A hét témája

Püspökök órája

A Szél­ró­zsa „szlo­vák nap­ján” a Püs­pö­kök órá­ja so­ro­zat rám ju­tó be­szél­ge­té­sé­re A zsol­nai zsi­nat­tól a nyelv­tör­vé­nyig cím­mel ke­rült sor. Be­szél­ge­tő­tár­sak­ként dr. Kó­nya Pé­ter tör­té­nész­pro­fesszort, az eper­je­si egye­tem rek­tor­he­lyet­te­sét és Sr­na Zol­tán olaj­ipa­ri szak­elő­adót, százd–ipoly­sza­kál­lo­si gyü­le­ke­ze­ti fel­ügye­lőt hív­tam meg. Vá­rat­la­nul, de nagy örö­münk­re ki­bő­vült a be­szél­ge­tők kö­re: csat­la­ko­zott hoz­zánk ugyan­is a Szlo­vá­ki­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház Ke­le­ti Egy­ház­ke­rü­le­té­nek Eper­je­sen szé­ke­lő püs­pö­ke, Sla­vom­ír Sa­bol is, akit – elő­ze­tes ér­dek­lő­dé­se alap­ján – pár nap­pal ko­ráb­ban meg­hív­tam, hogy lá­to­gas­son el if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zónk­ra. Így Szpi­sák At­ti­la lel­ké­szünk tol­má­cso­lá­sá­val két­nyel­vű­vé vált ke­rek­asz­ta­lunk.

Elő­ze­te­sen a kö­vet­ke­ző kér­dé­se­ket küld­tem el két meg­hí­vot­tunk­nak:

1. Mi tet­te le­he­tő­vé az 1610-es zsol­nai zsi­nat lét­re­jöt­tét (tör­té­nel­mi kon­tex­tus)?
2. Ho­gyan fo­gad­ta a zsi­nat dön­té­se­it a vi­lá­gi és a ka­to­li­kus egy­há­zi ha­ta­lom?
3. Mennyi­ben te­kint­he­ti a mai Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház (MEE) ma­gá­é­nak is a zsol­nai zsi­na­tot?
4. Az el­múlt négy­száz esz­ten­dő leg­fon­to­sabb ne­ga­tív és po­zi­tív ha­tá­sú ese­mé­nyei, ame­lyek be­fo­lyá­sol­ták nem­csak a szlo­vák–ma­gyar, ha­nem a bel­ső evan­gé­li­kus vi­szo­nyo­kat, kap­cso­la­to­kat is.
5. Mi­lyen kö­rül­mé­nyek kö­zött ke­rült a Fej­ér-Ko­má­ro­mi Evan­gé­li­kus Egy­ház­me­gye a Du­nán­in­ne­ni Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let kö­te­lé­ké­be?
6. Mi­lyen mu­lasz­tá­sok ter­he­lik az MEE-t a ma­gyar­or­szá­gi szlo­vák és szlo­vák gyö­ke­rű evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­te­ket il­le­tő­en?
7. Mit tud­na ten­ni az MEE a Szlo­vá­ki­á­ban élő ma­gyar nyel­vű evan­gé­li­kus kö­zös­sé­ge­kért? Mi­ben és ho­gyan se­gít­het­nénk ne­kik?
8. Vé­le­mé­nyük sze­rint mi­lyen le­he­tő­sé­ge­ik van­nak egy­há­za­ink­nak az or­szá­gok kö­zöt­ti fe­szült­sé­gek eny­hí­té­sé­re?
9. Ügyünk szem­pont­já­ból ho­gyan ér­té­ke­lik a mind­két or­szág­ban be­kö­vet­ke­zett po­li­ti­kai vál­to­zá­so­kat? Esélyt vagy in­kább ne­héz­sé­get je­len­te­nek ezek? (Pél­dá­ul a ma­gyar par­la­ment ál­tal el­fo­ga­dott, a ket­tős ál­lam­pol­gár­sá­got le­he­tő­vé te­vő tör­vény, a Most-Híd elnevezésű párt kor­mány­za­ti té­nye­ző­vé vá­lá­sa Szlo­vá­ki­á­ban stb.)
10. A Szlo­vák és a Ma­gyar Evan­gé­li­u­mi Ali­ansz Ba­las­sa­gyar­ma­ton 2006. ok­tó­ber 14-én kö­zös nyi­lat­ko­za­tot adott ki (lásd Híd ma­ga­zin 2007/1. szám, 33. o.). Mennyi­ben te­kint­he­tő ez kö­ve­ten­dő pél­dá­nak az egy­há­zak szá­má­ra?

Be­szél­ge­té­sün­ket mér­sé­kelt ér­dek­lő­dés kí­sér­te. Eb­ből ar­ra kö­vet­kez­te­tek, hogy a köz­vet­le­nül érin­tett gyü­le­ke­ze­te­ken és egy­há­zi ve­ze­tő­kön túl nem so­ka­kat fog­lal­koz­tat­nak a fe­szült­sé­gek­től sem men­tes szlo­vák–ma­gyar evan­gé­li­kus egy­há­zi kap­cso­la­tok. Pe­dig va­ló­ban kö­zös ügyünk­ről van szó, s az egy­há­za­ink kap­cso­la­tát be­fo­lyá­so­ló, de or­szá­ga­ink vi­szo­nyát is meg­ha­tá­ro­zó mai kér­dé­sek, prob­lé­mák gyö­ke­rei a 19. szá­zad el­ső fe­lé­ig, kö­ze­pé­ig nyúl­nak vissza. Sok hit­test­vé­rünk ta­lán azt sem tud­ja, hogy Tri­a­no­nig a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház tag­ja­i­nak kö­zel 50 szá­za­lé­ka szlo­vák anya­nyel­vű, 25 szá­za­lé­ka né­met anya­nyel­vű volt, s csak a „ma­ra­dék” volt ma­gyar anya­nyel­vű.

Nem ju­tott idő mind­egyik kér­dés­re, és nem ke­rül­tek elő az iga­zán ké­nyes kér­dé­sek, de azért hi­szem, nem volt hi­á­ba­va­ló ez a ta­lál­ko­zás sem. Kó­nya pro­fesszor el­ső­sor­ban a tör­té­nel­mi össze­füg­gé­sek­ről szólt, Sa­bol püs­pök az egy­ház­ve­ze­tő sze­mé­vel lát­tat­ta a ne­héz­sé­ge­ket. Összeg­zés­ként ta­lán leg­in­kább Sr­na Zol­tán gyü­le­ke­ze­ti fel­ügye­lő rö­vid mon­da­tát idéz­he­tem: A két egy­ház meg­rom­lott kap­cso­la­tá­ban a sze­re­tet vesz­tett csa­tát.

Re­mé­lem, őszin­te test­vé­ri be­szél­ge­té­sek­ben vég­re si­ke­rül – si­ne ira et stu­dio, az­az ha­rag és rész­re­haj­lás nél­kül – ön­ma­gunk fe­le­lős­sé­gét is be­is­mer­ve tör­té­nel­mi­leg kor­rekt és kö­zö­sen vál­lal­ha­tó di­ag­nó­zist ké­szí­te­nünk. Ta­lán vég­re azt is fel­is­mer­jük, hogy nem egyik vagy má­sik or­szág vagy egy­ház ön­ér­ze­te a kér­dés, ha­nem az evan­gé­li­um ügye fo­rog koc­kán. S ha ez meg­tör­té­nik, ak­kor re­mél­het­jük, hogy a mö­göt­tünk lé­vő idő­ben sú­lyos se­be­ket ka­pott sze­re­tet új erő­re kap, és egy­re nyíl­tabb test­vé­ri kap­cso­lat­ban él­he­tünk két sza­bad or­szág két sza­bad egy­há­zá­ban.

Itt­zés Já­nos