Élő víz

„Él­je­tek úgy, mint a vi­lá­gos­ság gyer­me­kei. A vi­lá­gos­ság gyü­möl­cse ugyan­is csu­pa jó­ság, igaz­ság és egye­nes­ség.” (Ef 5,8–9)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a nyol­ca­dik hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igé­i­ben Is­ten a sö­tét­ség­ből vi­lá­gos­ság­ra hív: „…jöj­je­tek, jár­junk az Úr vi­lá­gos­sá­gá­ban!” (Ézs 2,5) „Az Úr Is­ten sze­re­tet: és aki a sze­re­tet­ben ma­rad, az Is­ten­ben ma­rad, és az Is­ten is őben­ne.” (1Jn 4,16; LK) Az Úr gyer­me­kei Krisz­tus sze­re­te­té­vel sze­ret­nek; ő Is­ten új­já­te­rem­tő sze­re­te­té­nek ta­nú­ja a vi­lág­ban; az Úr Jé­zus a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga (lásd Jn 8,12). Ám Jé­zus az ő kö­ve­tő­it is an­nak ne­ve­zi, mi­vel ő a fény­for­rás, s mi az ő fé­nyé­nek a vissza­tük­rö­ző­dé­sei kell, hogy le­gyünk, mint aho­gyan a hold vissza­ve­ri a nap di­cső­sé­gét: „Úgy ra­gyog­jon a ti vi­lá­gos­sá­go­tok az em­be­rek előtt, hogy lás­sák jó cse­le­ke­de­te­i­te­ket, és di­cső­ít­sék a ti mennyei Atyá­to­kat.” (Mt 5,16) Va­ló­ban éret­te ra­gyo­gunk? Sza­va­ink, tet­te­ink és egész éle­tünk a vi­lá­gos­ság jó gyü­möl­cse? Ezért kér­jük: „Ál­dott Úr­is­ten, se­gíts meg min­ket, a te ne­ved­nek di­cső­sé­gé­ért sza­ba­díts meg min­den go­nosz­tól!” (GyLK 759) He­ti igén­ket foly­tat­va Pál egy óke­resz­tény him­nuszt idéz: „Éb­redj fel, aki al­szol, tá­madj fel a ha­lál­ból, és fel­ra­gyog ne­ked a Krisz­tus” (Ef 5,14) – éle­tet adó vi­lá­gos­sá­gá­val, hogy te is Is­ten sze­re­te­te fé­nyé­nek hor­do­zó­ja le­hess; só és vi­lá­gos­ság! A vi­lá­gos­ság gyü­möl­csét ké­ri szá­mon raj­tunk Ja­kab: „Mert aho­gyan a test ha­lott a lé­lek nél­kül, ugyan­úgy a hit is ha­lott cse­le­ke­de­tek nél­kül.” (Jak 2,26) Pál fe­le­lős­ség­re von­ja a vi­lá­gos­ság gyer­me­ke­it; „…mert mi kö­ze egy­más­hoz az igaz­ság­nak és a go­nosz­ság­nak, vagy mi kö­ze van a vi­lá­gos­ság­nak a sö­tét­ség­hez? Vagy mi azo­nos­ság van Krisz­tus és Be­li­ál (a sá­tán) kö­zött?” (2Kor 6,14–15) E kér­dé­sek he­lyes s bölcs meg­vá­la­szo­lá­sá­hoz kér­jünk mennyei böl­cses­sé­get! „A fe­lül­ről va­ló böl­cses­ség (…) ir­ga­lom­mal és jó gyü­möl­csök­kel tel­jes (…) és nem kép­mu­ta­tó. Az igaz­ság gyü­möl­cse bé­kes­ség­ben vet­te­tik el azok­nak, akik bé­kes­sé­get te­rem­te­nek.” (Jak 3,17–18) Jé­zus fi­gyel­mez­te­ti kö­ve­tő­jét: „Vi­gyázz te­hát, hogy a ben­ned le­vő vi­lá­gos­ság sö­tét­ség­gé ne le­gyen!” (Lk 11,35) Ha be­en­ged­ted őt az éle­ted­be, hagyd, hogy át­jár­jon tisz­ta fé­nyé­vel! A ko­ráb­bi fő­pap, An­nás előt­ti ki­hall­ga­tá­sa­kor is jót mon­dott Jé­zus, még­is ütést ka­pott ér­te: „Én nyil­vá­no­san szól­tam a vi­lág­hoz (…), ti­tok­ban nem be­szél­tem sem­mit. Mi­ért kér­de­zel en­gem?” (Jn 18,20–21) Őt kér­dez­zük, a vi­lág vi­lá­gos­sá­gát! Ez Pál apos­tol ta­ná­csa: „…fé­le­lem­mel és ret­te­gés­sel mun­kál­já­tok üd­vös­sé­ge­te­ket, mert Is­ten az, aki mun­kál­ja ben­ne­tek mind az aka­rást, mind a cse­lek­vést az ő tet­szé­sé­nek meg­fe­le­lő­en.” És a vér­ta­nú­ha­lál­ra gon­dol­va még­is er­re kér: „…örül­je­tek ti is, és örül­je­tek ve­lem együtt.” (Fil 2,12– 13.18) Dr. Lu­ther ezt ír­ja: „Bol­dog az a szív, amely­ben meg­van a Lé­lek­nek ez az örö­me, mert bi­zo­nyos ab­ban, hogy Krisz­tus a mi Üd­vö­zí­tőnk és Fő­pa­punk. Nem cso­da, ha ez az öröm ki­ül az arc­ra, és meg­lát­szik a be­szé­den is!” „Jé­zus, öröm­mel fo­gad­lak, / Ál­dott légy, hogy el­jöt­tél; (…) / Hoz­zád köt a sze­re­tet / Mind­örök­ké en­ge­met!” (EÉ 143,1.5) Té­ged is?!

Ga­rai And­rás