Napról napra

Va­sár­nap

Mind­nyá­jan olya­nok let­tünk, mint a tisz­tá­ta­la­nok, min­den igaz­sá­gunk olyan, mint a szennyes ru­ha. Ézs 64,5a (Zsid 1,3; Lk 6,36–42; Róm 14,10–13; Zsolt 58) Elég ki­áb­rán­dí­tó egy szo­ba lát­vá­nya és az „il­la­ta”, ami­kor so­kat hasz­nált zok­nik­kal és több­na­pos ru­hák­kal van te­le­szór­va. Az em­ber nem lép be szí­ve­sen, nem ér­zi ma­gát jól ilyen he­lyen. Is­ten né­ha ilyen­nek lát­hat min­ket, ha nem tesszük le bű­ne­in­ket, nem sza­ba­du­lunk meg vét­ke­ink­től, pe­dig Jé­zust azért küld­te, hogy ál­ta­la a menny tisz­ta­sá­gá­ban és az örök­ké­va­ló­ság igaz­sá­gá­ban fü­röd­jünk na­pon­ta, és így min­den a he­lyé­re ke­rül­jön az éle­tünk­ben.

Hét­fő

Em­be­rek­nek aka­rok a ked­vé­ben jár­ni vagy Is­ten­nek? Vagy em­be­rek­nek igyek­szem tet­sze­ni? Ha még min­dig em­be­rek­nek akar­nék tet­sze­ni, nem vol­nék Krisz­tus szol­gá­ja. Gal 1,10 (Jer 23,28; Lk 5,17–26; Hós 3,1–5) Nagy kí­sér­tés egy is­ko­lás­nak gát­lás­ta­lan tár­sai ked­vé­ben jár­ni, még na­gyobb ve­szély a fi­a­tal­nak a fe­le­lőt­len, könnyel­mű hang­adók­hoz iga­zod­ni. Pál apos­tol a sa­ját pél­dá­já­val jár elöl: elő­ször Is­ten aka­ra­tát ta­ná­csos ke­res­ni éle­tünk min­den dol­gá­ban, mert tő­le, ál­ta­la és ér­te zaj­la­nak kö­rü­löt­tünk az ese­mé­nyek, hogy eze­ken ke­resz­tül meg­ért­hes­sük sze­re­te­tét. Min­den más lé­nyeg­te­len­né avul.

Kedd

Ha a bű­nö­ket szá­mon tar­tod, Uram, Uram, ki ma­rad meg ak­kor? Zsolt 130,3 (Ef 1,7; Neh 9,1–3.29–36; Hós 4,1–11) A Min­den­ha­tó elé reg­ge­len­ként és es­tén­ként is csak úgy áll­ha­tunk, mint a bün­te­tett elő­éle­tű az er­köl­csi bi­zo­nyít­vány­ra vár­va. Be­lát­hat­juk, va­ló­ban ir­gal­mas és ke­gyel­mes az éle­tünk Ura, ha ro­vott múl­tunk el­le­né­re meg­bo­csát, meg­bíz, meg­őriz a meg­ígért örök élet­re Jé­zus gol­go­tai ér­de­mé­ért.

Szer­da

Mert te, Uram, meg­ál­dod az iga­zat, kö­rül­ve­szed ke­gyel­med­del, mint pajzzsal. Zsolt 5,13 (Ef,6,16; Mk 11,/20–21/22–26; Hós 5,8–15) Nóé igaz em­ber volt, a meg­me­ne­kü­lés, a sza­ba­du­lás ál­dá­sát kap­ta. Mi is kér­he­tünk őszin­te bi­zal­mat, be­csü­le­tet, mely meg­ment a fá­sult kö­zöm­bös­ség­től, a jel­lem­te­len­ség­től és a di­va­tos hűt­len­ség­től, amely meg­mér­ge­zi a csa­lá­di élet ér­té­ke­it, meg­ren­ge­ti a leg­szebb em­be­ri kap­cso­la­to­kat, és ke­se­rű fáj­dal­mat okoz a gye­re­kek­nek. Mond­junk iga­zat, bíz­zunk bát­ran, har­col­junk ki­tar­tó­an egy­má­sért!

Csü­tör­tök

Én, az Úr va­gyok a te Is­te­ned, ar­ra ta­ní­ta­lak, ami ja­vad­ra vá­lik, azon az úton ve­zet­lek, ame­lyen jár­nod kell. Ézs 48,17 (Jn 7,17; 1Kor 12,19–26; Hós 6,1–6) Is­te­nünk a vá­lasz­tott né­pet, mai né­pét, en­gem is a meg­vál­tás út­já­ra ta­ní­tott. Fia, Jé­zus éle­té­vel, szen­ve­dé­sé­vel, ha­lá­lá­val és fel­tá­ma­dá­sá­val. Az ő út­ja biz­ton­sá­gos, két­ség­te­le­nül az új le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál­ja, szi­lár­dan és ren­dít­he­tet­le­nül hir­de­ti: ja­vunk­ra vá­lik, ha a jé­zu­si sze­re­tet út­ját jár­juk, be­csül­ve egy­mást, fá­rad­va a mel­let­tünk élő­ért.

Pén­tek

Tudd meg és lásd meg: mi­lyen go­nosz és ke­ser­ves do­log, hogy el­hagy­tad Is­te­ne­det, az Urat, és hogy nem fé­led őt! Jer 2,19 (Jn 18,25–27; Lk 23,17–26; Hós 8,1–14) A szí­ve­ket vizs­gá­ló Is­ten jól lát­ja go­nosz­sá­ga­i­mat, ho­gyan éled na­pon­ta szí­vem­ben a gyű­lö­let, hogyan gon­do­lok „fő­ben­já­ró” bű­nök­re, vagy te­szem is ti­tok­ban eze­ket, ho­gyan élem a szá­mom­ra adott ke­gyel­mi időt – lus­tán, su­tán, imád­ság nél­kül, há­lát­la­nul, té­koz­ló fi­ú­ként és té­koz­ló lány­ként! Hall­juk meg a ne­künk szó­ló fi­gyel­mez­te­tést: mind­ez go­nosz, ke­ser­ves, is­ten­te­len! Kö­ze­led­jünk, tér­jünk vissza a hoz­zánk kö­ze­le­dő­höz, amíg időnk van!

Szom­bat

Ma­rad­ja­tok én­ben­nem, és én ti­ben­ne­tek. Aho­gyan a sző­lő­vessző nem te­rem­het gyü­möl­csöt ma­gá­tól, ha nem ma­rad a sző­lő­tőn, úgy ti sem, ha nem ma­rad­tok én­ben­nem. Jn 15,4 (Zsolt 119,73; 2Kor 13,10–13; Hós 10,1–15) A feb­ru­ár­ban le­met­szett ve­nyi­gén hi­á­ba ke­re­sünk gyü­möl­csöt szep­tem­ber­ben, a sző­lős­gaz­dák nagy több­sé­ge már el­éget­te. Nem hi­á­ba mond­ja Jé­zus a ta­nít­vá­nyok­nak: kö­ves­se­tek, ra­gasz­kod­ja­tok a Te­rem­tő­höz, mert csak így re­mél­he­tő Is­ten­nek tet­sző gyü­mölcs­ter­més, meg­bo­csá­tás, tü­re­lem, pa­ran­cso­la­tok­hoz iga­zo­dó élet­vi­tel. Han­go­lód­junk a jé­zu­si ma­ga­tar­tás­ra.

Smi­dé­li­usz­né Dro­b­i­na Er­zsé­bet