Oratio oecumenica

[Lel­kész:] Mennyei Atyánk, kö­szön­jük ne­ked, hogy ami­ként vi­gyáz­tál ránk az el­múlt hé­ten, ugyan­úgy fi­gyelsz mind­ar­ra, ami­re most szük­sé­günk van. Ké­rünk, hall­gasd meg imád­sá­gun­kat.

[Lek­tor:] Há­lát adunk, Is­te­nünk, a te­rem­tett vi­lá­gért, a még ki nem pusz­tult ál­la­to­kért, az él­te­tő eső­ért, a szép kör­nye­ze­tért. Ké­rünk, te őrizd meg a ter­mé­szet tisz­ta­sá­gát, te adj jó ter­mést a gaz­dák­nak. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Is­te­nünk, te jó­nak te­rem­tet­ted vi­lá­gun­kat, és az em­ber­re bíz­tad, hogy őr­köd­jön fe­let­te. Meg­vall­juk, hogy nem tud­tuk be­töl­te­ni hi­va­tá­sun­kat, és egy­re in­kább úgy érez­zük, va­la­mi el­tö­rött. Ná­lad ke­res­sük a ki­utat. Tő­led kér­jük a meg­ol­dást, mert a szen­ve­dés lát­tán mi is szen­ve­dünk. Légy a szen­ve­dők­kel, a gyó­gyít­ha­tó és a gyó­gyít­ha­tat­lan be­te­gek­kel. Mu­tass ki­utat a szen­ve­dély­be­teg­sé­gek­ből. Ka­rold fel az el­nyo­mot­ta­kat. Bá­to­rítsd azo­kat, akik már le­mond­tak az élet­ről. Is­te­nünk, oly sok még a szen­ve­dő és a szen­ve­dés, de hisszük, hogy sze­re­te­ted át­ala­kít­hat­ja ezt a vi­lá­got. Kö­nyö­rülj raj­tunk Jé­zus Krisz­tu­sért…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Urunk, Is­te­nünk, ké­rünk, adj ne­künk olyan egy­há­zi kö­zös­sé­get, amely se­gít és tá­mo­gat min­ket, mint egy nagy csa­lád, és min­dig se­gít a he­lyes út meg­ta­lá­lá­sá­ban. Se­gíts ne­künk, hogy mind­ezt át­él­hes­sük, és hasz­nos tag­jai le­gyünk gyü­le­ke­ze­tünk­nek. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Urunk, kö­nyör­günk fi­a­tal­ja­in­kért. Adj ne­kik tar­tal­mas, pi­hen­te­tő nyá­ri szü­ne­tet. Kí­sérd őket ép­ség­ben ha­za a tá­bo­rok­ból, ki­rán­du­lá­sok­ról. Ké­rünk csa­lá­dun­kért: add, hogy so­ká­ig le­hes­sünk együtt bol­do­gok, és kü­lön is ké­rünk, hogy se­gítsd a há­zas­pá­ro­kat ab­ban, hogy mind­ha­lá­lig össze­tart­sa­nak. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lel­kész:] Urunk, há­lát adunk min­den aján­dé­ko­dért, amellyel el­hal­mo­zol nap mint nap, és ezért di­csé­rünk és ál­dunk té­ged örök­kön-örök­ké.

[Gyü­le­ke­zet:] Ámen.