e-világ

Az Eu­ró­pai Ke­resz­tény Kör­nye­zet­vé­del­mi Há­ló­zat (Euro­pe­an Ch­ris­ti­an En­vi­ron­men­tal Net­work, ECEN) jú­ni­us 9–13. kö­zött tar­tot­ta nyol­ca­dik gyű­lé­sét Prá­gá­ban, a Nem­zet­kö­zi Bap­tis­ta Teo­ló­gi­ai Sze­mi­ná­ri­um­ban, aho­va hu­szon­há­rom or­szág­ból több mint nyolc­van ­részt­ve­vő ér­ke­zett. A ta­lál­ko­zón idén elő­ször volt je­len Ko­dá­csy-Si­mon Esz­ter, egy­há­zunk Ara­rát mun­ka­cso­port­já­nak ko­or­di­ná­to­ra is, aki ezen­túl az ECEN-ve­ze­tő­ség mun­ká­já­ban is részt vesz.

– Há­nyan vol­tak Ma­gyar­or­szág­ról, és Ön ho­gyan ke­rült kap­cso­lat­ba az ECEN-nel?

– Ma­gyar­or­szá­got né­gyen kép­vi­sel­tük, öku­me­ni­kus szí­nek­ben. Évek­kel ez­előtt hal­lot­tam már az ECEN mun­ká­já­ról, és sok se­géd­anya­gu­kat hasz­nál­juk is. A kon­fe­ren­ci­á­ra szó­ló meg­hí­vó hoz­zám is el­ju­tott, így vet­tem részt a ren­dez­vé­nyen.

– A kon­fe­ren­ci­át Min­den­na­pi ke­nye­rünk – a klí­ma­vál­to­zás idő­sza­ká­ban él­ve cím­mel hir­det­ték meg. A min­den­na­pi ke­nyér ki­fe­je­zés kap­csán sok min­den eszünk­be jut­hat, a szer­ve­zők azon­ban a hús­fo­gyasz­tást he­lyez­ték a kö­zép­pont­ba – amit a klí­ma­vál­to­zás össze­füg­gé­sé­ben az egyéb té­nye­zők mel­lett ta­lán ke­vés­bé szok­tak em­lí­te­ni. Mi­lyen főbb szem­pon­tok­ra vi­lá­gí­tot­tak rá az elő­adók?

– A min­den­na­pi élel­mi­szer-fo­gyasz­tás és a klí­ma­vál­to­zás kap­cso­la­tát szá­mos meg­kö­ze­lí­tés­ben hang­sú­lyoz­ták. Tu­dó­sok szá­mí­tá­sai sze­rint a hús­fo­gyasz­tás az egyik leg­je­len­tő­sebb olyan té­nye­ző, amely hoz­zá­já­rul az üveg­ház­ha­tást oko­zó gáz­ki­bo­csá­tás­hoz. En­nek oka az in­ten­zív ál­lat­te­nyész­tés, va­la­mint a meg­mű­vel­he­tő te­rü­le­tek nö­ve­lé­se ér­de­ké­ben vég­zett tö­me­ges er­dő­ir­tás. A hús­fo­gyasz­tás csök­ken­té­se fon­tos esz­köz le­het a klí­ma­vál­to­zás el­le­ni küz­de­lem­ben.

Ter­mé­sze­te­sen nem ar­ról van szó, hogy azon­nal ve­ge­tá­ri­á­nus­sá kel­le­ne vál­nunk, de gon­dol­junk be­le, mennyit szá­mít­hat az, ha a na­pi két-há­rom­szo­ri hús­fo­gyasz­tá­sun­kat he­ti há­rom-négy al­ka­lom­ra csök­ken­te­nénk! Az ECEN-gyű­lés meg­szív­lel­ve ezt az egész kon­fe­ren­cia alatt hús­men­tes éte­le­ket kí­nált – s így is igen vál­to­za­tos, ki­vá­ló el­lá­tás­ban volt ré­szünk.

– Mi­lyen té­má­kat dol­goz­tak fel az egyes mun­ka­cso­por­tok, és Ön me­lyik­be kap­cso­ló­dott be?

– A kon­fe­ren­ci­án sok szó esett a te­rem­tés­vé­de­lem teo­ló­gi­ai alap­ja­i­ról és az egy­há­zak tár­sa­dal­mi sze­rep­vál­la­lá­sá­ról. Én a teo­ló­gi­ai mun­ka­cso­port­ban vet­tem részt, ahol azt pró­bál­tuk kö­rül­jár­ni, hogy a te­rem­tés­vé­de­lem kér­dé­sé­re kon­cent­rál­va a spi­ri­tu­a­li­tás­nak mi­lyen he­lye és sze­re­pe van a teo­ló­gi­ai gon­dol­ko­dás­ban és min­den­na­pi dön­té­se­ink­ben. A töb­bi mun­ka­cso­port az élel­me­zés, az öko­m­e­nedzs­ment és az élet­mód­vál­tás gya­kor­la­ti té­má­in ke­resz­tül gon­dol­ta vé­gig a klí­ma­vál­to­zás csök­ken­té­sét elő­se­gí­tő le­he­tő­sé­ge­ket. Új, Eu­ró­pát át­sze­lő, köl­csö­nös meg­egye­zé­sen ala­pu­ló tár­su­lá­sok ala­kul­tak ki a kü­lön­bö­ző szin­tű ta­pasz­ta­la­tok­kal ren­del­ke­ző egy­há­zi szer­ve­ze­tek kö­zött.

– Ho­gyan foly­ta­tó­dik az egyes cso­por­tok mun­ká­ja a kon­fe­ren­cia után, és mi­kor lesz a leg­kö­ze­leb­bi ta­lál­ko­zó?

– A kon­fe­ren­ci­án fel­ve­tett kér­dé­se­ket az in­ter­ne­ten ke­resz­tül tár­gyal­juk to­vább a kö­vet­ke­ző, 2012-es ta­lál­ko­zó­ig.

– Egy nem­zet­kö­zi tanácskozás ál­ta­lá­ban sok él­ményt tar­to­gat a részt­ve­vők szá­má­ra. Mi volt az Ön szá­má­ra a leg­meg­ha­tá­ro­zóbb?

– Azt gon­do­lom, en­nek a ren­dez­vénynek a leg­na­gyobb ér­té­ke a sze­mé­lyes kap­cso­la­tok ki­épü­lé­se volt. A részt­ve­vők kü­lön­bö­ző egy­há­zi hát­tér­rel ér­kez­tek, s rend­kí­vül nagy el­té­ré­sek vol­tak ta­pasz­tal­ha­tók az egyes egy­há­zak öko­teo­ló­gi­ai gon­dol­ko­dá­sá­ban és öko­m­e­nedzs­men­ti sze­rep­vál­la­lá­sá­ban. Ér­de­kes és lel­ke­sí­tő volt meg­is­mer­ni a skan­di­náv és a nyu­ga­ti or­szá­gok egy­há­za­i­nak gya­kor­la­tát.

El­gon­dol­kod­ta­tó volt an­nak a dán lel­kész­nek a pél­dá­ja, aki el­mond­ta, hogy or­szá­gá­ban az el­múlt há­rom év alatt hat­van­hét gyü­le­ke­zet vál­lal­ta, hogy tel­je­sí­ti azo­kat a kí­vá­nal­ma­kat, ame­lyek ál­tal „kör­nye­zet­ba­rát gyü­le­ke­zet­té” vál­hat. Ma­gyar­or­szá­gon sok­szor hall­juk azt az ér­vet, hogy könnyű a nyu­ga­ti or­szá­gok­nak, hi­szen sok­kal több pénzt, időt és ener­gi­át tud­nak for­dí­ta­ni ezek­re a kér­dé­sek­re, mint mi. Azon­ban az em­lí­tett lel­kész sze­rint en­nek a nagy­mér­té­kű vál­tás­nak egyet­len in­dí­tó­oka volt: a gyü­le­ke­ze­tek lát­ják, hogy a klí­ma­vál­to­zás nem egy­sze­rű­en egy di­va­tos szó­for­du­lat vagy pusz­tán el­mé­let, ha­nem a min­den­na­pi va­ló­ság. S be­lát­ták, hogy ők sze­mé­lye­sen mi­lyen so­kat te­het­nek en­nek las­sí­tá­sa vagy meg­aka­dá­lyo­zá­sa ér­de­ké­ben.

JcsCs