A hét témája

Já­ték­ve­ze­tői síp­szó, Itt­zés Já­nos el­nök-püs­pök síp­sza­va nyi­tot­ta meg a Bé­kés me­gyei Szar­va­son jú­li­us 14–18. kö­zött le­zaj­lott nyol­ca­dik Szél­ró­zsa or­szá­gos evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zót, ahol a fi­gye­lem el­ső­sor­ban mind­azon­ál­tal nem a kö­zöt­tünk szol­gá­ló „já­ték­ve­ze­tők­re”, ha­nem a mennyei bí­ró­ra irá­nyult… A „Kö­zép­kez­dés Ve­led” mot­tó je­gyé­ben mint­egy két­ezer fi­a­tal (és lé­lek­ben fi­a­tal) tu­da­to­sít­hat­ta, hogy a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág föld­raj­zi kö­zép­pont­já­nak te­kin­tett vá­ros­ban sem le­het más iga­zo­dá­si kö­zép­pont­ja éle­tünk­nek, csak Jé­zus Krisz­tus.

Hosszas be­me­le­gí­tés után – né­mi ké­sés­sel – es­te nyolc óra kö­rül vet­te kez­de­tét szer­da es­te az öt nap­tá­ri na­pot ma­gá­ban fog­la­ló „mér­kő­zés”, amely­nek tét­je ez­út­tal sem volt más, mint a meg­elő­ző ta­lál­ko­zó­ké. Ne­ve­ze­te­sen an­nak el­dön­té­se, hogy a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház­nak (MEE) van-e elég­sé­ges lel­ki el­kö­te­le­zett­sé­gű után­pót­lá­sa… A vá­laszt nem egy­sze­rű­en a részt­ve­vők lét­szá­ma ad­hat­ja meg, sok­kal in­kább a vi­szo­nyu­lá­suk a fesz­ti­vál jel­le­gű, ám alap­ve­tő­en spi­ri­tu­á­lis (hit­éb­resz­tő-hit­mé­lyí­tő) tar­tal­ma­kat kí­ná­ló prog­ram­hoz.

Az utol­só pil­la­nat­ban vég­le­ge­sült, ám igen lo­gi­ku­san, át­te­kint­he­tő­en szer­kesz­tett mű­sor­fü­zet ta­nú­sá­ga sze­rint több tu­cat prog­ram kö­zül vá­lo­gat­hat­tak a köz­pon­ti hely­szín kör­nyé­kén pénz­tár­cá­juk­hoz mért szál­lást is könnyen ta­lá­ló fesz­ti­vá­lo­zók. (A szer­ve­zés­ben és le­bo­nyo­lí­tás­ban kö­zel há­rom­száz ön­kén­tes se­géd­ke­zett.)

Áhí­ta­tok – bib­lia­ta­nul­má­nyok – elő­adá­sok – fó­ru­mok – ki­ál­lí­tá­sok, leg­fő­kép­pen pe­dig könnyű- és ko­moly­ze­nei kon­cer­tek töl­töt­ték meg tar­ta­lom­mal az ár­nyas Er­zsé­bet li­get­ben fel­ál­lí­tott nagy- és kis­szín­pa­dot, va­la­mint a KIE-ká­vé­ház­ként funk­ci­o­ná­ló fe­dett épü­let pó­di­u­mát. E há­rom fő hely­szín köz­vet­len kö­ze­lé­ben mu­tat­koz­hat­tak be a Le­he­tő­sé­gek pi­a­cán az egy­há­zi (vagy egy­ház­kö­ze­li) mun­ka­ágak, és ugyan­csak pár lé­pés­nyi­re kí­nált iga­zi cse­me­gé­ket a Ru­zics­kay-ház­ba te­le­pült Szél­ró­zsa-film­klub. A Holt-Kö­rös kö­zel­sé­ge so­ka­kat csá­bí­tott stran­do­lás­ra a mind­vé­gig negy­ven Cel­si­us-fok kö­ze­lé­ben te­tő­zött ká­ni­ku­lá­ban, de így sem ma­radt kö­zön­ség nél­kül egyet­len „tá­vo­lab­bi” hely­szín – az Ótemp­lom vagy a Tes­se­dik Sá­mu­el Mú­ze­um – prog­ram­ja sem.

Vél­he­tő­en anya­gi szem­pon­tok is köz­re­ját­szot­tak ab­ban, hogy az így is negy­ven­mil­li­ós költ­ség­ve­tés­sel ter­ve­zett ta­lál­ko­zón – a ko­ráb­bi Szél­ró­zsák­hoz ké­pest – ke­ve­sebb volt a sztár­ven­dég (Se­bes­tyén Már­ta „iga­zol­tan”, be­teg­ség mi­att volt kény­te­len le­mon­da­ni fel­lé­pé­sét), ez azon­ban leg­fel­jebb azt bi­zo­nyí­tot­ta, hogy a Szél­ró­zsa sztá­rok nél­kül, a ta­lál­ko­zás pusz­ta le­he­tő­sé­ge mi­att is elég­sé­ges vonz­erő. (A költ­sé­gek­nek egyéb­ként mint­egy negy­ven szá­za­lé­kát áll­ta az MEE, a töb­bit a rész­vé­te­li dí­jak, il­le­tő­leg a pá­lyá­za­to­kon el­nyert pén­zek és a szpon­zo­ri tá­mo­ga­tá­sok fe­dez­ték.)

Az előb­bi­ek­kel össze­füg­gés­ben idén min­den evan­gé­li­kus vagy evan­gé­li­kus kö­tő­dé­sű ének-ze­nei együt­tes szá­má­ra le­he­tő­sé­get nyúj­tot­tak a szer­ve­zők a be­mu­tat­ko­zás­ra (lásd 8–9. ol­dal), és en­nek jó­té­kony ha­tá­sát alig­ha le­het túl­ér­té­kel­ni…

Azért per­sze szép szám­mal akad­tak or­szá­gos hír­név­nek ör­ven­dő ven­dég­elő­adói is a szar­va­si Szél­ró­zsá­nak, mi több, az egyik – va­ló­ban vi­lág­hí­rű – or­go­na­mű­vész ál­lí­tó­lag „ki­szi­vá­rog­tat­ta”, hogy ho­va­to­vább a mű­vé­szek ér­zik meg­tisz­tel­te­tés­nek, ha meg­hí­vást kap­nak az evan­gé­li­ku­sok or­szá­gos ta­lál­ko­zó­já­ra.

Az in­tel­lek­tu­á­lis igé­nyek ki­elé­gí­té­sé­ről a spi­ri­tu­á­lis szem­pon­to­kat sem nél­kü­lö­ző Püs­pö­kök órá­ja (6–7. ol­dal), il­let­ve a Fó­ru­mok és Elő­adá­sok cí­met vi­se­lő al­kal­mak vol­tak hi­va­tot­tak gon­dos­kod­ni. Ez utób­bi (oly­kor una­lom­ba ful­ladt) be­szél­ge­té­sek kö­zül – a la­punk bel­ső ol­da­la­in em­lí­tett prog­ra­mo­kon túl – két­ség­kí­vül a Kö­zép­pont­ban a ra­di­ka­liz­mus cí­met vi­se­lő dis­kur­zus emel­ke­dett ki, ame­lyen Prőh­le Ger­gely, az MEE or­szá­gos fel­ügye­lő­je, kül­po­li­ti­kai szak­ér­tő be­szél­ge­tett Ja­kab At­ti­la val­lás­tör­té­nésszel, az Eu­ró­pai Össze­ha­son­lí­tó Ki­sebb­ség­ku­ta­tá­sok Köz­ala­pít­vány mun­ka­tár­sá­val a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai ra­di­ka­liz­mus val­lá­si, tár­sa­dal­mi és tör­té­nel­mi gyö­ke­re­i­ről.

Min­den eről­kö­dés nél­kül le­ír­ha­tó, hogy – né­mi­képp meg­hök­ken­tő mó­don – az idei Szél­ró­zsa leg­szín­vo­na­la­sabb „elő­adá­sai” az es­ti áhí­ta­tok és a dél­előt­ti bib­lia­ta­nul­má­nyok vol­tak, nem szól­va a nyi­tó és a zá­ró is­ten­tisz­te­let fel­eme­lő al­kal­má­ról. Ta­lán mert az igei üze­ne­tek köz­ve­tí­té­sé­re vál­lal­ko­zó szol­gá­lat­te­vők ma­guk is tisz­tá­ban vol­tak az­zal a fe­le­lős­ség­gel, ame­lyet a fo­ci­vé­bé kö­zel­sé­gé­re is fi­gye­lem­mel a Jn 20, 26 alap­ján vá­lasz­tott mot­tó rótt rá­juk. Hi­szen, ahol az evan­gé­li­um hir­det­te­tik, ott va­ló­já­ban Jé­zus áll meg kö­zé­pen.

T. Pin­tér Ká­roly