Cantate

A Szent­lé­lek ál­tal él az egy­ház, amely­nek tag­jai va­gyunk. Éle­tünk pe­dig nem vá­laszt­ha­tó el a Lé­lek mun­ká­já­tól. Ő éb­resz­ti ben­nünk a vá­gya­ko­zást a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­ge iránt, ő nyi­to­gat­ja fü­lün­ket az ige üze­ne­té­nek meg­hal­lá­sá­ra, ő dob­bant­ja szí­vün­ket sze­re­tet­re, ő in­dít­ja el ke­zün­ket és lá­bun­kat, hogy a test­vé­rek fe­lé moz­dul­junk. A Lé­lek ál­tal ala­kul­tak ki az el­ső gyü­le­ke­ze­tek, ame­lyek tag­jai nem csu­pán is­ten­tisz­te­le­te­ket tar­tot­tak, ha­nem hét­köz­nap­ja­ik is kö­zö­sek vol­tak. Jé­zus út­ját jár­ták. Sza­va­ik­ban, cse­le­ke­de­te­ik­ben ró­la ta­nús­kod­tak. Er­re in­dí­tot­ta őket a Lé­lek…

Az el­kö­vet­ke­ző há­rom hét éne­keit en­nek össze­füg­gé­sé­ben ta­nul­má­nyoz­hat­juk „A Lé­lek ál­tal…” össze­fog­la­ló cím alatt. Ar­ról gon­dol­kod­ha­tunk, mi­lyen mun­kát is vé­gez ben­nünk, kö­zöt­tünk Is­ten Szent­lel­ke. Mai éne­künk kü­lö­nö­sen is nagy len­dü­let­tel di­csé­ri a Lé­lek mun­kál­ko­dá­sát.

A Szent­lé­lek: Vi­gasz­ta­ló. Is­mer­ve a köl­tő lel­ké­ben zaj­ló vi­ha­ro­kat, nem cso­dál­ko­zunk, hogy el­ső gon­do­la­tai a vi­gasz­ta­lás­ról szól­nak. Üze­ne­te min­dig két­fé­le mó­don ér­tel­mez­he­tő. Egy­részt az őt ért csa­pá­sok és a né­pet súj­tó há­bo­rú nyo­mo­rú­sá­gá­ból ke­res ki­utat, de vá­laszt ke­res a hit mély­sé­ge­i­vel kap­cso­lat­ban is. Iga­zi el­len­sé­günk ugyan­is be­lül­ről tá­mad. S eze­ket a tá­ma­dá­so­kat ne­he­zebb vissza­ver­ni. Er­re csak Jé­zus volt ké­pes a pusz­tá­ban, ami­kor az ige két­élű kard­já­val há­rí­tot­ta el a sá­tán csá­bí­tá­sát. Az ének bá­to­rít: A Lé­lek ál­tal van győ­ze­lem! Ez a vi­gasz­ta­lás!

A Szent­lé­lek: Erő. Az em­be­ri­ség sor­sát min­den idő­ben kü­lön­bö­ző ha­tal­mak össze­csa­pá­sa ha­tá­roz­za meg. Le­het ez ka­to­nai, gaz­da­sá­gi vagy po­li­ti­kai erő­fi­tog­ta­tás vagy akár pszi­chi­kai had­vi­se­lés is. Pa­ul Ger­hardt meg van győ­ződ­ve ar­ról, hogy a nyers erő­szak nem ké­pes le­győz­ni az ilyen ha­tal­ma­kat. Egye­dül a Lé­lek ere­jé­vel for­dul­ha­tunk szem­be az „ős­el­len­ség­gel”.

A Szent­lé­lek: Te­rem­tő. A te­rem­tés az Atya „fel­ada­ta”, vi­szont tu­dunk a Lé­lek te­rem­tő mun­ká­já­ról is. „Bol­do­gok, akik bé­két te­rem­te­nek…” – ta­nít­ja Jé­zus a He­gyi be­széd­ben. Az iga­zi bé­kes­sé­get nem le­het fegy­ve­rek­kel ki­har­col­ni. Er­re csak­is a Lé­lek ké­pes, mert ő te­rem­ti ben­nünk a sze­re­te­tet, és ál­ta­la a bé­két is…

A Szent­lé­lek: Meg­ele­ve­ní­tő. Ah­hoz, hogy em­ber­tár­sa­inkhoz való vi­szo­nyunk meg­vál­toz­zon, és Is­ten­nel is ren­dez­zük kap­cso­la­tun­kat, szük­ség van ar­ra a vál­to­zás­ra, amely­ről Jé­zus és Ni­ko­dé­mus be­szél­ge­tett azon a bi­zo­nyos éj­sza­kán. Újon­nan kell szü­let­nünk: „A szél ar­ra fúj, amer­re akar; hal­lod a zú­gá­sát, de nem tu­dod, hon­nan jön, és ho­va megy: így van min­den­ki, aki a Lé­lek­től szü­le­tett.” (Jn 3,8)

A Lé­lek ál­tal nye­rünk új éle­tet. Így győ­ze­del­mes­ked­he­tünk a bűn fe­lett.

Ve­tő Ist­ván