E heti Luther-idézet

„Másodszor: [a keresztségben] el­kö­te­lezed magad, hogy így maradsz, és bű­neidet, ameddig élsz, mindig job­ban és jobban megöldöklöd, egé­szen a ha­lálig: ezt is elfogadja Isten, és éle­te­den át sok jó dologgal és többféle szen­vedéssel nevel téged. Ezzel ő azt teszi, amit a keresztségben kí­ván­tál, hogy tud­niillik te a bűnöktől meg akarsz sza­ba­dulni, meg akarsz halni, és az utol­só napon fel akarsz támadni, hogy így a ke­reszt­séged teljességre jus­­son. Ezért olvassuk hát és látjuk, hogy miképpen engedi szeretett szent­jeit gyötrődni és sokat szen­ved­ni, hogy ezáltal ők meg­ölet­tes­se­nek, a keresztség szentségének eleget te­­gye­­nek, meghaljanak és újjá le­gye­nek. Mert ha ez nem történik, és mi nem szen­vedünk és nem pró­bál­ta­tunk, ak­kor a gonosz természet az em­bert le­győ­zi, a keresztséget hiábavalóvá te­szi, bűnbe esik, és ugyanaz a régi em­ber marad, aki volt.”

Luther Márton: A keresztség szentségéről (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása)