Egyházunk egy-két hete

Teo­ló­gi­ai tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­át ren­de­zett a Szlo­vá­ki­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház a négy­száz év­vel ez­előtt tar­tott zsol­nai zsi­nat­ra em­lé­kezve. A jú­ni­us 29–30-i ta­nács­ko­zás – amely­nek mint­egy nyolc­van részt­ve­vő­je leg­na­gyobb­részt szlo­vák evan­gé­li­kus lel­kész volt – egy­út­tal a nyi­tá­nya­ként szol­gált az egy hé­ten ke­resz­tül zaj­ló szlo­vákiai evan­gé­li­kus „egy­há­zi na­pok­nak”.

A Szlo­vákiai Evan­gé­li­kus Egy­ház­ban las­san kezd ha­gyo­mánnyá vál­ni, hogy az évi ren­des zsi­na­ti ülés előtt teo­ló­gi­ai-tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­át ren­dez­nek a szlo­vák evan­gé­li­kus lel­ké­szek ré­szé­re. Idén már ne­gyed­szer ke­rült sor erre. A két­szer fél­na­pos kon­fe­ren­cia el­ső fe­le volt in­kább a „teo­ló­gi­ai”, má­so­dik fe­le pe­dig a „tu­do­má­nyos” jel­le­gű.

Az el­ső elő­adás­ban dr. Mi­lo¨ Klá­tik el­nök-püs­pök fog­lal­ta össze mind­azt, amit a szak­iro­da­lom mai ál­lá­sa sze­rint a zsol­nai zsi­nat­ról, köz­vet­len előz­mé­nye­i­ről és kö­vet­kez­mé­nye­i­ről tud­ni le­het. A po­zso­nyi teo­ló­gi­ai fa­kul­tás egy­ház­tör­té­nész-pro­fesszo­ra, dr. Da­vid P. Da­ni­el elő­adá­sa el­ső­sor­ban a zsi­nat előz­mé­nye­i­re kon­cent­rált. Dr. Igor Ki¨¨ nyu­gal­ma­zott rend­sze­res teo­ló­gi­ai pro­fesszor szug­gesz­tív, ám a meg­adott té­má­hoz időn­ként csak na­gyon la­zán kap­cso­ló­dó és gyak­ran csa­pon­gó elő­adá­sá­ban be­szélt a zsol­nai zsi­nat hu­ma­nis­ta üze­ne­te­i­ről.

Más­nap Ru­dolf Kel­ler nyu­gal­ma­zott re­gens­bur­gi egy­ház­tör­té­nész mu­tat­ta be, hogy a szlo­vák egy­ház­tör­té­net mi­lyen mó­don je­le­nik meg a né­met­or­szá­gi szak­iro­da­lom­ban. Elő­adá­sá­ból ki­de­rült, hogy még a ki­lenc­ve­nes évek kö­ze­pén meg­je­lent le­xi­kon­cik­kek egy ré­sze is a „cseh­szlo­vák” egy­ház­tör­té­net ré­sze­ként tár­gyal­ja a té­mát.

E so­rok író­ja a zsol­nai zsi­nat tá­gabb tör­té­ne­ti hát­te­rét igye­ke­zett fel­vá­zol­ni elő­adá­sá­ban. Hang­sú­lyoz­ta a zsi­nat­nak az egész Kár­pát-me­den­cei evan­gé­li­kus­ság­ra gya­ko­rolt ha­tá­sát és a nyel­vi to­le­ran­cia szem­pont­já­ból má­ig is pél­da­ér­té­kű ren­del­ke­zé­se­it. A zá­ró elő­adás­ban dr. Mi­lo¨ Ko­vač­ka, a tu­róc­szent­már­to­ni Ma­ti­ca slo­vens­ká ku­ta­tó­ja mu­tat­ta be a zsol­nai zsi­nat vég­zé­se­it tar­tal­ma­zó, kö­zel­múlt­ban meg­ta­lált do­ku­men­tu­mot, amely ed­dig az Il­lés­há­zy csa­lád könyv­tá­rá­ban lap­pan­gott.

Ma­gyar egy­ház­tör­té­nész­nek Zsol­nán, szlo­vák egy­há­zi kör­nye­zet­ben elő­adást tar­ta­ni kü­lön­le­ges él­mény. A kon­fe­ren­cia a vá­ros­há­zán zaj­lott, így elő­adó­ként ar­ról a hely­ről be­szél­het­tem, ahon­nan a vá­ros egy ko­ráb­bi pol­gár­mes­te­re, bi­zo­nyos Ján Slo­ta is.

Zsol­na év­szá­za­dok óta a szlo­vák kul­tú­ra és nem­ze­ti moz­ga­lom egyik köz­pont­ja. Egy lel­kész­kon­fe­ren­ci­án az em­ber meg­ér­zi, a nyi­tó- és zá­ró­áhí­ta­to­kon pe­dig meg is ta­pasz­tal­ja azt a teo­ló­gi­ai kon­zer­va­ti­viz­must, amely­nek mély tör­té­nel­mi gyö­ke­rei van­nak a szlo­vák evan­gé­li­kus egy­ház­ban. A ha­gyo­má­nyok ilyen őr­zé­se és meg­élé­se szo­kat­lan és ide­gen a Ma­gyar­or­szág­ról ér­ke­ző­nek, de – vé­le­mé­nyem sze­rint – tisz­te­let­re mél­tó.

A nem ép­pen fel­hőt­len evan­gé­li­kus–ka­to­li­kus vi­szony­ból is íze­lí­tőt kap­tam, ami­kor meg­tud­tam, hogy a ka­to­li­kus egy­ház nem já­rult hoz­zá, hogy a zsi­nat egy­ko­ri hely­szí­nén (a mai ka­to­li­kus temp­lom­ban) le­hes­sen hi­va­ta­los egy­há­zi ke­re­tek kö­zött meg­em­lé­kez­ni az év­for­du­ló­ról.

„Ha két em­ber mond el egy tör­té­ne­tet, ak­kor az már nem ugyan­az a tör­té­net” – e bölcs mon­dás igaz egy­ház­tör­té­ne­tünk ér­tel­me­zé­sé­re is. Szlo­vák test­vé­re­ink úgy te­kin­te­nek a zsol­nai zsi­nat­ra, mint amely az el­ső szlo­vák tes­tü­let, ön­kor­mány­za­ti egy­ség lét­re­ho­zó­ja volt. Mi úgy vél­jük, hogy a zsi­nat – amely­nek részt­ve­vői több­sé­gük­ben va­ló­ban szláv anya­nyel­vű­ek vol­tak – a tel­jes Kár­pát-me­den­cei evan­gé­li­kus­ság szá­má­ra meg­ha­tá­ro­zó je­len­tő­sé­gű, így kö­zös örök­sé­ge a ma­gyar­or­szá­gi, szlo­vá­ki­ai, sőt a bur­gen­lan­di, bá­ná­ti vagy bács­kai evan­gé­li­ku­sok­nak is. Nem sza­bad ar­ról sem meg­fe­led­kez­nünk, hogy a zsol­nai zsi­nat­nak ez a faj­ta szlo­vák evan­gé­li­kus ér­tel­me­zé­se leg­alább annyi­ra evan­gé­li­kus, mint amennyi­re szlo­vák – az­az szól a több­sé­gi erő­fö­lé­nyét időn­ként ke­mé­nyen ki­hasz­ná­ló szlo­vák ka­to­li­kus egy­ház­nak is. A ki­sebb­ség­ben lé­vő ma­gyar és né­met gyü­le­ke­ze­tek inspekto­ra­i­nak meg­vá­lasz­tá­sá­ból szá­munk­ra nem az a hang­sú­lyos, hogy ki­sebb­ség­ben vol­tak, ha­nem az, hogy az anya­nyel­vi jo­go­kat evan­gé­li­kus elő­de­ink a 17. szá­zad­ban min­den kö­rül­mé­nyek kö­zött tisz­te­let­ben tar­tot­ták.

A fen­ti ér­tel­me­zé­si kü­lönb­sé­gekre, il­let­ve a kö­zel­múltban pat­ta­ná­sig fe­szült szlo­vák–ma­gyar vi­szo­ny­ra való tekintettel tar­tom na­gyon fon­tos­nak, hogy a leg­ma­ga­sabb szin­tű hi­va­ta­los egy­há­zi meg­hí­vás­sal le­het­tem je­len Zsol­nán. Nem­csak a meg­hí­vás, ha­nem a fo­gad­ta­tás is sze­re­tet- és tisz­te­let­tel­jes volt. Meg­hí­vó­im tisz­tá­ban vol­tak az­zal, hogy a zsol­nai zsi­nat ér­tel­me­zé­sé­ben van­nak köz­tünk kü­lönb­sé­gek. Nem vár­hat­juk, hogy szlo­vák test­vé­re­ink fenn­tar­tás nél­kül azo­no­sul­ja­nak a mi ál­lás­pon­tunk­kal. Na­gyon fon­tos azon­ban, hogy be­szél­jünk egy­más­sal, meg­is­mer­jük a má­sik vé­le­mé­nyét még ak­kor is, ha nem tu­dunk azo­no­sul­ni ve­le. Csak ez ve­zet­het el ah­hoz a köl­csö­nös meg­ér­tés­hez és ki­en­gesz­te­lő­dés­hez, amely­re nem­csak a két nép­nek, ha­nem még hat­vá­nyo­zot­tab­ban a két szom­szé­dos, ki­sebb­sé­gi sor­ban élő evan­gé­li­kus egy­ház­nak is oly nagy szük­sé­ge van.

Ker­tész Bo­tond