E heti Luther-idézet

„Viszont a cselekedeteket nem azzal a meggyőződéssel kell tenni, hogy azok által Isten előtt bárki is igazzá vál­hat­na, mert ezt a hamis vé­le­ke­dést a hit nem tűri meg, minthogy a hit az egyedüli igazságosság Isten előtt. Ellenben egyedül azzal a meggyő­ződéssel kell cselekedni, hogy a test szolgaságra hajoljon, és megtisz­tuljon rossz kívánságaitól, tehát sem­mi másra ne tekintsen, mint e kí­vánságok kitisztogatására. Ha ugyanis a lélek hit által megtisztul, és szereti Isten tetteit, akkor sze­ret­ne mindent hasonlóképpen megtisz­títani, főként saját testét, hogy mindenek vele együtt szeressék és di­csérjék Istent. Ebből következik, hogy az ember saját teste érdekében képtelen tétlenkedni, és kénytelen sok jót cselekedni, hogy testét szol­ga­ságra hajlítsa. De mégsem maguk a cselekedetek azok, amelyek Isten előtt igazzá tesznek.”

Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása)