A hét témája

Ta­lán az el­múlt idő­szak­ban fel­erő­sö­dött ci­gány­el­le­nes­ség mi­att is kü­lö­nö­sen nagy ér­dek­lő­dés övez­te a Kö­zép­pont­ban a ci­gány­ság cí­mű fó­rum­be­szél­ge­tést.

Ba­log Zol­tán tár­sa­dal­mi fel­zár­kóz­ta­tá­sért fe­le­lős ál­lam­tit­kár a té­mát kö­zel­ről is­me­rő po­li­ti­kus­ként és egy­ben re­for­má­tus lel­ké­szi mi­vol­tá­ban volt meg­hí­vott ven­dé­ge a pó­di­um­be­szél­ge­tés­nek. Már elöl­já­ró­ban meg­fo­gal­maz­ta, hogy a ci­gány­ság fel­eme­lé­se össz­tár­sa­dal­mi fel­adat, hi­szen ezt a becs­lé­sek sze­rint hét­száz­ez­res ki­sebb­sé­get nem ci­pel­he­ti a há­tán a több­ség. „Olyan hely­zet­be kell jut­tat­ni őket, hogy ma­guk te­remt­hes­sék elő a be­te­vő fa­lat­ra va­lót, hasz­nos és ér­té­kes tag­jai le­gye­nek a tár­sa­da­lom­nak. Az új kor­mány er­re fog tö­re­ked­ni” – ígér­te.

Ká­li-Hor­váth Kál­mán fes­tő­mű­vész és té­vé­be­mon­dó ar­ról be­szélt, hogy a ci­gá­nyok is rend­re vár­nak, a ha­tá­rok vi­lá­gos meg­hú­zá­sá­ra, de ar­ra is, hogy ön­ma­guk urai, sor­suk ve­zér­lői le­hes­se­nek. Ez utób­bi In­di­á­ból in­dult ván­dor­lá­suk óta, zak­la­tott tör­té­nel­mük év­szá­za­dai alatt nem ada­tott meg ne­kik.

A be­szél­ge­tés to­váb­bi részt­ve­vői – a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház ro­ma­ügyi re­fe­ren­se, Ba­kay Pé­ter és Sze­ve­ré­nyi Já­nos or­szá­gos misszi­ói lel­kész – a ci­gá­nyok kö­zöt­ti erő­tel­je­sebb evan­gé­li­kus misszi­ót sür­get­ték, kü­lö­nö­sen olyan te­rü­le­te­ken, ahol az evan­gé­li­kus a meg­ha­tá­ro­zó fe­le­ke­zet. Nem sza­bad a ka­to­li­kus egy­ház­ra és a sza­bad­egy­há­zak­ra há­rí­ta­ni a ci­gány­misszi­ót – hang­zott el.

A Gáncs Pé­ter püs­pök ál­tal mo­de­rált be­szél­ge­té­sben to­váb­bá szó­ba ke­rült – egye­bek mel­lett – a ko­ráb­bi kor­mány­zat Ro­ma ér­tel­mi­sé­gi­e­ket a köz­igaz­ga­tás­ba! el­ne­ve­zé­sű, el­hi­bá­zott prog­ram­ja, a Rá­dió C hely­ze­te, va­la­mint a szeg­re­gá­ció vagy in­teg­rá­ció kér­dé­se.

Ta­lán épp az utób­bi kér­dés­re el­hang­zott vá­lasz­ban meg­mu­tat­ko­zott kon­szen­zus ad­hat okot re­mény­kel­tő op­ti­miz­mus­ra. Hogy tud­ni­il­lik az egyik vagy má­sik irány­ba va­ló – még­oly jó szán­dé­kú – eről­kö­dés he­lyett a he­lyi igé­nyek fi­gye­lem­bevé­te­lé­vel kell dön­te­ni. Adott eset­ben ugyan­is ma­gu­kat a ro­má­kat sem az eről­te­tett in­teg­rá­ció mo­ti­vál­ja a fel­zár­kó­zás­ra, a több­sé­gi tár­sa­da­lom nor­má­i­nak el­fo­ga­dá­sá­ra, el­sa­já­tí­tá­sá­ra. Ar­ról nem is szól­va, hogy ép­pen­ség­gel a nem ci­gá­nyok­nak is van mit meg­is­mer­ni­ük és tisz­tel­ni­ük ci­gány test­vé­re­ik kul­tú­rá­já­ban.

A je­len­lé­vők is tet­tek fel kér­dé­se­ket, de a tu­dó­sí­tó úgy lát­ta, so­kak­ban ma­rad­tak kér­dő­je­lek a fó­ru­mot kö­ve­tő­en. Töb­ben egy­más kö­zött fej­tet­ték ki, hogy nem elő­íté­le­te­ik van­nak, ha­nem ked­ve­zőt­len, oly­kor le­súj­tó sze­mé­lyes ta­pasz­ta­la­ta­ik.

Ez per­sze nem je­lent­he­ti a ci­gá­nyok kö­zött vég­zett misszió el­ve­té­sét, hi­szen Jé­zus Krisz­tus élet­újí­tó hi­té­re ne­kik is, ve­lünk együtt, szük­sé­gük van.

Sz. K.