Élő víz

„Így szól az Úr, a te te­rem­tőd: Ne félj, mert meg­vál­tot­ta­lak, ne­ve­den szó­lí­tot­ta­lak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a ha­to­dik hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igé­i­ben Is­ten a sö­tét­ség­ből vi­lá­gos­ság­ra, a ke­reszt­ség aján­dé­ká­val meg­té­rés­re hív, mely­ben bűn­bo­csá­tó sze­re­te­tének zá­lo­gát ad­ja. „Krisz­tus sze­re­ti az egy­há­zat, és ön­ma­gát ad­ta ér­te, hogy meg­szen­tel­je, és meg­tisz­tít­sa a ke­reszt­ség­gel az ige ál­tal.” (Ef 5,25.26; LK) És: „Jé­zus Krisz­tus a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga, ná­la van örök­ké az élet for­rá­sa.” (GyLK 699) Is­ten a gyer­me­ke­it az ő di­cső­sé­gé­re te­rem­tet­te, for­mál­ta s al­kot­ta (lásd Ézs 43,7). Ő min­den­kor bá­to­rí­tód: „Ne félj, mert én ve­led va­gyok!” (Ézs 43,5) Az apos­to­lok ki­kül­dé­se­kor Jé­zus Urunk meg­pa­ran­csol­ta: „Men­je­tek el te­hát, te­gye­tek ta­nít­vánnyá min­den né­pet, meg­ke­resz­tel­ve őket az Atyá­nak, a Fi­ú­nak és a Szent­lé­lek­nek ne­vé­ben!” (Mt 28, 19) Pál ezt ta­nít­ja: „A ke­reszt­ség ál­tal ugyan­is el­te­met­tet­tünk ve­le a ha­lál­ba, hogy ami­kép­pen Krisz­tus fel­tá­madt a ha­lál­ból az Atya di­cső­sé­ge ál­tal, úgy mi is új élet­ben jár­junk.” (Róm 6,4) Re­for­má­to­runk szá­má­ra meg­erő­sí­tést je­len­tett hit­har­ca­i­ban e tény: „Meg va­gyok ke­resz­tel­ve!” „Iz­rá­el fi­ai szá­ra­zon men­tek be a ten­ger kö­ze­pé­be, és a víz jobb­ról-bal­ról fal­ként állt.” (2Móz 14,22) Ez a ke­reszt­ség elő­ké­pe is volt, mert „hit ál­tal kel­tek át a Vö­rös-ten­ge­ren, mint va­la­mi szá­raz­föl­dön” (Zsid 11,29). Pün­kösd­kor mond­ta Pé­ter az ige­hir­de­té­se ál­tal szí­ven ta­lál­tak­nak: ti is „tér­je­tek meg, és ke­resz­tel­ked­je­tek meg va­la­mennyi­en Jé­zus Krisz­tus ne­vé­ben, bű­ne­i­tek bo­csá­na­tá­ra, és meg­kap­já­tok a Szent­lé­lek aján­dé­kát” (Ap­Csel 2,38). Pál és Szi­lász pe­dig ezt ta­ná­csol­ta a fi­lip­pi bör­tön­őr­nek: „Higgy az Úr Jé­zus­ban, és üd­vö­zülsz (…).Ő pe­dig (…) azon­nal meg­ke­resz­tel­ke­dett egész há­za né­pé­vel együtt.” (Ap­Csel 16,31.33) Jé­zus Urunk az alá­za­tos és hí­vő, egy­ügyű gyer­me­ke­ket ál­lí­tot­ta pél­da­ként ta­nít­vá­nyai elé: „…ha meg nem tér­tek, és olya­nok nem lesz­tek, mint a kis­gyer­me­kek, nem men­tek be a mennyek or­szá­gá­ba.” (Mt 18,3) Az egész éle­te, ha­lá­la s fel­tá­ma­dá­sa hi­te­le­sí­ti az ál­ta­la el­ren­delt két szent­sé­get. „Ami­kor pe­dig Jé­zus­hoz ér­tek, mi­vel lát­ták, hogy már ha­lott, az ő láb­szár­csont­ját nem tör­ték el, ha­nem az egyik ka­to­na lán­dzsá­val át­szúr­ta az ol­da­lát, amely­ből azon­nal vér és víz jött ki.” (Jn 19,33–34) „A vér­ben és a víz­ben a hit az üd­vös­ség és az üdv­ado­má­nyok ké­pét lát­ja. (…) Az óegy­ház­ban sze­ret­ték a víz je­len­té­sét a ke­reszt­ség­re, a vé­rét az úr­va­cso­rá­ra vo­nat­koz­tat­ni.” (Lásd: Bib­lia – Ma­gya­rá­zó jegy­ze­tek­kel, 1290. o.) Mit mond dr. Lu­ther Már­ton? „Krisz­tus a ke­reszt­ség­be min­den idő­re be­le­ve­gyí­tet­te ár­tat­lan pi­ros vé­rét. Mi­ért? Mert a szent ke­reszt­sé­get is ugyan­az a vér sze­rez­te meg ne­künk, amely ér­tünk ki­om­lott és bű­ne­in­kért meg­fi­ze­tett.” Ő ma is min­den élő ha­lott­nak ezt üze­ni: „…térj meg!” „Aki győz, azt öl­töz­te­tik fe­hér ru­há­ba, an­nak a ne­vét nem tör­löm ki az élet köny­vé­ből.” (Jel 3,3.5) „Szent ke­reszt­sé­günk a vált­ság pe­csét­je, / Üd­vös­sé­günk­nek el­ső zá­lo­ga. (…) / Építsd meg né­pe­det, Szent­lé­lek Is­ten!” (EÉ 245,4) Úgy le­gyen!

Ga­rai And­rás