Egyházunk egy-két hete

Kü­lön­le­ges ke­gye­lem, hogy a fel­gyor­sult vi­lág for­ga­ta­gá­ból az em­ber el­me­het olyan hely­re, ahol el­csen­de­sed­het, és le­he­tő­sé­ge van az Úr­ral va­ló sze­mé­lyes kap­cso­lat el­mé­lyí­té­sé­re. Nincs élet Jé­zus nél­kül! Ke­res­ni kell, és mint él­te­tő táp­lá­lé­kot – amely nél­kül ér­tel­met­len él­ni – az em­ber­nek ma­gá­hoz kell ven­ni. En­nek je­gyé­ben ren­dez­ték meg Is­ten ál­dott je­len­lé­té­ben a Bu­dai és a Pes­ti Egy­ház­me­gye csa­lá­di kon­fe­ren­ci­á­ját. Pi­lis­csa­bán, a Bé­thel Evan­gé­li­kus Misszi­ói Ott­hon­ban jú­ni­us 28. és jú­li­us 3. kö­zött kö­zel hat­van fő fi­gyelt a he­ti igé­re: „En­gem ke­res­se­tek, és él­tek!” (Ám 5,4)

A reg­ge­li áhí­ta­to­kat Hor­vát-He­gyi Oli­vér és Hu­lej Eni­kő lel­ké­szek osz­tot­ták fel egy­más kö­zött.

Az Úr, aki gon­dos­ko­dó és sze­re­tő Is­ten, for­mál­ja gyer­me­ke­it, út­mu­ta­tást ad és ke­gyel­mi aján­dé­kok­kal hal­moz­za el őket. Ho­gyan élünk aján­dé­ka­ink­kal? Nem csu­pán a meg­fog­ha­tó tár­gyi dol­gok az ér­té­kek és aján­dé­kok. Aján­dék az együtt­lét, a nagy csa­lád, a be­szél­ge­tés, a bi­zony­ság­té­tel, az ima­kö­zös­ség és a kö­zös ének­lés is. Ezen aján­dé­kok ren­ge­te­gét árasz­tot­ta Is­ten er­re a kon­fe­ren­ci­á­ra.

„Ke­gye­lem­ből lép­he­tünk be szent je­len­lé­ted­be…” – hí­vo­ga­tott sok­szor az ének az al­kal­mak előtt, me­lyek az Úr­ral és az egy­más­sal va­ló kö­zös­ség­re te­rem­tet­tek le­he­tő­sé­get.

Az em­ber a tö­ké­le­tes­ség­re tö­rek­szik. Csak jó­ra, szép­re vá­gyik, olyan­ra, ami hi­bát­lan, ép. Ám egye­dül Is­ten tö­ké­le­tes, és ha tő­le kér­jük, hogy ha­son­ló­kép­pen ma­gá­hoz for­mál­ja éle­tün­ket, ak­kor ar­ra a nap­ra, ame­lyet ígér a gyer­me­kei szá­má­ra, be­vég­zi mun­ká­ját – hall­hat­ták az egy­be­gyűl­tek az áhí­ta­to­kon. Nem elé­ged­het meg az em­ber a né­hol bar­nu­ló, rom­ló gyü­mölcs el­fo­gyasz­tá­sá­val, hi­szen van tö­ké­le­tes. Csak­is a tel­je­sen ép, egész­sé­ges táp­lá­lé­k tart élet­ben. Táp­lá­lék nél­kül és él­te­tő víz nél­kül nem le­het él­ni. Jé­zus a for­rás!

A dél­utá­ni elő­adók – Itt­zés And­rás és Szil­via, dr. Rab Fe­renc Le­ven­te, Hor­váth Mik­lós, Gáncs Pé­ter, Hor­váth-He­gyi Oli­vér – az el­kö­te­le­ző­dés­ről be­szél­tek. El­kö­te­le­ző­dés a csa­lád, a hi­va­tás, az élet, a gyü­le­ke­zet és Jé­zus Krisz­tus mellett. Az em­ber vá­laszt­hat. Hoz­hat dön­té­se­ket, me­lyek­nek a kö­vet­kez­mé­nye­it vi­sel­nie kell. Mi­ért ne akar­nánk azon az úton jár­ni, ame­lyet Is­ten ter­ve­zett egyen-egyen­ként min­den­ki­nek, hi­szen az a leg­jobb út­vo­nal! Csak kö­vet­ni kell. Bíz­ni a tö­ké­le­tes Ve­ze­tő­ben. Mel­let­te dön­te­ni.

Az es­ti evan­gé­li­zá­ció­so­ro­za­tot Zsar­nai Krisz­ti­án lel­kész tar­tot­ta, Bír 7,7b alap­ján: „Így szól az Úr: …meg­sza­ba­dít­lak ben­ne­te­ket.” Is­ten meg­mu­tat­ta hat­al­mas­sá­gát, cso­dá­ját, ere­jét Ge­de­on­nak. A hét­köz­na­pok for­ga­ta­gá­ban a ma em­be­re is szám­ta­lan csa­tát vív, ha­son­ló­kép­pen Ge­de­on­hoz. Mi is tud­hat­juk: nem kell egye­dül küz­de­nünk. „Ne félj!” – erő­sít min­ket is szám­ta­lan­szor az ige. Mer­jünk rá­áll­ni az Úr ígé­re­te­i­re!

A hé­ten a kon­fe­ren­cia részt­ve­vői meg­ta­pasz­tal­hat­ták, hogy Is­ten sze­re­tő és gon­dos­ko­dó Atya, aki nem hagy min­ket ma­gunk­ra, hor­doz, táp­lál, gon­dos­ko­dik rólunk, és győ­ze­lem­re ve­zet. A he­ti ének so­ra­i­val zá­rom e be­szá­mo­lót: „Élet van te­ben­ned, / Erő van te­ben­ned, / Re­mény van te­ben­ned, ó, Jé­zus!”

Bit­tó Vik­tó­ria