kül­dött a vá­ros­ba a Mo­há­cson és kör­nyé­kén élő evan­gé­li­ku­sok fel­ka­ro­lá­sá­ra, hit­be­li gon­do­zá­sá­ra.

Az újon­nan ala­kult gyü­le­ke­zet el­ső köz­gyű­lé­se úgy­ne­ve­zett ima­ház­ala­pot hir­de­tett meg, ami­nek ha­tá­sá­ra meg­in­dult a hí­vek lel­kes ada­ko­zá­sa. Mi­köz­ben egy­re fo­ko­zó­dott a kis evan­gé­li­kus tá­bor ál­do­zat­kész­sé­ge, Mo­hács vá­ro­sá­nak kép­vi­se­lő-tes­tü­le­te tel­ket ado­má­nyo­zott a gyü­le­ke­zet ré­szé­re az épít­ke­zés cél­ja­i­ra. Ih­rig Dé­nes mér­nök – egy­ben a gyü­le­ke­zet ak­ko­ri fel­ügye­lő­je – mun­ka­tár­sá­val, Dé­kány Vil­mos­sal kar­ölt­ve el­ké­szí­tet­te a temp­lom ter­vét.

1942-ben meg­kez­dő­dött a nagy­sza­bá­sú mun­ka, 1944 őszé­re pe­dig ava­tás­ra ké­szen állt a temp­lom. Idő­köz­ben a bom­bá­zá­sok foly­tán meg­ron­gá­ló­dott az új épület szen­tély­fa­la, be­tör­tek ab­la­kai. Ezért a ter­ve­zett ün­nep meg­hi­ú­sult. Új­já kel­lett épí­te­ni a temp­lom egy ré­szét. Alig fel­ocsúd­va a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú bor­zal­ma­i­ból azon­ban vég­re el­ér­ke­zett a temp­lom­szen­te­lés vár­va várt ese­mé­nye 1946. szep­tem­ber 15-én.

A mo­há­csi gyü­le­ke­zet ma már egy szer­te­ága­zó – ko­ráb­ban négy ön­ál­ló­an mű­kö­dő gyü­le­ke­zet össze­vo­ná­sá­ból lét­re­jött –, fél­me­gyé­nyi szór­vány­te­rü­let köz­pont­ja. In­nen lát­juk el szol­gá­la­ti gép­ko­csi­val az egész vi­dé­ket, mely észak­ke­let–dél­nyu­ga­ti irány­ban nyú­lik el a Du­na és a Drá­va szö­gé­ben, a Me­csek alatt, a Vil­lá­nyi-hegy­ség­től és a Ba­ra­nyai-domb­ság­tól kö­rül­öve­zett te­rü­le­ten (a két vég­pont­ja, Du­na­szek­cső és Sellye kö­zöt­ti tá­vol­ság száz ki­lo­mé­ter).

A mo­há­csi anya­gyü­le­ke­zet­hez két társ­gyü­le­ke­zet tar­to­zik (Sik­lós és Ma­gyar­bóly). Ez utób­bi­nak a lé­lek­szá­ma a né­me­tek 1946. évi ki­te­le­pí­té­se foly­tán a ti­ze­dé­re csök­kent. Há­rom fi­li­át (Bor­jád, Iván­dár­da, Sze­der­kény), egy fi­ók­gyü­le­ke­ze­tet (Ma­rá­za), va­la­mint ti­zen­négy-ti­zen­öt szór­ványt gon­do­zunk meg­ha­tá­ro­zott is­ten­tisz­te­le­ti rend alap­ján, s még mint­egy hat­van köz­ség evan­gé­li­ku­sa­i­ról tu­dunk, akik­kel igyek­szünk fo­lya­ma­to­san tar­ta­ni a kap­cso­la­tot (ka­zu­á­lis szol­gá­la­tok, lá­to­ga­tá­sok stb.). 950 lel­ket szám­lá­ló össz­gyü­le­ke­ze­tünk te­rü­le­tén öt temp­lo­munk és két ima­há­zunk van. Má­sutt re­for­má­tus temp­lo­mok­ban vagy csa­lá­di ott­ho­nok­ban tart­juk al­kal­ma­in­kat.