Keresztény szemmel

Ti­zen­hat év­vel ez­előtt Lon­don­ban töl­töt­tem né­hány he­tet. Ter­mé­sze­te­sen fel­ke­res­tem a ma­gyarok szá­má­ra szin­te kultikus lát­ni­va­lót, a Wemb­ley Sta­di­ont. Üres volt. Csak a zöld gyep és az ódon fa­lak fo­gad­tak, de csend­jük­ben jó volt el­kép­zel­ni azo­kat a pil­la­na­to­kat, ame­lyek­ről nem­ze­dé­kek be­szél­tek. Hi­szen azon a zöld gye­pen ját­szott Hi­deg­ku­ti, Pus­kás, Boz­sik. Ott ver­tük meg az an­go­lo­kat 1953-ban 6 : 3-ra. A hely még most is er­ről ta­nús­ko­dik.

Az el­múlt hé­ten a szar­va­si Er­zsé­bet li­get­ben és a fo­ci­pá­lyán ju­tott eszem­be ez az em­lék a Wemb­ley­ről. Mos­ta­ná­ban min­den reg­gel a li­get­ben kez­dek egy kis ko­co­gás­sal, köz­ben el­len­őr­zöm, hogy a te­rep­ren­de­zés, az elő­ké­szü­le­tek jól ha­lad­nak-e a Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zó előtt. A li­get csend­jé­ben oly jó meg­áll­ni és el­kép­zel­ni, mi lesz itt pár nap múl­va! Mi­lyen nagy­sze­rű pil­la­na­to­kat él­he­tünk majd át mind­annyi­an!

Hi­szen alig egy hét, és el­kez­dő­dik a nyol­ca­dik Szél­ró­zsa or­szá­gos evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó. A li­get meg­te­lik fi­a­ta­lok­kal – több mint há­rom­ez­ren lesz­nek majd itt. Már lá­tom ma­gam előtt a sát­ra­kat, a szín­pa­do­kat, már hal­lom a ze­ne­ka­rok já­té­kát, az éne­ke­sek hang­ját, a Le­he­tő­sé­gek pi­a­cá­nak for­ga­ta­gát, az is­ten­tisz­te­le­te­ken a kö­zös imád­ság ámen­jét. Szar­va­son lesz a kö­zép­kez­dés, Ve­led!

Mi itt Szar­va­son haj­la­mo­sak va­gyunk azt gon­dol­ni, hogy min­dig a fi­gye­lem kö­zép­pont­já­ban va­gyunk. Hogy min­ket min­den­ki is­mer. Min­den­ki tud­ja, hogy hol van Szar­vas, min­den­ki tud­ja, hogy ez volt a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág föld­raj­zi kö­zép­pont­ja. Min­den­ki tud­ja, hogy itt ta­ní­tott és dol­go­zott a nagy tu­dós lel­kész: Tes­se­dik Sá­mu­el. Min­den­ki tud­ja, hogy a vá­ros­nak két gyö­nyö­rű evan­gé­li­kus temp­lo­ma is van: az Ótemp­lom és az Új­temp­lom. Min­den­ki tud­ja, mi­lyen jó in­téz­mény a Ben­ka Gyu­la Evan­gé­li­kus Ál­ta­lá­nos Is­ko­la, hogy mi­lyen ko­moly szak­mai mun­ka fo­lyik az Ótemp­lo­mi Sze­re­tet­szol­gá­lat­ban, vagy hogy mi­lyen in­no­va­tív a nép­fő­is­ko­lánk. Úgy hisszük, min­den­ki tud­ja, mi­lyen örö­me­ink van­nak és mi­lyen bá­na­ta­ink.

Ezt az ér­zé­sün­ket csak fo­koz­za, hogy szin­te min­den na­gyobb ese­mény­ről be­szá­mol az Evan­gé­li­kus Élet vagy egy­há­zunk köz­pon­ti hon­lap­ja, az evan­ge­li­kus.hu, eset­leg a te­le­ví­zi­ó­ban le­het ta­lál­koz­ni it­te­ni ese­mé­nyek­kel. Így mi­kor évek után ta­lál­ko­zom egy-egy má­sutt la­kó is­me­rő­söm­mel, nem is kér­di, hogy mi új­ság Szar­va­son, ha­nem so­rol­ja: „Hal­lom, ez tör­tént ná­la­tok, az volt ná­la­tok…” Re­mény­sé­günk sze­rint most va­ló­ban min­den­ki meg fog­ja tud­ni, hol is van a mi vá­ro­sunk, és va­ló­ban Szar­va­son lesz a kö­zép­pont.

Tud­juk, hogy ez a ta­lál­ko­zó na­gyon so­kat ad majd gyü­le­ke­ze­te­ink­nek, vá­ro­sunk­nak is. A szar­va­si evan­gé­li­ku­sok­nak is szük­sé­gük van egy „kö­zép­kez­dés­re”, hogy Jé­zus­sal mi is újat tud­junk kez­de­ni. Ezt a for­du­ló­pon­tot ez a nyár ne­künk is meg­ad­hat­ja. Mi­ként mind­azok­nak, akik el­jön­nek hoz­zánk. Mert a Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zó min­den­ki­nek azt tud­ja ad­ni, ami­re szük­sé­ge van: „A ké­tel­ke­dő­nek hi­tet, a gyen­gé­nek áll­ha­ta­tos­sá­got, a ke­mény­szí­vű­nek meg­té­rést, az el­esett­nek új erőt, az ag­gó­dó­nak meg­nyug­vást és a szo­mor­ko­dó­nak vi­gasz­ta­lást.”

A vi­lág­baj­nok­ság alatt sok­szor lát­tunk kö­zép­kez­dést. A meccsek ele­jén a já­té­ko­sok kör­be­ve­szik a lab­dát. Min­den eset­ben az­zal a re­ménnyel áll­nak ott, hogy si­ke­rül győz­ni­ük. Ab­ban bíz­va áll­nak ott, hogy el­érik a já­ték iga­zi cél­ját, és gól(oka)t rúg­nak. Az éle­tünk nagy meccsét mi is el­kezd­het­jük vagy ép­pen új­ra­kezd­het­jük Jé­zus­sal. Bí­zom ben­ne, hogy jú­li­us 14–18. kö­zött so­kan lesz­nek, akik „újat kez­de­nek”, meg­erő­söd­nek Jé­zus Krisz­tus­ba ve­tett hi­tük­ben. A szél­ró­zsá­sok ge­ne­rá­ci­ó­ja se­gí­te­ni tud az egy­ház­nak a meg­úju­lás­ban; az új hang­zás, az új hang­sze­re­lés se­gít­het, hogy a tisz­ta üze­net mi­nél töb­bek­hez el­jus­son.

A té­vé­ben és az in­ter­ne­ten nem­rég gyak­ran le­he­tett lát­ni az egyik leg­na­gyobb sport­szer­gyár rek­lám­ját „Te írd meg a jö­vő­det” szlo­gen­nel. Lát­hat­tunk ben­ne egy an­gol csa­tárt, aki egy rossz passz után össze­om­lott, ám egy jó passz ré­vén nem­ze­ti hős lett; egy por­tu­gált, aki­ről egy si­ke­res ti­zen­egyes után szob­rot mintáztak; egy olaszt, aki­ről egy men­té­se okán slá­gert éne­kel­nek… Kü­lö­nös úgy néz­ni a rek­lá­mot, hogy tud­juk, a ben­ne sze­rep­lő já­té­ko­sok kö­zül szin­te va­la­mennyi­en ha­mar ki­es­tek, iga­zá­ból va­la­mennyi­en le­sze­re­pel­tek a most zaj­ló vi­lág­baj­nok­sá­gon. Nem let­tek nem­ze­ti hő­sök, mind­annyi­an ott­hon ma­gya­ráz­kod­hat­nak, mit ron­tot­tak el. De a rek­lám fel­szó­lí­tá­sa en­gem meg­fo­gott!

„Te írd meg a jö­vő­det!” Ez a fel­szó­lí­tás most ne­ked szól. Ha még nem tu­dod, hogy hol le­szel jú­li­us 14. és 18. kö­zött, jöjj kö­zénk! Is­merd meg Szar­vast! Légy ré­sze­se a nagy ta­lál­ko­zás­nak, és kezdj újat Jé­zus­sal! Hi­szen va­ló­já­ban Jé­zus hív er­re a ta­lál­ko­zó­ra. Mi mind­annyi­an meg­hí­vot­tak va­gyunk! Kez­dőd­jék hát a já­ték!

Most még csend van a li­get fái kö­zött, most még üres a fut­ball­pá­lya, de egy pár nap, és min­den meg­vál­to­zik. Itt lesz a kö­zép­kez­dés ve­led és Ve­le. Ő hív a nagy (kö­zép)kez­dés­re, és ha Ve­le kez­desz, biz­tos le­hetsz ben­ne, hogy a győz­tes csa­pat­hoz tar­to­zol!

Lá­zár Zsolt