Keresztutak

Egész na­pos ün­nep­ségre gyűl­tek össze jú­li­us 12-én a Bor­sod-Aba­új-Zemp­lén me­gye észa­ki ré­szén fek­vő, há­rom­ezer la­ko­sú Ru­da­bá­nya és a tő­le öt­ven ki­lo­mé­ter­re észak­ra, szlo­vák te­rü­le­ten található öt­ezer fős Dob­si­na vá­ros la­kói. A ta­lál­ko­zó cél­ja a ha­ma­ro­san lét­re­jö­vő test­vér­vá­ro­si kap­cso­lat elő­ké­szí­té­se volt. A két te­le­pü­lés kö­zött már a múlt­ban is volt szo­ros kö­te­lék, ám a bá­nya­ipar ha­nyat­lá­sa mi­att ez az 1980-as évek­ben meg­szűnt. A ha­gyo­má­nyok­ra ala­poz­va azon­ban úgy dön­töt­tek, hogy új­ra­élesz­tik az egy­ko­ri együtt­mű­kö­dést.

A 19–20. szá­zad for­du­ló­ján sok né­met aj­kú dob­si­nai („bu­lé­ner”) bá­nyász­csa­lád te­le­pe­dett át Ru­da­bá­nyá­ra, ahol az ak­kor meg­in­dult kül­szí­ni vas­érc­bá­nyá­szat jó mun­ka­le­he­tő­sé­get kí­nált ne­kik. En­nek kö­vet­kez­té­ben a mai Ru­da­bá­nya la­kos­sá­gá­nak egy ré­sze dob­si­nai gyö­ke­rű.

Az át­te­le­pül­tek­nek kö­szön­he­tő az evan­gé­li­kus val­lás meg­ho­no­so­dá­sa is, il­let­ve az 1930-as évek ele­jén épült evan­gé­li­kus temp­lom. Dob­si­ná­ról ér­de­mes még tud­ni, hogy 1743-ban itt jött lét­re a nagy Ti­sza-ke­rü­let a dob­si­nai egyez­ség­ben, egye­sít­ve a sze­pes-sá­ro­si né­met és a gö­mö­ri szu­per­in­ten­den­ci­át. Ez az egy­ház­szer­ve­zet több mint két év­szá­za­don ke­resz­tül ke­re­tet biz­to­sí­tott Észak­ke­let-Ma­gyar­or­szág evan­gé­li­ku­sa­i­nak.

Minden­nek je­gyé­ben hív­ta meg a két vá­ros dr. Fa­bi­ny Ta­mást, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egyház Északi Egyházkerületének püs­pö­két, hogy szol­gál­jon a 14. szá­zad­ban épült gó­ti­kus re­for­má­tus temp­lom­ban ren­de­zett öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­le­ten. A püs­pök – szlo­vák nyelv­re is tol­má­csolt – pré­di­ká­ci­ó­já­ban ar­ról be­szélt 1Móz 37,14 alap­ján (Já­kób mond­ja Jó­zsef­nek: „Menj, és nézd meg, hogy jól van­nak-e test­vé­re­id és a nyáj”), hogy mennyi­re fon­tos ma is en­nek az igé­nek a meg­szív­le­lé­se. Kü­lö­nös­kép­pen a há­rom­nyel­vű (ma­gyar, szlo­vák, né­met) Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház­ban, ahol a 20. szá­zad ele­ji evan­gé­li­kus­ság nagy há­nya­da Tri­a­non után a ha­tá­ro­kon kí­vül­re szo­rult.

Meg­ha­tó, hogy a Ru­da­bá­nyát és Dob­si­nát össze­fű­ző kap­cso­ló­pon­tok kö­zött ott van a kö­zös hit is, ame­lyet oly­annyi­ra fon­tos­nak tar­ta­nak a vá­ro­sok ve­ze­tői, hogy a test­vér­vá­ro­si kap­cso­lat elő­ké­szí­té­se során Is­ten há­zá­ba is össze­gyü­le­kez­tek az ige hall­ga­tá­sá­ra és az úr­va­cso­rai kö­zös­ség­re.

Az is­ten­tisz­te­le­ten részt vett és kö­szön­töt­te is a meg­je­len­te­ket In­do­né­zia ma­gyar­or­szá­gi – evan­gé­li­kus val­lá­sú – nagy­kö­ve­te. Man­ga­si Si­hom­bing már több íz­ben járt Ru­da­bá­nyán – leg­utóbb 2008 szep­tem­be­ré­ben, ami­kor a te­le­pü­lés vissza­kap­ta vá­ro­si rang­ját. A te­le­pü­lés – há­lá­ja és tisz­te­le­te je­lé­ül – dísz­pol­gá­ri cím­mel tün­tet­te ki a poszt­já­ról ha­ma­ro­san tá­vo­zó nagy­kö­ve­tet, aki is­mé­tel­ten ta­nú­bi­zony­sá­gát ad­ta nagy­lel­kű­sé­gé­nek, ami­kor át­ad­ta pénz­be­li ado­má­nyát Ba­lázs Ti­bor sa­jó­ka­zai evan­gé­li­kus lel­kész­nek a meg­ron­gá­ló­dott pa­ró­kia fel­újí­tá­sá­ra.

A Gva­dá­nyi Jó­zsef Mű­ve­lő­dé­si Ház nagy­ter­mé­ben tar­tott köz­gyű­lés fő na­pi­ren­di pont­ja a dob­si­nai és a ru­da­bá­nyai kép­vi­se­lő-tes­tü­let tár­gya­lá­sa volt, me­lyet Szo­bo­ta La­jos, Ru­da­bá­nya vá­ros pol­gár­mes­te­re ve­ze­tett. A két te­le­pü­lést Ka­rol Hor­ník, Dob­si­na pol­gár­mes­te­re és Ha­do­bás Sán­dor, a Bor­sod-Aba­új-Zemp­lén Me­gyei Bá­nyá­szat­tör­té­ne­ti Mú­ze­um igaz­ga­tó­ja mu­tat­ta be. Mind­ezek után mind­két kép­vi­se­lő-tes­tü­let ki­fe­jez­te szán­dé­kát a test­vér­vá­ro­si kap­cso­lat lé­te­sí­té­sé­re. Az er­ről szó­ló do­ku­men­tu­mot a ter­vek sze­rint szep­tem­ber 4-én, a ru­da­bá­nyai vá­ros­na­pon ír­ják alá.

Ebéd után a rész­tve­vők és a vá­ros la­kói az in­do­néz nagy­kö­vet­ség és a he­lyi ön­kor­mány­zat ál­tal szer­ve­zett mű­so­ro­kat te­kint­het­ték meg Fal Be­á­ta nagy­kö­vet­sé­gi mun­ka­társ kon­fe­rá­lá­sá­val.

A sok­ré­tű kap­cso­la­tok is­me­re­té­ben ért­he­tő, hogy az evan­gé­li­kus egy­ház is „be­le­csep­pent” a két vá­ros együtt­mű­kö­dé­sé­be. A ta­lál­ko­zón ma­gyar, szlo­vák, né­met és in­do­néz együtt ta­pasz­tal­hat­ta meg a kö­zös múlt­ban és a kö­zös cé­lok­ban rej­lő örö­möt.

Hor­váth-He­gyi Áron