Keresztutak
Belecseppent lutheránusok
Kibontakozóban Rudabánya és Dobsina testvérvárosi kapcsolata
Egész napos ünnepségre gyűltek össze július 12-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén fekvő, háromezer lakosú Rudabánya és a tőle ötven kilométerre északra, szlovák területen található ötezer fős Dobsina város lakói. A találkozó célja a hamarosan létrejövő testvérvárosi kapcsolat előkészítése volt. A két település között már a múltban is volt szoros kötelék, ám a bányaipar hanyatlása miatt ez az 1980-as években megszűnt. A hagyományokra alapozva azonban úgy döntöttek, hogy újraélesztik az egykori együttműködést.
A 19–20. század fordulóján sok német ajkú dobsinai („buléner”) bányászcsalád telepedett át Rudabányára, ahol az akkor megindult külszíni vasércbányászat jó munkalehetőséget kínált nekik. Ennek következtében a mai Rudabánya lakosságának egy része dobsinai gyökerű.
Az áttelepülteknek köszönhető az evangélikus vallás meghonosodása is, illetve az 1930-as évek elején épült evangélikus templom. Dobsináról érdemes még tudni, hogy 1743-ban itt jött létre a nagy Tisza-kerület a dobsinai egyezségben, egyesítve a szepes-sárosi német és a gömöri szuperintendenciát. Ez az egyházszervezet több mint két évszázadon keresztül keretet biztosított Északkelet-Magyarország evangélikusainak.
Mindennek jegyében hívta meg a két város dr. Fabiny Tamást, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspökét, hogy szolgáljon a 14. században épült gótikus református templomban rendezett ökumenikus istentiszteleten. A püspök – szlovák nyelvre is tolmácsolt – prédikációjában arról beszélt 1Móz 37,14 alapján (Jákób mondja Józsefnek: „Menj, és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj”), hogy mennyire fontos ma is ennek az igének a megszívlelése. Különösképpen a háromnyelvű (magyar, szlovák, német) Magyarországi Evangélikus Egyházban, ahol a 20. század eleji evangélikusság nagy hányada Trianon után a határokon kívülre szorult.
Megható, hogy a Rudabányát és Dobsinát összefűző kapcsolópontok között ott van a közös hit is, amelyet olyannyira fontosnak tartanak a városok vezetői, hogy a testvérvárosi kapcsolat előkészítése során Isten házába is összegyülekeztek az ige hallgatására és az úrvacsorai közösségre.
Az istentiszteleten részt vett és köszöntötte is a megjelenteket Indonézia magyarországi – evangélikus vallású – nagykövete. Mangasi Sihombing már több ízben járt Rudabányán – legutóbb 2008 szeptemberében, amikor a település visszakapta városi rangját. A település – hálája és tisztelete jeléül – díszpolgári címmel tüntette ki a posztjáról hamarosan távozó nagykövetet, aki ismételten tanúbizonyságát adta nagylelkűségének, amikor átadta pénzbeli adományát Balázs Tibor sajókazai evangélikus lelkésznek a megrongálódott parókia felújítására.
A Gvadányi József Művelődési Ház nagytermében tartott közgyűlés fő napirendi pontja a dobsinai és a rudabányai képviselő-testület tárgyalása volt, melyet Szobota Lajos, Rudabánya város polgármestere vezetett. A két települést Karol Horník, Dobsina polgármestere és Hadobás Sándor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bányászattörténeti Múzeum igazgatója mutatta be. Mindezek után mindkét képviselő-testület kifejezte szándékát a testvérvárosi kapcsolat létesítésére. Az erről szóló dokumentumot a tervek szerint szeptember 4-én, a rudabányai városnapon írják alá.
Ebéd után a résztvevők és a város lakói az indonéz nagykövetség és a helyi önkormányzat által szervezett műsorokat tekinthették meg Fal Beáta nagykövetségi munkatárs konferálásával.
A sokrétű kapcsolatok ismeretében érthető, hogy az evangélikus egyház is „belecseppent” a két város együttműködésébe. A találkozón magyar, szlovák, német és indonéz együtt tapasztalhatta meg a közös múltban és a közös célokban rejlő örömöt.
Horváth-Hegyi Áron