Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2010 - 26 - Fa­já­té­kok kö­zött be­szél­get­ve

Keresztutak

Fa­já­té­kok kö­zött be­szél­get­ve

Is­mét a pi­lis­csa­bai Fé­bé­ben jár­tunk

Épí­tő­koc­kák, do­mi­nók, csi­ga­ver­se­nyes tár­sas­já­ték és a bu­da­pes­ti ál­lat­kert épü­le­te­i­nek, ál­la­ta­i­nak élet­hű, ki­csi­nyí­tett má­sa – mind­ez per­sze fá­ból. A pi­lis­csa­bai Fé­bé Szo­ci­á­lis és Re­ha­bi­li­tá­ci­ós Szol­gál­ta­tó Non­pro­fit Kft. be­mu­ta­tó­ter­mé­ben Endre­ffy At­ti­la ügy­ve­ze­tő­vel be­szél­get­ve a ri­por­ter ne­he­zen tud­ta meg­áll­ni, hogy ne kezd­jen el ját­sza­ni az íz­lé­ses, szín­vo­na­las já­té­kok­kal.

– 2007 de­cem­be­ré­ben be­szél­get­tünk itt utol­já­ra. Mi vál­to­zott az­óta?

– Öröm­mel ál­la­pít­hat­juk meg, hogy sok te­rü­le­ten gya­ra­pod­tunk. Mint is­me­re­tes, a Fé­bé fő te­vé­keny­sé­ge Pi­lis­csa­bán a meg­vál­to­zott mun­ka­ké­pes­sé­gű, egész­sé­gi­leg ká­ro­so­dott em­be­rek se­gí­té­se, szá­muk­ra la­kó­hely, mun­ka­le­he­tő­ség, il­let­ve fi­zi­kai re­ha­bi­li­tá­ció biz­to­sí­tá­sa. A je­len­leg itt dol­go­zó 116 fő­ből 97 fo­gya­ték­kal élő tár­sunk na­gyobb ré­sze az asz­ta­los­mű­hely­ben te­vé­keny­ke­dik. Egy­re több­fé­le tárgy ke­rül ki a ke­zük alól az óvo­dai sport­sze­rek­től kezd­ve – gon­do­lok itt pél­dá­ul bor­dás­fal­ra, tor­na­zsá­mo­lyok­ra vagy tor­na­pa­dok­ra – a fa­já­té­ko­kon, kész­ség­fel­jesz­tő esz­kö­zö­kön át a min­den­na­pi élet­ben hasz­nál­ha­tó tár­gya­kig. Ké­szí­tünk pél­dá­ul moz­gás­sé­rül­tek ré­szé­re zu­ha­nyo­zó­ban hasz­nál­ha­tó szé­ke­ket, kony­hai esz­kö­zö­ket, bo­ros­üve­gek­hez dísz­do­bo­zo­kat vagy épp kulcs­tar­tó­kat.

– Két és fél év­vel ez­előtt, az Evan­gé­li­kus Élet 2007. de­cem­ber 16-ai szá­má­ban még csak ar­ról ad­hat­tunk hírt, hogy el­ké­szült a bu­da­pes­ti ál­lat­kert fő­be­já­ra­tá­nak fa­ele­mek­ből össze­rak­ha­tó, ki­csi­nyí­tett má­sa, il­let­ve hogy fo­lya­mat­ban van az ál­la­tok ter­ve­zé­se és ki­vi­te­le­zé­se.

– Az­óta már el­ké­szült és kap­ha­tó az ele­fánt­ház és a ma­dár­ház fa épí­tő­já­ték mo­dell­vál­to­za­ta is, va­la­mint az ál­lat­kert la­kói kö­zül száz­negy­ven. (Az ál­la­tok ter­ve­ző­je Sza­bó­né Vígh Aran­ka, egyik ki­vi­te­le­ző­je pe­dig Bá­lint Fe­renc, mind­ket­ten a Si­ló la­kó­ott­hon moz­gás­sé­rült la­kói.) Mi­vel el­ső­sor­ban az óvo­dá­sok szá­má­ra gyár­tunk já­té­ko­kat, a mé­re­te­ket is eh­hez a kor­cso­port­hoz iga­zí­tot­tuk – a száz­szor nyolc­van cen­ti­mé­te­res alap­te­rü­le­tű ele­fánt­ház ku­po­lá­já­nak a le­eme­lé­sé­vel, il­let­ve az aj­tó­kon és ab­la­ko­kon át ké­nyel­me­sen játsz­hat­nak a gye­re­kek a be­lül el­he­lyez­he­tő ál­lat­fi­gu­rák­kal. Az épü­le­tek és az ál­la­tok ter­ve­zé­se és ki­vi­te­le­zé­se so­rán ter­mé­sze­te­sen min­den fá­zis­ban szo­ro­san együtt­mű­köd­tünk az ál­lat­kert zoo­ló­gu­sa­i­val és óvo­da­pe­da­gó­gu­sa­i­val. 

– Épp ak­kor küld­ték el ezt a pro­jek­tet a Ma­gyar Ter­mék Nagy­díj pá­lyá­za­tá­ra, ami­kor ide­ér­kez­tem…

– Na­gyon bí­zunk ben­ne, hogy esé­lyes lesz a díj­ra. A bu­da­pes­ti ál­lat­kert ter­vei sze­rint, ami­kor a to­váb­bi épü­le­tek is el­ké­szül­nek – szar­vas­ház, bi­valy­ház, zsi­ráf­ház, mér­ges­ház, nagy­szik­la, kis­szik­la és így to­vább –, ak­kor ezek­ből a Fé­bé-ter­mé­kek­ből ját­szó­há­zat ala­kí­ta­ná­nak ki az ál­lat­kert­ben, így a gye­re­kek a ker­ti sé­ta után játsz­va is gya­ra­pít­hat­nák is­me­re­te­i­ket. Rá­adá­sul, ha si­ke­rül­ne a ter­mék­csa­lá­dot ok­ta­tá­si se­géd­anyag­gá mi­nő­sít­tet­ni, ér­té­ke­sí­té­sük is kö­nyeb­bé vál­na.

– Az egy­há­zi ber­kek­ben és Pi­lis­csa­bán Si­ló­ként em­le­ge­tett in­téz­mény­ben hu­szon­négy, fo­gya­ték­kal élő em­ber­nek ott­hont is tud­nak nyúj­ta­ni, akik­nek az éle­te – het­ven­há­rom tár­su­ké­val együtt – az itt zaj­ló mun­ka ál­tal ér­tel­met és célt kap. Mi­lyen mun­ka­tár­si gár­da ala­kult ki az évek so­rán?

– A re­ha­bi­li­tá­ció szem­pont­já­ból na­gyon fon­tos, hogy a Fé­bé­ben dol­go­zó em­be­rek­nek ér­té­kes és ér­té­ke­sít­he­tő mun­kát tud­junk kí­nál­ni. Igyek­szünk ki­ak­náz­ni a kre­a­ti­vi­tá­su­kat, ugyan­ak­kor az itt vég­zen­dő fel­ada­tok nagy pre­ci­zi­tást is igé­nyel­nek, mind­eh­hez szi­go­rú mi­nő­ség-el­len­őr­zés tár­sul. Az itt dol­go­zók szí­vós ki­tar­tás­­sal vég­zik a mun­ká­ju­kat.

Sa­já­tos kö­rül­mé­nyek kö­zött mű­kö­dünk: non­pro­fit, köz­hasz­nú cég va­gyunk, de ter­mé­ke­ink szá­má­ra a pi­a­cot ne­künk kell meg­sze­rez­nünk és meg­tar­ta­nunk. Ki­vá­ló mi­nő­sé­gű áru­kat vár­nak tő­lünk, még­pe­dig ha­tár­idő­re, úgy, mint bár­mely más, a pi­a­con mű­kö­dő vál­lal­ko­zás­tól. Ugyan­ak­kor a ná­lunk dol­go­zó – fő­ként moz­gás­szer­vi – sé­rül­tek ter­mé­sze­te­sen gyak­rab­ban van­nak be­teg­sza­bad­sá­gon, il­let­ve – hogy még egy kü­lönb­sé­get em­lít­sek a szok­vá­nyos mun­ka­he­lyek­hez ké­pest – ná­lunk nem le­het elő­ír­ni nor­mát, vagy­is nem le­het meg­szab­ni az egy mű­szak alatt kö­te­le­ző­en el­vég­zen­dő mun­ka mennyi­sé­gét. Hogy ki-ki mennyi­vel vé­gez, az az ak­tu­á­lis egész­sé­gi ál­la­po­tá­tól függ. El­en­ged­he­tet­len te­hát az elő­re­lá­tó mun­ka­szer­ve­zés. Örömmel mond­hatom, hogy megbízható mun­ka­tár­si gárdánknak köszönhetően tel­je­sí­te­ni tudjuk a vállalásainkat.

– Egy­há­zi in­téz­mény­ről van szó, bár az ide­ke­rü­lés­kor nem fel­té­tel az evan­gé­li­kus ke­reszt­le­vél be­mu­ta­tá­sa. Az itt dol­go­zók ho­gyan ta­pasz­tal­ják meg, hogy nem vi­lá­gi mun­ka­he­lyen dol­goz­nak?

– Mi itt, a Si­ló­ban a Fé­bé Evan­gé­li­kus Di­a­ko­nissza­egye­sü­let te­rü­le­tét kap­tuk meg. En­nek meg­fe­le­lő­en pró­bál­juk ab­ban a szel­le­mi­ség­ben vé­gez­ni a mun­kát, amely­ben va­la­ha több száz di­a­ko­nissza vé­gez­te a sa­ját fel­ada­tát or­szág­szer­te. Mi­vel az itt dol­go­zók több­sé­gük­ben más fe­le­ke­zet­hez tar­toz­nak, erős az öku­me­né, de min­den hó­nap el­ső va­sár­nap­ján evan­gé­li­kus is­ten­tisz­te­let van ná­lunk, a Fé­bé igaz­ga­tó lel­ké­szé­nek, Veper­di Zol­tán­nak a szol­gá­la­tá­val. Emel­lett az itt fo­lyó lel­ki épít­ke­zés­nek na­gyon fon­tos ré­szét ké­pe­zik a sze­mé­lyes be­szél­ge­té­sek. Ke­re­kes szék­ben ül­ve vagy bár­mi­lyen fo­gya­ték­kal él­ve nagy szük­ség van a bi­zal­mon ala­pu­ló sze­mé­lyes kap­cso­la­tok­ra. Ezek itt, há­la Is­ten­nek, erő­söd­nek és mé­lyül­nek.

Fel­tét­le­nül hoz­zá kell ten­nünk azt is, hogy a mű­hely­ben asz­ta­li, fa­li és me­dál­ként is hasz­nál­ha­tó fa­ke­resz­tek, Lu­ther-ró­zsás dí­szek és kulcs­tar­tók, igés táb­lák, a nyom­dá­ban pe­dig egy­há­zi ki­ad­vá­nyok is ké­szül­nek: pél­dá­ul Túr­me­zei Er­zsé­bet élet­mű­so­ro­za­ta. Ez utób­bi a ter­vek sze­rint hét­kö­te­tes lesz; ed­dig négy kö­te­te je­lent meg, és az el­ső­ből a nagy ér­dek­lő­dés mi­att már há­rom után­nyo­más ké­szült.

– Me­lyek az új fej­lesz­té­sek, és mik a ter­vek a jö­vő­re néz­ve?

– Újabb fej­lesz­tő- és tár­sas­já­té­ko­kat sze­ret­nénk. Pél­dá­ul a Fé­bé fa épí­tő­já­té­kun­kat – a már meg­lé­vő já­té­kok­hoz il­lesz­ke­dő – bol­to­za­tok­kal, ívek­kel és ku­po­lák­kal kí­ván­juk ki­egé­szí­te­ni, va­la­mint ter­ve­zünk egy Fé­bé-vá­rat is. To­váb­bi ter­ve­ink meg­va­ló­sí­tá­sa ér­de­ké­ben mű­he­lyün­ket há­rom­száz négy­zet­mé­ter­rel sze­ret­nénk meg­tol­da­ni. Ez­ál­tal le­he­tő­sé­günk lesz a te­rü­le­ten mű­kö­dő sport­te­rá­pi­ás egy­sé­günk és uszo­dánk pro­fil­ját fi­zi­ko­te­rá­pi­ás szol­gál­ta­tá­sok­kal ki­egé­szí­te­ni, így le­he­tő­vé vál­na a mű­tét utá­ni re­ha­bi­li­tá­ció is. Ha ezt a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás is tá­mo­gat­ná, ak­kor szé­le­sebb­re tud­nánk tár­ni a ka­pu­in­kat. Tisz­tá­ban va­gyunk az­zal, hogy a mos­ta­ni, pan­zió jel­le­gű szál­lás­le­he­tő­ség nem len­ne ele­gen­dő ezen igé­nyek ki­elé­gí­té­sé­re, ezért ezt a mű­kö­dé­si te­rü­le­tün­ket is fej­lesz­te­ni kí­ván­juk. De hogy egy még na­gyobb ál­mun­kat is em­lít­sem: egy aka­dály­men­tes idő­sek ott­ho­na is sze­re­pel a ter­ve­ink kö­zött.

– Ha va­la­ki sze­ret­né fel­ven­ni a kap­cso­la­tot Önök­kel, il­let­ve vá­sá­rol­ni kí­ván a ter­mé­kek­ből, ho­gyan tehe­ti?

– Bát­ran ke­res­se fel hon­la­pun­kat, a www.fe­be.ax­e­le­ro.net cí­men, ott min­den fon­tos in­for­má­ció meg­ta­lál­ha­tó.

Bo­da Zsu­zsa