Egyházunk egy-két hete

„De én és az én há­zam né­pe az Urat szol­gál­juk!” Józs 24,15

Za­la­eger­szeg, Za­la me­gye szék­he­lye a Za­la fo­lyó jobb part­ján, dom­bok kö­zött, tá­gas völgy­ben fek­vő vá­ros. La­kó­i­nak szá­ma meg­ha­lad­ja a 61 ez­ret. Val­lá­si meg­osz­lás sze­rint a fe­le­ke­zet­hez tar­to­zók 92 százaléka ró­mai ka­to­li­kus.

A 2001-ben tar­tott nép­szám­lá­lás so­rán a vá­ros köz­igaz­ga­tá­si te­rü­le­tén élők kö­zül 983-an val­lot­ták ma­gu­kat evan­gé­li­kus­nak. Az egy­ház­köz­ség­hez tar­to­zó – Za­la észak­nyu­ga­ti ré­szét ma­gá­ba fog­la­ló – ha­tal­mas te­rü­le­ten, szór­vány­ban 337-en él­tek. Na­gyobb szám­ban (40-en) Len­ti­ben és a haj­dan evan­gé­li­kus szi­get­ként szá­mon tar­tott Bar­la­hi­dán (50).

Za­la­eger­sze­gen a lu­the­rá­nu­sok meg­je­le­né­se a te­le­pü­lés pol­gá­ro­so­dá­sá­val – ipa­ro­sok, ér­tel­mi­sé­gi­ek le­te­le­pe­dé­sé­vel – füg­gött össze. A 19. szá­zad kö­ze­pé­től las­sú, de fo­lya­ma­tos nö­ve­ke­dés ta­pasz­tal­ha­tó a za­la­eger­sze­gi evan­gé­li­kus la­kos­ság szá­má­nak ala­ku­lá­sá­ban. 1875-ben lé­lek­szá­muk 24, a szá­zad­for­du­ló ide­jé­re pe­dig meg­ha­lad­ta a szá­zat. 1897-ben Za­la­ist­vánd fi­ók­egy­há­za, 1902-ben anya­egy­ház. Neo­gó­ti­kus temp­lo­ma 1907-ben, sze­met gyö­nyör­köd­te­tő (2002-ben fel­újí­tott) pa­ró­ki­á­ja 1928-ban épült.

Ma­gyar­or­szág szin­te mind­egyik táj­egy­sé­gé­ről ke­rül­tek ide hosszabb-rö­vi­debb idő­re evan­gé­li­ku­sok, de a gyü­lekezet vég­le­ges ott­hon­ra ta­lált, ala­pí­tó tag­jai fő­képp Ke­me­nes­al­já­ról és a Vend­vi­dék­ről szár­maz­tak. A múlt szá­zad má­so­dik fe­lé­ben vég­be­ment tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben je­len­tős szám­ban te­le­ped­tek le a vá­ros­ban Za­la­ist­vánd­ról, Bar­la­hi­dá­ról és Pusz­ta­szent­lász­ló­ról ér­ke­zett hí­vek.

A za­la­eger­sze­gi temp­lom egy­ko­ri lá­to­ga­tói, a gyü­le­ke­zet haj­da­ni tag­jai kö­zül ma ha­tan hir­de­tik Is­ten igé­jét az or­szág kü­lön­bö­ző te­le­pü­lé­se­in. Dr. Blázy Ár­pád (Bu­da­pest-Ke­len­föld) 1987-től, Nagy Ve­ro­ni­ka (Csen­gőd–Pá­hi–Kas­kan­tyú) 1989-től, Loós Csa­ba, a mér­nök­ből lett pap (nyug­dí­jas) 1994-től, Sef­csik Zol­tán (Szek­szárd) 1996-tól, Kol­ler­né Loós Zsu­zsan­na (Szent­gott­hárd) 1997-től, Szi­ge­thy Szi­lárd (Tab) 2001-től egy­há­zunk fel­ava­tott lel­ké­sze.

Nem min­den­na­pi él­mény ré­sze­sei vol­tak ez év jú­ni­us 6-a dél­után­ján a gyü­le­ke­zet ér­dek­lő­dőbb tag­jai. A mind­össze két­éves múlt­ra vissza­te­kin­tő nő­egy­let szer­ve­zé­sé­ben négy, Eger­szeg­ről in­dult, ma is szol­gá­ló lel­késszel – Loós Zsu­zsan­ná­val, dr. Blázy Ár­pád­dal, Sef­csik Zol­tán­nal és Szi­ge­thy Szi­lárd­dal – ta­lál­koz­hat­tak sze­re­tet­ven­dég­ség részt­ve­vő­i­ként.

A ha­laszt­ha­tat­lan el­fog­lalt­sá­ga mi­att tá­vol ma­radt Nagy Ve­ro­ni­ka le­vél­ben kö­szön­töt­te meg­hí­vó­it. Loós Csa­ba a gyü­le­ke­zet tag­ja­ként, há­zi­gaz­da mód­já­ra (fe­le­sé­ge a nő­egy­let el­nö­ke) volt je­len. Ha­son­ló és tel­je­sen el­té­rő hát­tér, evan­gé­li­kus, re­for­má­tus és ka­to­li­kus gyö­ke­rek ke­rül­tek fel­szín­re egy-egy élet­út be­mu­ta­tá­sa­kor. Kö­zös volt a hí­va­tást ér­le­lő gyü­le­ke­ze­ti múlt, s kö­zös a je­le­nük, mert mind­nyá­jan Urunk és egy­há­zunk el­hí­va­tott szol­gái.

A ta­lál­ko­zó­nak ke­re­tet biz­to­sí­tó, csa­lád­ta­gok je­len­lé­té­ben zaj­lott sze­re­tet­ven­dég­sé­gen el­hang­zott bi­zony­ság­té­te­lek­ből az egy­be­gyűl­tek erő­söd­tek a hit­ben, s há­lá­san kö­szö­nik Urunk­nak, hogy kis kö­zös­sé­gük­ből töb­ben meg­hal­lot­ták szol­gá­lat­ra hí­vó sza­vát.

Dr. Já­ni Já­nos