Oratio oecumenica

Is­te­nünk, há­lát adunk ne­ked ezért a va­sár­na­pért, meg­szó­lí­tó sza­va­dért: hí­vá­sért, fi­gyel­mez­te­té­sért, hi­tünk meg­erő­sí­té­sé­ért, buz­dí­tá­sért, vi­gasz­ta­lá­sért. Kö­szön­jük ne­ked, hogy nem va­gyunk egye­dül a té­ged kö­ve­tés­ben, ha­nem test­vé­re­ink van­nak kö­zel és messze tá­vol­ban is.

Eléd visszük em­ber­tár­sa­in­kat, akik­kel ugyan­azon a te­le­pü­lé­sen, ugyan­an­nak a nem­zet­nek tag­ja­i­ként egy­más mel­lett élünk. Bo­csásd meg ne­künk, ha ön­zé­sünk ed­dig gá­tat ve­tett an­nak, hogy kö­zös­sé­gek­ben gon­dol­koz­zunk. Imád­ko­zunk azért, hogy kö­zös­sé­ge­ink a te aka­ra­tod­ból szü­les­se­nek, és a te ál­dá­sod alatt él­je­nek. Szent­lel­ked ál­tal adj szí­vünk­be kész­sé­get és böl­cses­sé­get, hogy ki­tar­tó­an fá­ra­doz­zunk an­nak a te­le­pü­lés­nek és an­nak az or­szág­nak a job­bí­tá­sán, ahol élünk.

Imád­ko­zunk nyo­mo­rú­ság­ban, baj­ban, szen­ve­dé­sek kö­zött lé­vő test­vé­re­in­kért is; azo­kért, akik be­teg­ség, gyen­ge­sé­gük­kel va­ló küz­de­lem, tra­gé­dia, igaz­ság­ta­lan­ság, meg nem ér­tés, in­do­ko­lat­lan gyű­löl­kö­dés ter­hét hor­doz­zák. Sok­fé­le kí­sér­tés ost­ro­mol­ja nap mint nap gon­do­la­ta­in­kat, éle­tün­ket. Sok­fé­le erő­pró­ba elé ál­lí­tasz min­ket. Ké­rünk, add ne­künk Szent­lel­ked ve­ze­té­sét, hogy a kí­sér­té­sek el­len fel­vér­te­zet­tek le­hes­sünk, és hogy az erő­pró­bák meg­erő­sít­se­nek min­ket a ben­ned va­ló bi­zal­munk­ban!

Imád­ko­zunk e vi­lá­gért, ben­ne min­den te­remt­mé­nye­dért. Add, hogy az em­be­ri­ség egy­re in­kább fel­is­mer­je, hogy te vagy a mi éle­tünk gaz­dá­ja, és sem­mit sem sa­já­tít­ha­tunk ki ma­gunk­nak. Add, hogy azok a kö­zös­sé­gek erő­söd­je­nek meg fe­le­lős és dön­tés­ho­zó po­zí­ci­ók­ban, ame­lyek az igaz­sá­gos­ság és a sze­re­tet pa­ran­csát egy­aránt kö­ve­tik. Hisszük, hogy ily mó­don ne­künk is van fel­ada­tunk kör­nye­ze­tünk meg­for­má­lá­sá­ban. Eh­hez add ne­künk Szent­lel­ked ve­ze­té­sét!

Mennyei Atyánk, ké­rünk, hall­gasd meg né­ped kö­nyör­gé­sét, és add meg ne­künk mind­azt, amit jó­nak látsz, mert hisszük, hogy te még töb­bet és job­bat is ké­szí­tesz elő, mint amennyit és amilyet mi kér­ni tu­dunk. Őrizz meg min­ket a te ol­tal­mad­ban és bé­kes­sé­ged­ben, míg föl­di ván­dor­lá­sun­kat be­fe­jez­zük, és vég­leg hoz­zád tér­he­tünk Jé­zus Krisz­tus, a mi Urunk ál­tal. Ámen.