Egyházunk egy-két hete

Jú­ni­us 29. és jú­li­us 5. kö­zött zaj­lott a szlo­vá­ki­ai Zsol­nán az az ün­nep­ség­so­ro­zat, amellyel a Szlo­vákiai Evan­gé­li­kus Egy­ház a zsol­nai zsi­nat négy­szá­za­dik év­for­du­ló­já­ról em­lé­ke­zett meg. A Thur­zó György ná­dor és Lá­nyi Il­lés nagy­biccsei lel­kész ál­tal 1610 már­ci­u­sá­ban össze­hí­vott tes­tü­let te­rem­tet­te meg a Ma­gyar Ki­rály­ság te­rü­le­tén az ágos­tai evan­gé­li­kus fe­le­ke­ze­tű­ek el­ső egy­ház­szer­ve­ze­tét, lét­re­hoz­va há­rom püs­pök­sé­get, meg­al­kot­va az egy­ház el­ső tör­vé­nye­it.

A zsol­nai ren­dez­vé­nyek fő­véd­nö­ke Ivan Ga¨par­o­vič volt. A szlo­vák köz­tár­sa­sá­gi el­nök a nyi­tó­al­kal­mon meg­em­lé­ke­zett a szlo­vák nem­zet nagy evan­gé­li­kus sze­mé­lyi­sé­ge­i­ről, akik hoz­zá­já­rul­tak a szláv né­pek és Szlo­vá­kia he­lyé­nek meg­szi­lár­dí­tá­sá­hoz Eu­ró­pá­ban. Szlo­vá­kia szá­má­ra az ad­ja a zsol­nai zsi­nat po­li­ti­kai je­len­tő­sé­gét, hogy a szlo­vák nyel­vű egy­ház­me­gyék meg­szer­ve­zé­sé­vel el­ső al­ka­lom­mal je­lent meg hi­va­ta­lo­san „szlo­vák te­rü­let” a Ma­gyar Ki­rály­sá­gon be­lül.

A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­há­zat az ün­nep­sé­ge­ken Fa­bi­ny Ta­más püs­pök, Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő, a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um he­lyet­tes ál­lam­tit­ká­ra, Ker­tész Bo­tond tör­té­nész és a bu­da­pes­ti szlo­vák aj­kú, va­la­mint a tót­kom­ló­si gyü­le­ke­zet cso­port­ja kép­vi­sel­te.

Zsol­na fő­te­rén tar­tott be­szé­dé­ben Prőh­le Ger­gely mél­tat­ta a négy­száz év­vel ez­előt­ti ese­ményt, hang­sú­lyoz­va, hogy nem csu­pán a szlo­vák nyel­vű egy­ház­ke­rü­le­te­ket ha­tá­roz­ta meg, ha­nem a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­té­re eső, ma­gyar és né­met nyel­ven igét hir­de­tő egy­sé­ge­ket is ki­je­löl­te. Így vál­ha­tott a zsol­nai zsi­na­ton lét­re­ho­zott szer­ve­zet a há­rom nem­ze­ti­sé­gi gyö­ke­rű ma­gyar­or­szá­gi és szlo­vá­ki­ai evan­gé­li­kus­ság mind­má­ig kö­te­le­ző ere­jű in­téz­mé­nyé­vé. Prőh­le Ger­gely be­szélt ar­ról is, hogy a po­li­ti­kai, az or­szág­ha­tá­ro­kat, ál­lam­ala­ku­la­to­kat érin­tő vál­to­zá­sok szá­mos tra­gé­di­át okoz­tak a Kár­pát-me­den­ce né­pe­i­nek. Ép­pen ezért fon­tos nap­ja­ink­ban a négy­száz év­vel ez­előt­ti evan­gé­li­ku­sok te­vé­keny­sé­gé­re em­lé­kez­tet­ni, akik – a teo­ló­gi­ai tisz­tán­lá­tás mel­lett – az em­bert és anya­nyel­vét ál­lí­tot­ták gon­dol­ko­dá­suk kö­zép­pont­já­ba. A nyelv­hasz­ná­lat­nak ez a to­le­ráns mód­ja kell, hogy ér­vé­nye­sül­jön nap­ja­ink­ban az evan­gé­li­kus egy­ház­ban és an­nak ke­re­te­in kí­vül is – húz­ta alá az or­szá­gos fel­ügye­lő.

A négy­szá­za­dik év­for­du­ló­val össze­füg­gés­ben egy­ház­tör­té­ne­ti kon­fe­ren­ci­át is ren­dez­tek Zsol­nán. Ezen a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház kép­vi­se­le­té­ben Ker­tész Bo­tond tör­té­nész tar­tott elő­adást A zsol­nai zsi­nat és ko­ra cím­mel. Eb­ben egye­bek mel­lett el­mond­ta: „17. szá­za­di elő­de­ink szá­má­ra ter­mé­sze­tes volt, hogy Lu­ther egy­há­zá­ban nem­csak az evan­gé­li­um, ha­nem, ha szük­ség van rá, az igaz­ga­tás is anya­nyel­ven tör­tén­jen. Szlo­vák, ma­gyar és né­met evan­gé­li­ku­sok kö­zös tra­gé­di­á­ja, hogy a 19–20. szá­zad­ban er­ről a mél­tá­nyos és az evan­gé­li­kus egy­ház­ban ter­mé­sze­tes kö­ve­tel­mény­ről oly sok­szor el­fe­led­kez­tünk!”

Fa­bi­ny Ta­más püs­pök va­sár­na­pi pu­hói (Pú­c­hov) ige­hir­de­té­sé­ben a szlo­vák és a ma­gyar nem­zet sors­kö­zös­sé­gé­ről szólt, amely­nek alap­ve­tő ve­le­já­ró­ja az in­ten­zív be­szé­lő vi­szony. Az em­mau­si ta­nít­vá­nyok­ról szó­ló új­szö­vet­sé­gi el­be­szé­lést a ma­gyar és a szlo­vák nép­re is vo­nat­koz­tat­ta. A Krisz­tust kö­ve­tő egy­ház­nak, a szlo­vák és a ma­gyar anya­nyel­vű evan­gé­li­kus­ság­nak alap­ve­tő fel­ada­ta, hogy hi­té­ben egye­sül­ve cse­le­ked­jék a két nép, a két or­szág kap­cso­la­ta­i­nak ja­ví­tá­sá­ért. Az anya­nyel­ven hall­ga­tott ige­hir­de­tés nem­csak a nem­ze­ti iden­ti­tást, ha­nem az em­be­rek hi­tét is erő­sí­ti.

Ige­hir­de­té­se vé­gén a püs­pök nem hall­gat­ta el sa­ját egy­há­za fe­le­lős­sé­gét sem: „A tör­té­nel­mi út­ke­resz­te­ző­dé­sek­nél al­kal­man­ként sor ke­rült üt­kö­zé­sek­re is. Be­csü­let­tel – vagy­is kri­ti­ku­san és ön­kri­ti­ku­san – kell szól­nunk a múlt bű­ne­i­ről és te­her­té­te­le­i­ről. Több al­ka­lom­mal el­mond­tam, és most is ki­je­len­tem: a ma­gunk ré­szé­ről bo­csá­na­tot ké­rünk mind­azért, amit el­le­ne­tek, szlo­vák test­vé­re­ink el­len vé­tet­tünk. Egye­dül a mi Urunk ke­gyel­me tart meg min­ket ta­nít­vány­társ­ként egy­más mel­lett az em­mau­si úton.” Ezek­re a sza­vak­ra utal­va Ka­ta­rí­na Hu­dá­ko­vá es­pe­res úgy vá­la­szolt, hogy a ma­ga ré­szé­ről ő is bo­csá­na­tot kér „mind­azo­kért a sé­rel­me­kért, ami­ket a múlt­ban a ma­gya­rok szen­ved­tek el a szlo­vá­kok­tól”.

Thur­zó György ham­vai – aki a zsol­nai zsi­nat ide­jén a Ma­gyar Ki­rály­ság ná­do­ra volt – Ár­va vá­rá­nak ká­pol­ná­já­ban nyug­sza­nak. A sír­nál a szlo­vák és a ma­gyar evan­gé­li­ku­sok egy-egy püs­pö­ke tar­tott meg­em­lé­ke­zést. Mi­lan Kriv­da, a Szlo­vá­ki­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház nyu­ga­ti ke­rü­le­té­nek püs­pö­ke rö­vid be­szé­det tar­tott és imát mon­dott. Meg­em­lé­ke­zé­sé­ben Fa­bi­ny püs­pök ki­emel­te, hogy a ná­dor szá­má­ra ter­mé­sze­tes volt a hi­va­ta­los­nak szá­mí­tó la­tin mel­lett a né­met, a ma­gyar és a szlo­vák nyelv hasz­ná­la­tá­nak tá­mo­ga­tá­sa, ez­zel pe­dig sík­ra­szállt az anya­nyel­ven tör­té­nő sza­bad val­lás­gya­kor­lás jo­ga mel­lett. Be­szé­dé­ben a ma­gyar püs­pök azt is hang­sú­lyoz­ta, hogy a ko­ráb­bi fe­szült­sé­gek után az egy­há­zak le­het­nek a köl­csö­nös ki­en­gesz­te­lő­dés kez­de­mé­nye­zői. Mind­ez pe­dig ab­ból a fel­is­me­rés­ből fa­kad­hat, hogy ke­resz­tény ön­azo­nos­sá­gunk meg­elő­zi a nem­ze­ti iden­ti­tást.

A szom­bat es­te a zsol­nai fő­té­ren be­mu­ta­tott, a Zá­ke­us Mé­dia­cent­rum ál­tal ké­szí­tett do­ku­men­tum­film­ben ma­gyar­or­szá­gi szlo­vá­kok és szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok val­la­nak sor­suk­ról, be­szél­nek je­len­le­gi hely­ze­tük­ről. A zsol­nai ese­mény ér­de­kes­sé­ge, hogy ko­ráb­ban e vá­ros pol­gár­mes­te­re volt Ján Slo­ta, és a na­ci­o­na­lis­ta erők most is je­len­tős tá­mo­ga­tás­sal bír­nak a vá­ros­ban.

EvÉ­let-in­fó