Egyházunk egy-két hete

Az el­múlt év­ben a kő­sze­gi evan­gé­li­ku­sok több mil­lió fo­rin­tos költ­ség­gel fel­újí­tot­ták a temp­lo­muk kö­ze­lé­ben ál­ló ha­rang­tor­nyot. Az volt a ter­vük, hogy „Kő­sze­gi to­rony­él­mény” el­ne­ve­zés­sel mú­ze­u­mot ren­dez­nek be ben­ne. El­kép­ze­lé­sü­ket azon­ban ta­valy át­ír­ta egy vi­har: jú­ni­us 24-én a temp­lo­mot és a temp­lom­par­kot el­ön­töt­te a hegy­ről le­zú­du­ló eső­víz. A temp­lom a tü­rel­mi ren­de­let ide­jén a vá­ros leg­mé­lyebb, mo­csa­ras, vi­zes ré­szé­re épült. A ta­va­lyi ka­taszt­ró­fa után ezért tör­té­nel­mi lé­pés­re kény­sze­rült a gyü­le­ke­zet…

A víz­ben ál­ló mű­em­lék temp­lom hí­re gyor­san ter­jedt. És ha­ma­ro­san ér­kez­tek az ado­má­nyok, ame­lyek­ből nem­csak a be­ázás okoz­ta ká­ro­kat tud­ták el­tün­tet­ni a kő­sze­gi­ek, ha­nem be­le­kezd­hettek az épü­let és kör­nyé­ke tel­jes fel­újí­tá­sá­ba. A temp­lom­park kö­ze­pén, egy szik­lá­ba ivó­ku­tat he­lyez­tek el, em­lé­kez­tet­ve a ka­taszt­ró­fá­ra. Raj­ta em­lék­táb­la Jé­zus sza­va­i­val, ame­lye­ket a sa­má­ri­ai asszony­nak mon­dott: „Aki eb­ből a víz­ből iszik, is­mét meg­szom­ja­zik, de aki ab­ból a víz­ből iszik, ame­lyet én adok ne­ki, so­ha töb­bé meg nem szom­ja­zik, mert örök élet­re buz­gó víz for­rá­sá­vá lesz ben­ne.” (Jn 4,13–14)

Az el­vég­zett mun­ká­ért a fel­újí­tás be­fe­je­zé­se után, az el­múlt va­sár­nap dél­előtt ad­tak há­lát, ami­kor Itt­zés Já­nos püs­pök ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben újraszen­tel­te a meg­újult temp­lo­mot. A li­tur­gi­á­ban Ba­ra­nyay­né Rohn Er­zsé­bet és Ba­ra­nyay Csa­ba lel­ké­szek se­géd­kez­tek.

A püs­pök Zá­ke­us tör­té­ne­te (Lk 19,1–10) alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­sé­ben hang­sú­lyoz­ta: a fel­éke­sí­tett temp­lom gyü­le­ke­ze­té­nek üze­ni Jé­zus, hogy „ma a te há­zad­ban sze­ret­nék meg­száll­ni”. Mert a Jé­zus­sal va­ló ta­lál­ko­zás­nak min­dig kö­vet­kez­mé­nye van. Az új élet­ben élők­nek kell Is­ten sze­re­te­té­nek hí­rét to­vább­ad­ni, nem­csak a baj­ban, ha­nem a hét­köz­na­pok­ban is.

Az is­ten­tisz­te­let után a gyü­le­ke­zet ki­vo­nult a temp­lom elé, ahol egy al­kal­mi szín­pa­don – az if­jú­ság éne­kek­kel tar­kí­tott elő­adá­sa mel­lett – kö­szön­tők hang­zot­tak el. Töb­bek kö­zött kö­szön­tőt mon­dott a kő­sze­gi­ek finn­or­szá­gi test­vér­gyü­le­ke­ze­té­nek, a Mik­ke­li vá­ros­ában mű­kö­dő gyü­le­ke­zet­nek a lel­ké­sze, Ris­to Ni­e­mi­nen is, aki ti­zen­há­rom fős de­le­gá­cióval lá­to­ga­tott Kő­szeg­re; egy­út­tal át­ad­ta a test­vér­gyü­le­ke­zet pénz­be­li ado­má­nyát is. A kő­sze­gi evan­gé­li­ku­sok ez al­ka­lom­ra meg­je­lent hír­le­ve­lé­ben, a Szeg­let­kő­ben ol­vas­ha­tó, hogy az el­vég­zett mun­kák­hoz szük­sé­ges 32 mil­lió fo­rint több for­rás­ból gyűlt össze: az egy­há­zi szer­vek­től, a biz­to­sí­tó­tól ka­pott összeg­ből, a Kul­tu­rá­lis Örök­ség­vé­del­mi Hi­va­tal ál­tal nyúj­tott tá­mo­ga­tás­ból, va­la­mint ado­má­nyok­ból; a gyü­le­ke­zet tag­ja­i­nak hoz­zá­já­ru­lá­sa mint­egy 1,75 mil­lió fo­rin­tot tett ki.

A meg­újult temp­lom és kör­nyé­ke nem­csak Is­ten di­cső­sé­gét, ha­nem az em­be­ri össze­fo­gás ere­jét is hir­de­ti.