evél&levél

A szer­ző örül, ha ol­vas­sák írá­sa­it. Ha eset­le­ge­sen az ál­ta­la köz­ve­tí­tett in­for­má­ci­ók, il­let­ve sa­ját gon­do­la­tai vissza­jel­zé­se­ket in­du­kál­nak, az kü­lö­nös öröm­mel töl­ti el. A jó szán­dé­kú ki­egé­szí­té­sek­ből pe­dig igyek­szik ta­nul­ni.

Ilyen vé­le­mény volt a har­tai temp­lom szob­ra­i­ról írt cikk­re (Mi tör­tént a har­tai temp­lom ere­de­ti szob­ra­i­val?, Evan­gé­li­kus Élet, má­jus 30., 5. o.) vo­nat­ko­zó­an dr. Har­ma­ti Bé­la Lász­ló­nak, az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um igaz­ga­tó­já­nak a hoz­zá­szó­lá­sa. Ugyan­ak­kor a szer­ző meg­pró­bál­ja meg­ér­te­ni a „ma­gas egy­há­zi tiszt­sé­get be­töl­tő lel­kész le­vél­írót” is , aki­nek hi­bás ér­ve­lé­sét dr. Har­ma­ti Bé­la Lász­ló a kö­vet­ke­ző lap­szám­ban rög­tön meg is cá­fol­ta… (A Re­zsa­bek Nán­dor cik­ké­re ér­ke­zett le­vél és Har­ma­ti Bé­la Lász­ló írá­sa Har­tai szo­bor­cse­re cím­mel la­punk jú­ni­us 6-i szá­má­nak 15. ol­da­lán ol­vas­ha­tó. – A szerk.)

A szob­rok kér­dés­kö­ré­re vissza­tér­ve en­ged­tes­sék meg még né­hány mon­dat. A nyolc­va­nas évek­ben még el­ve­szett­nek hit­ték az al­ko­tá­so­kat. Sár­kány Ti­bor ko­ráb­bi har­tai lel­kész, es­pe­res az Ada­lé­kok Har­ta tör­té­ne­té­hez cí­mű kö­tet­ben (Nép­sza­va Lap- és Könyv­ki­adó, Bu­da­pest, 1983) azt ír­ta: „Kár, hogy ezek a szob­rok el­vesz­tek.” Vé­le­mé­nye sze­rint: „Az egyik [szo­bor] Mó­zest áb­rá­zol­ta a nya­ká­ban ara­nyo­zott táb­lák­kal, a má­sik Pál apos­tolt áb­rá­zol­ta. Az egyik az Ószö­vet­sé­get, a má­sik az Új­szö­vet­sé­get jel­ké­pez­te.” Ha­la­si Lász­ló je­len­le­gi har­tai lel­kész A Har­tai Evan­gé­li­kus Egy­ház tör­té­ne­te cí­mű kö­te­té­ben (Énisz Pé­ter ki­adá­sa, Har­ta, 2003) így írt: „A szó­szé­ken két­ol­dalt volt két fá­ból ké­szült szo­bor: Mó­zes és Pál apos­tol, előb­bi az Ó-, utób­bi az Új­szö­vet­ség jel­ké­pe­ként.” Vé­le­mé­nye sze­rint a püs­pö­ki sü­ve­get vi­se­lő szo­bor Pál apos­tol áb­rá­zo­lá­sa, az egy­sze­rű ru­há­zat Mó­zest ta­kar­ja. A leg­fris­sebb ki­adá­sú hely­tör­té­ne­ti ki­ad­vány­ban, Fe­ke­té­né Kor­dé Ka­ta­lin Har­ta ké­pes úti­köny­ve cí­mű mun­ká­já­ban (Har­ta Nagy­köz­ség Pol­gár­mes­te­ri Hi­va­ta­la, 2005) ez sze­re­pel: „A XVI­II. szá­za­di al­ko­tá­sok Mó­zes és Pál apos­tol alak­já­ban az Ó- és Új­tes­ta­men­tu­mot szim­bo­li­zál­ták.”

A szob­rok ál­tal áb­rá­zolt ala­kok ki­lé­té­nek meg­ál­la­pí­tá­sá­nál ezek­re a for­rá­sok­ra ala­poz­tam. De ahogy a cikk be­ve­ze­tő­jé­ben je­lez­tem, „ter­mé­sze­te­sen a temp­lom rész­le­tes egy­ház- és mű­vé­szet­tör­té­ne­ti be­mu­ta­tá­sa messze túl­mu­tat e cikk ke­re­te­in, va­la­mint e so­rok író­já­nak is­me­ret­anya­gán”. Ép­pen ezért il­le­ti kö­szö­net dr. Har­ma­ti Bé­la Lász­lót, hogy kor­rekt vá­laszt pró­bált ke­res­ni az egyéb­ként ne­he­zen el­dönt­he­tő kér­dés­re. Ne­he­zen el­dönt­he­tő, mi­vel Gottschall Pé­ter­nek, a har­tai hely­tör­té­ne­ti gyűj­te­mény ve­ze­tő­jé­nek jó­vol­tá­ból a cikk utó­éle­te­ként elő­ke­rült a szob­rok ere­de­ti, 1982-es be­vé­te­le­zé­si pa­pír­ja. Ezen Rét­fal­vi Teo­fil, a mú­ze­um ala­pí­tó­ja – ko­ráb­bi evan­gé­li­kus kán­tor­ta­ní­tó – Áron­ról és Pé­ter­ről ír…

Re­zsa­bek Nán­dor (Bu­da­pest)