Virtuális és valóságos egyház
Igazán a találkozó „célkorosztályának” szólt az „1ház, web2” című fórum, amely az internet adta lehetőségeket járta körül. Tanulsága egy mondatban: a virtuális centrumok felületeivel élnie kell az egyháznak is, de ha a külső vagy belső misszió céljára akarjuk használni, akkor szakértőkre van szükség.
Balogh Csaba on-line kommunikációs tanácsadó, szakújságíró arról beszélt, hogy az egyéni honlapok iránti érdeklődés az egyre átláthatatlanabb információdömping miatt egyre csökken, a stratégia ma már az, hogy nagy közösségi oldalakon kell megjelenni a közzétenni kívánt tartalmakkal; a fórum címében jelzett web 2.0 korában teljesen természetes az, hogy az olvasó maga is tartalomközlő lehet. Ez azonban korántsem egyszerű feladat, olykor a gyülekezeteknek is érdemes kikérniük szakértők véleményét, tanácsát.
– Egy honlap, akár gyülekezeti honlap birtoklása pusztán olyan, mintha lenne egy telefonunk. A kérdés valójában az, hogy mihez kezdünk vele, hogyan kommunikálunk rajta keresztül – fogalmazott Nagy Bence, a Moly.hu könyves közösségi oldal alapítója, hozzátéve, hogy manapság egyre komolyabb erőfeszítéseket igényel az általunk közzétett tartalmakra irányítani a netezők figyelmét.
A virtuális kapcsolatokban rejlő lehetőségek mellett a személyesség fontosságát, a másikra való őszinte odafigyelést emelte ki Németh Zoltán.
– Betegessé is tud válni az internettől való függés, ilyen esetekkel engem is kerestek már meg aggódó szülők – szólt az egyén világháló általi beszippantásának veszélyeiről a pécsi lelkész, aki úgy vélte, hogy a gyülekezeti honlapok jelenleg elsősorban a közösség tagjainak a találkozási felületei.
– szegfű –