evél&levél

Tisz­telt Fő­szer­kesz­tő Úr! Az Evan­gé­li­kus Élet má­jus 16-ai szá­má­ban olyan té­má­val ta­lál­koz­tam, amit nem le­het szó nél­kül hagy­ni. Az em­lí­tett szám­ban a ho­mo­sze­xu­a­li­tás és az egy­ház vi­szo­nyá­ról vi­tá­zott egy püs­pö­künk, egy lel­kész és két pro­fesszor mint­egy öt­ven­fő­nyi ér­tel­mi­sé­gi rész­vé­te­lé­vel.

E so­rok író­ja egy­sze­rű, az élet is­ko­lá­ját ki­járt pa­raszt­em­ber. Ta­lán ép­pen azért nem ér­tem, mi­ért kell ilyen té­má­ról vi­tat­koz­ni – vagy ta­lán okos­kod­ni –, ami­ről most önök vi­tat­koz­nak a 21. szá­zad­ban. A mi kor­osz­tá­lyun­kat még ar­ra ta­ní­tot­ták lel­ké­sze­ink, hogy a bib­li­ai igaz­sá­gok meg­cá­fol­ha­tat­la­nok. Kü­lö­nö­sen áll ez az itt fel­ve­tett té­má­nál: „És ha va­la­ki fér­fi­val hál úgy, mint­ha asszony vol­na, utá­la­tos­sá­got kö­vet el, és mind­ket­ten ha­lál­lal la­kol­ja­nak.” A 21. szá­zad­ban min­den or­vo­si tu­do­mány ha­tá­ro­zot­tan ál­lít­ja, a ne­mi be­teg­sé­gek és a HIV-fer­tő­zé­sek leg­főbb ter­jesz­tő­je ép­pen a me­le­gek sze­xu­a­li­tá­sa. Csak egy kér­dé­sem van még ez­zel kap­cso­lat­ban: mi­ért nem be­szél­nek a ho­mo­sze­xu­á­li­sok ar­ról, ho­gyan élik meg a tes­ti kap­cso­la­tu­kat? Er­ről úgy a nők, mint a fér­fi­ak: nem be­szél­nek.

E so­rok író­já­nak a negy­ve­nes évek ele­jén volt sze­ren­csé­je olyan or­vo­si köny­vet ol­vas­ni, ami rész­le­te­sen le­ír­ja, ami ma nem kö­zöl­he­tő, mert sér­ti azon em­be­rek jo­ga­it, akik ezt mű­ve­lik. Ép­pen ezért ez­zel a té­má­val a to­váb­bi­ak­ban nem fog­lal­ko­zom, de idé­zem a Bib­lia egy má­sik ver­sét szin­tén Mó­zes har­ma­dik köny­vé­ből (18,22): „Ne hálj úgy fér­fi­val, mint­ha asszonnyal hál­nál.”

Zá­rás­ként hadd fe­jez­zem be az­zal, hogy a bű­nös gon­do­lat­ is bűn. Vég­te­le­nül saj­ná­lom, hogy egy fél­mű­velt em­ber­nek kell er­ről be­szél­ni. Ugyan­ak­kor at­tól is fé­lek, hogy a sok ta­más­ko­dás oda ve­zet, hogy itt is kö­vet­ni fog­juk a nyu­ga­ti pél­dát. Ké­rem egy­há­zunk fe­le­lős ve­ze­tő­it, ha már ma­gyar né­pün­k oly sok­szor el­ lett árulva, a leg­szen­teb­bet: a csa­lá­dot, a hi­tün­ket, em­be­ri mi­vol­tun­kat ne ta­gad­juk meg.

A me­le­gek há­zas­sá­ga el­len még az is szól, hogy gyer­me­kek csak há­zas­ság­ból szü­let­het­nek; ha az ő élet­for­má­juk nyer­ne túl­nyo­mó több­sé­get, ak­kor ki le­het­ne szá­mol­ni, mi­kor­ra pusz­tul­na ki a Föld la­kos­sá­ga. De asszo­nyok szen­ve­dé­se és fáj­dal­ma árán vol­na igé­nyük el­fo­gad­ni (örök­be fo­gad­ni) azok gyer­me­ke­it.

Erős vár a mi Is­te­nünk!

Czi­ko­ra La­jos (Orosháza)