Kultúrkörök

Négy­száz­húsz éve, 1590. jú­li­us 20-án fe­jez­ték be a Bor­sod-Aba­új-Zemp­lén me­gyei Vi­zsoly­ban a Ká­ro­lyi Gás­pár ál­tal for­dí­tott Bib­li­á­nak, a 16. szá­za­di ma­gyar nyelv pá­rat­lan do­ku­men­tu­má­nak a nyom­ta­tá­sát.

A Bib­li­át – leg­alább­is na­gyobb ré­szét – elő­ször a 15. szá­zad­ban for­dí­tot­ták ma­gyar­ra; en­nek a for­dí­tás­nak – az úgy­ne­ve­zett hu­szi­ta Bib­li­á­nak – a ko­rai má­so­la­tai kó­de­xek­ben ma­rad­tak ránk. Az el­ső nyom­ta­tott (rész)for­dí­tás Kom­já­thy Be­ne­dek Az Szent Pál le­ve­lei ma­gyar nyel­ven cí­mű mun­ká­ja volt 1533-ban, ezt kö­vet­te Syl­ves­ter Já­nos Új Tes­ta­men­tu­ma 1541-ben, majd Hel­tai Gás­pár kí­sé­rel­te meg 1551 és 1565 kö­zött a tel­jes ki­adást.

Ká­ro­lyi (Ká­ro­li) Gás­pár tu­dós re­for­má­tor wit­ten­ber­gi és sváj­ci ta­nul­má­nyok után 1563-ban lett a gön­ci gyü­le­ke­zet lel­ki­pász­to­ra. Az apok­rif le­ve­le­ket is tar­tal­ma­zó tel­jes Bib­lia for­dí­tá­sá­hoz 1586-ban lá­tott hoz­zá, ek­kor­ra már a pes­tis­jár­vá­nyok mi­att el­vesz­tet­te fe­le­sé­gét és gyer­me­ke­it.

Az Új­szö­vet­sé­get ma­ga Ká­ro­lyi for­dí­tot­ta, el­ső­sor­ban a la­tin Vul­ga­tá­ból, de vél­he­tő­leg fel­hasz­nál­ta a ko­ráb­ban ké­szült rész­le­ges ma­gyar bib­lia­for­dí­tá­so­kat is.

Ká­ro­lyi egy sze­mély­ben gon­do­zó­ja, szer­kesz­tő­je, saj­tó alá ren­de­ző­je és ki­adó­ja is volt a Bib­li­á­nak, lap­szé­li jegy­ze­te­ket írt a szö­ve­gek­hez, és a fe­je­ze­tek elé tar­tal­mi össze­fog­la­lót ké­szí­tett.

A nyom­ta­tást Mant­sko­vit Bá­lint mű­he­lye Né­met­al­föld­ről ka­pott új be­tűk­kel vé­gez­te, a pa­pírt Len­gyel­or­szág­ból hoz­ták. A nyom­ta­tás 1589. feb­ru­ár 18-án kez­dő­dött – ek­kor még nem vé­gez­tek a for­dí­tás­sal, a fris­sen el­ké­szült ré­sze­ket fu­tár vit­te Gönc­ről Vi­zsoly­ba. A nagy mun­ka négy és fél mil­lió be­tű ki­sze­dé­se után, 1590. jú­li­us 20-án fe­je­ző­dött be (a fő­cím­la­pon a meg­je­le­nés ide­je 1590. ja­nu­ár 10.), a 2412 ol­da­las, mint­egy hat ki­lo­gramm sú­lyú kiadvány há­rom kö­tet­ben, nyolc­száz pél­dány­ban je­lent meg.

Az ere­de­ti ki­adás­ból 52 pél­dány ma­radt fenn, kö­zü­lük 24 kül­föl­dön van. Egyet a vi­zso­lyi temp­lom­ban őriz­nek, ez so­ká­ig kéz­be ve­he­tő volt, mi­u­tán azon­ban egy­re több lap hi­ány­zott be­lő­le, üveg­tár­ló­ba ke­rült. A vi­zso­lyi Bib­lia ha­son­más ki­adá­sa 1981-ben 28 ezer pél­dány­ban je­lent meg, s a bor­sos ár el­le­né­re új­ra kel­lett nyom­ni. 2002. feb­ru­ár 10-én a vi­zso­lyi temp­lom­ból el­lop­ták az ott őr­zött pél­dányt; azonban Ko­má­rom­ban meg­ta­lál­ták, így vissza­ke­rült ere­de­ti he­lyé­re.

 MTI