Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2010 - 32 - Is­ten­ké­pű­ség és em­be­ri fe­le­lős­ség­vál­la­lás

Kultúrkörök

Is­ten­ké­pű­ség és em­be­ri fe­le­lős­ség­vál­la­lás

Orosz Gá­bor teológiai e­ti­kai tár­gyú kö­te­té­ről

A ha­zai ma­gyar nyel­vű (amúgy sem túl­sá­go­san bő­sé­ges) bio­e­ti­kai szak­iro­da­lom nem di­cse­ked­het sok ha­zai al­ko­tás­sal. Mind­ezek mel­lett a bio­e­ti­kai szak­iro­da­lom­ban – s ez­zel együtt já­ró­an a bio­e­ti­kai szak­mai vi­ták­ban is – je­len­tő­sen alul­rep­re­zen­tált a teo­ló­gi­ai eti­ka. Orosz Gá­bor Ide­gen mél­tó­ság – Pre­implan­tá­ci­ós ge­ne­ti­kai di­ag­nosz­ti­ka és az em­be­ri mél­tó­ság el­ve a teo­ló­gia kon­tex­tu­sá­ban cí­mű köny­ve nem ke­ve­sebb­re vál­lal­ko­zik, mint en­nek a hi­ány­nak jel­zés­ér­té­kű pót­lá­sá­ra.

A L’Har­mat­tan Ki­adó gon­do­zá­sá­ban meg­je­lent, kül­ső ki­vi­te­lé­ben vissza­fo­got­tan ele­gáns, bel­be­csét te­kint­ve át­te­kint­he­tő és jól hasz­nál­ha­tó könyv ar­ra hív­ja fel a köz­vé­le­mény fi­gyel­mét, hogy a fon­tos bio­e­ti­kai kér­dé­sek­hez a pro­tes­táns teo­ló­gi­ai eti­ká­nak is van hoz­zá­szól­ni­va­ló­ja. Ol­va­só­ként, bár nyil­ván nem el­fo­gu­lat­lan ol­va­só­ként, meg kell ál­la­pí­ta­nom: ez si­ke­res vál­lal­ko­zás.

A szép ma­gyar­ság­gal és ol­vas­má­nyos stí­lus­ban meg­írt szak­könyv (hi­szen vég­ső so­ron egy teo­ló­gi­ai dok­to­ri dol­go­zat ki­adott vál­to­za­tá­val van dol­gunk) úgy ve­zet be a cím­ben jel­zett kér­dé­sek na­gyon is komp­lex te­ma­ti­ká­já­ba, hogy az ol­va­só­nak vé­gig meg­ma­rad az ér­tel­me­zé­si, ér­té­ke­lé­si sza­bad­sá­ga, de köz­ben olyan im­pul­zu­so­kat nyer­het, ame­lyek to­vább se­gít­he­tik a kér­dés­ről va­ló ön­ál­ló gon­dol­ko­dá­sát.

A könyv­höz Cze­i­zel End­re írt elő­szót. Az is­mert or­vos ge­ne­ti­kus a kö­vet­ke­ző sza­vak­kal jel­lem­zi az írás­mű egé­szét: „Dr. Orosz Gá­bor fel­fo­gá­sa kü­lö­nö­sen két szem­pont­ból im­po­ná­ló. Egy­részt tud­ja, hogy nem va­gyunk az ab­szo­lút igaz­ság tu­dói, ezért e vég­ső ál­lás­fog­la­lás e kér­dé­sek­ben még ko­rai. Leg­fel­jebb a je­len­le­gi »utol­só előt­ti« vé­le­ményt tud­juk ki­fej­te­ni… A má­sik, hogy lé­pést kell tar­ta­nunk a tu­do­mány szé­dü­le­tes új ered­mé­nye­i­vel, és nem dog­mák­kal, ha­nem a tár­sa­dal­mi lénnyé vált em­be­ri­ség min­den­ko­ri mo­rá­lis el­ve­i­nek fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel kell a fel­me­rü­lő új ki­hí­vá­sok­ra a le­he­tő leg­jobb vá­laszt ad­ni.” (11. o.)

Vé­le­mé­nyem sze­rint Orosz Gá­bor köny­vé­nek iga­zi ér­té­két az ad­ja, hogy teo­ló­gus gon­dol­ko­dik teo­ló­gus­ként a mai mo­dern em­bert ele­ve­nen érin­tő kér­dé­sek­ről, s mind­ezt egy olyan teo­ló­gi­ai pre­missza, a „dig­nit­as ali­e­na” (ide­gen mél­tó­ság) alap­ján áll­va te­szi, mely mar­káns teo­ló­gi­ai vo­na­lat raj­zol meg az egy­re part­ta­la­nab­bá és arc­ta­la­nab­bá vá­ló vi­tá­ban. A vo­nat­ko­zó nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom ta­nul­má­nyo­zá­sa egy­re in­kább annak a kér­dés­nek a feltételére kész­te­ti a gon­dol­ko­dó teo­ló­gust, hogy mi is tör­té­nik tu­laj­don­kép­pen a vi­ták­ban részt ve­vő teo­ló­gu­sok „teo­ló­gi­ai pro­fil­já­val”, az­az sa­ját és sa­já­tos teo­ló­gi­ai lá­tás­mód­juk­kal. Orosz Gá­bor ese­té­ben ezt a kér­dést egyet­len pil­la­nat­ra sem kell fel­ten­nünk, a már a be­ve­ze­tő­ben meg­ha­tá­ro­zott teo­ló­gi­ai arc­él mar­kán­san je­lent­ke­zik az egyes kér­dé­sek tár­gya­lá­sa so­rán, de úgy, hogy köz­ben a szer­ző vi­ta­ké­pes ma­rad a más tu­do­má­nyok sa­já­tos kér­dé­se­it fel­ve­tő vi­ta­part­ne­rei irá­nyá­ban.

Cze­i­zel End­re elő­sza­vá­ban a mo­dern ge­ne­ti­kai for­ra­dal­mat egy­faj­ta „mo­dern Ta­iget­osz­hoz” ha­son­lí­tot­ta (10. o.), s a könyv el­ső fe­je­ze­te ép­pen ezt a kér­dést ír­ja kö­rül oly mó­don, hogy a kér­dés­ben né­mi­kép­pen tá­jé­ko­zat­lan ol­va­sók is na­gyon vi­lá­gos kör­ké­pet kap­nak ar­ról, mi is tör­té­nik va­ló­já­ban a mo­dern ge­ne­ti­kai for­ra­da­lom­ban, mi­lyen hely­zet­be ke­rült az em­ber a ma­ga alap­ve­tő és az élet mély­ré­te­ge­it meg­ha­tá­ro­zó passzi­vi­tá­sá­nak egy­faj­ta ak­ti­viz­mus­ra cse­ré­lé­sé­vel.

En­nek kap­csán a szer­ző vi­lá­go­san tisz­táz­za, hogy mi­ként is ér­tel­mez­he­tő eb­ben a kon­tex­tus­ban az em­be­ri mél­tó­ság, il­let­ve an­nak eti­kai és jo­gi vo­nat­ko­zá­sai, és ki­tér ar­ra is, hogy az em­be­ri mél­tó­ság ho­gyan függ össze az ér­ző lény mél­tó­sá­gá­val, il­le­tő­leg mi kö­ze minden­nek az em­be­ri gén­ál­lo­mány mél­tó­sá­gá­hoz. Mind­járt e be­ve­ze­tő rész­ben meg­fo­gal­ma­zó­dik egy olyan gon­do­lat, me­lyet ér­de­mes len­ne na­gyon ko­mo­lyan meg­szív­lel­ni a ha­zai bio­e­ti­kai vi­ták­ban is: „Er­köl­csi konf­lik­tus­hely­ze­tek­ben ezért szük­sé­ges kü­lönb­sé­get ten­ni az em­be­ri mél­tó­ság fel­tét­len el­ve és az em­be­ri élet vé­del­mé­nek el­ve kö­zött… az em­be­ri mél­tó­ság el­ve az alap­ja az em­be­ri élet vé­den­dő­sé­gé­nek, de té­ves len­ne csu­pán ar­ra re­du­kál­ni.” (31. o.) A li­be­rá­lis bio­e­ti­kai és bio­po­li­ti­kai irány­za­tok­kal szem­ben a szer­ző az összeg­ző rész­ben meg­ál­la­pít­ja, hogy „az em­be­ri ge­nom vé­del­me és az em­be­ri mél­tó­ság el­ve kö­zöt­ti össze­füg­gés nem ér­tel­mez­he­tő úgy, hogy pél­dá­ul a ge­ne­ti­kai di­ag­nosz­ti­ka so­rán a be­teg­ség­re mu­ta­tó gé­nek di­ag­nosz­ti­zá­lá­sa az em­ber mél­tó­sá­gá­nak köz­vet­len meg­sér­té­se len­ne” (uo.).

A könyv má­so­dik fe­je­ze­te az em­be­ri mél­tó­ság és a pre­implan­tá­ci­ós ge­ne­ti­kai di­ag­nosz­ti­ka össze­füg­gé­se­i­vel fog­lal­ko­zik. A re­cen­zió ter­je­del­mi kor­lá­tai nem te­szik le­he­tő­vé a dol­go­zat tel­jes be­mu­ta­tá­sát, de né­hány olyan mo­men­tu­mot mindenképpen ki szeretnék emelni, me­lye­ket kü­lö­nö­sen is fon­tos­nak tar­tok, s me­lyek – szub­jek­tív vé­le­mé­nyem sze­rint – a dol­go­zat ezen ré­szé­nek kü­lön­le­ges ér­té­két ad­ják.

Ezek kö­zül el­ső he­lyen kell em­lí­te­nünk a vi­lá­gos fo­gal­mi tisz­tá­zá­so­kat, me­lyek ma­gát a kér­dést ír­ják kö­rül, és a la­i­ku­sok szá­má­ra is ért­he­tő mó­don mu­tat­ják fel a pre­implan­tá­ci­ós ge­ne­ti­kai di­ag­nosz­ti­ka (PGD) és a pre­na­tá­lis di­ag­nosz­ti­ka (PND) kö­zöt­ti kü­lönb­sé­ge­ket. Ide tar­toz­nak mind­emel­lett azon kri­té­ri­u­mok és szem­pon­tok is­mer­te­té­sei is, me­lyek a kü­lön­bö­ző er­köl­csi dön­té­sek­ben és egy­ál­ta­lán a pre­implan­tá­ci­ós ge­ne­ti­kai di­ag­nosz­ti­ka al­kal­ma­zá­sa kap­csán fon­tos (bár sok eset­ben nem dek­la­rált vagy ép­pen nem tu­da­tos) sze­re­pet ját­sza­nak.

Kü­lö­nö­sen is szí­vet me­len­ge­tő­nek ta­lá­lom azt, hogy a szer­ző – egyéb­ként a ma­gyar nyel­vű szak­iro­da­lom­ban ta­lán elő­ször – te­ret szen­tel az úgy­ne­ve­zett SKIP-ér­vek be­mu­ta­tá­sá­nak. A SKIP-ér­vek né­ven is­mert vi­ta­ele­mek a nyu­ga­ti teo­ló­gi­ai szak­iro­da­lom­ban és egy­ál­ta­lán a vi­tá­ban meg­le­he­tő­sen el­ter­jed­tek, de ma­gyar nyel­vű le­írá­suk­kal el­ed­dig adós ma­radt a teo­ló­gi­ai s – lá­tá­som sze­rint – a fi­lo­zó­fi­ai szak­iro­da­lom is. A bio­e­ti­kai vi­ták­ban a Spe­ci­esz-, Kon­ti­nu­i­tás-, Iden­ti­tás-, Po­ten­ci­a­li­tás-ér­vek olyan érv­cso­por­tok, me­lyek vagy tisz­ta, vagy ke­vert for­má­ban, de min­den teo­ló­gi­ai-fi­lo­zó­fi­ai szak­mai vi­tá­ban je­len van­nak – ép­pen ezért je­len­tős ér­ték ezek­nek vi­lá­gos és tisz­ta ma­gyar nyel­vű be­mu­ta­tá­sa.

A szer­ző ez után a fo­gal­mi és tar­tal­mi tisz­tá­zás után ve­ze­ti be a sa­ját teo­ló­gi­ai ál­lás­pont­ját meg­ha­tá­ro­zó pa­ra­dig­mát, amely Hel­mut Thi­e­lic­ke sze­mé­lyé­hez kap­csol­ha­tó, de ame­lyet Orosz Gá­bor az ide­gen mél­tó­ság ere­de­ti kon­tex­tu­sán messze túl­mu­tat­va hasz­nál fel egy mar­káns teo­ló­gi­ai ál­lás­fog­la­lás meg­fo­gal­ma­zá­sa ér­de­ké­ben. A szer­ző nem el­fo­gult gon­dol­ko­dó, hi­szen nem rej­ti vé­ka alá, hogy a „dig­nit­as ali­e­na” fo­gal­má­nak hasz­ná­la­ta nem prob­lé­ma­men­tes, ha­nem ref­lek­tál azok­ra az eset­le­ges prob­lé­má­ra is, ame­lye­ket a fo­ga­lom hasz­ná­la­ta ma­gá­val hoz. Eb­ben a rész­ben kü­lö­nö­sen is ta­lá­ló­nak érez­tem a nyel­vi­leg is na­gyon vi­lá­gos szem­be­ál­lí­tást, mely éles kü­lönb­sé­get tesz a „ho­mo fa­ber” és a „ho­mo fabri­ca­tus” kö­zött, fel­mu­tat­va ez­zel, hogy az em­ber sok­szor a „tech­ni­ka­i­lag meg­te­he­tő és az er­köl­csi­leg el­fo­gad­ha­tó” ha­tá­rán mo­zog. A szer­ző ér­te­ke­zé­se és ér­ve­lé­se nem le­zárt, le­he­tő­sé­get kí­nál ar­ra, hogy a más­faj­ta ér­ve­lés­re nyi­tott vi­ta­part­ne­rek leg­alább­is át­gon­dol­ják a teo­ló­gus sa­já­tos né­ző­pont­ját.

Eb­ben az össze­füg­gés­ben kü­lö­nö­sen is fon­tos a kö­vet­ke­ző fe­je­zet, mely­ben a szer­ző az ide­gen mél­tó­ság kér­dés­kö­rét tár­gyal­ja a kor­társ teo­ló­gi­ai pár­be­széd­be ágya­zot­tan, s köz­ben olyan fo­gal­mak és fo­ga­lom­tár­sí­tá­sok tisz­tá­zá­sá­ra is sor ke­rül, me­lyek a mai nyu­ga­ti teo­ló­gi­ai vi­ták­ban evi­den­ci­ák, de a ha­zai teo­ló­gi­ai és fi­lo­zó­fi­ai dis­kur­zu­sok­ban nem je­len­nek meg kü­lö­nö­sen hang­sú­lyo­san (lásd pél­dá­ul: per­szo­na­li­tás és tes­ti in­teg­ri­tás vagy az em­ber tran­szem­pi­ri­kus mél­tó­sá­ga).

Itt kü­lön ki­eme­len­dő a teo­ló­gi­ai eti­ka sa­já­tos né­ző­pont­ját fel­vil­lan­tó esz­ka­to­lo­gi­kus pers­pek­tí­va (4.1.4. fe­je­zet), mely az előb­bi­ek­ben meg­fo­gal­ma­zott ki­ér­de­mel­he­tet­len és el­ide­ge­nít­he­tet­len mél­tó­ság (3.2.1. és 3.2.2. fe­je­ze­tek) egye­nes foly­ta­tá­sa­ként a teo­ló­gus mar­káns ér­ve­lé­si vo­na­lát vi­szi to­vább.

El­vi szem­pont­ból fon­tos és a teo­ló­gi­ai vé­le­mény­al­ko­tás szem­pont­já­ból ta­nul­sá­gos és elő­re­mu­ta­tó az 5. fe­je­zet, mely­ben az ide­gen mél­tó­ság eti­ká­já­nak és a teo­ló­gi­ai vé­le­mény­al­ko­tás­nak az össze­füg­gé­se­it tár­gyal­ja a szer­ző. Öröm­mel ol­vas­tam a fe­je­zet fe­le­lős­ség­ről és fe­le­lős­ség­vál­la­lás­ról szó­ló ré­szét (5.2.1.), mely­ben a szer­ző Jo­han­nes Fis­cher­re hi­vat­koz­va teo­ló­gi­ai eti­kát mű­ve­lő­ként az evan­gé­li­um szel­le­mé­ben a „ki­sa­já­tí­tott vi­lág an­ti­té­zi­sé­ben” szem­lé­li a vi­lá­got és eb­ben az er­köl­csi kér­dé­se­ket (132. o.). Itt fo­gal­ma­zó­dik meg a kö­vet­kez­te­tés is, hogy ugyan­is a ke­resz­tény teo­ló­gi­á­nak és egy­ház­nak „nem csu­pán az em­ber »ide­gen« mél­tó­sá­gá­nak hir­de­té­sé­vel, ha­nem konst­ruk­tív meg­szó­la­lá­sa­i­val is fe­le­lős­sé­get kell vál­lal­nia az »egyé­nek tö­me­ge­i­ért« azok­ban a dön­té­si hely­ze­tek­ben, amely­be a mo­dern or­vos­tu­do­mány le­he­tő­sé­gei ál­tal ke­rül­nek vagy ke­rül­het­nek” (133. o.).

Fon­tos kér­dést érint a disszer­tá­ció ab­ban is, hogy az egy­ház­nak a „bál­vá­nyok kri­ti­ká­ja ” és a „tár­sa­da­lom for­má­lá­sa” kö­zöt­ti köz­tes sze­re­pé­re hív­ja fel a fi­gyel­met Karl Wil­helm Dahn né­ze­te­i­re hi­vat­koz­va. Elő­re­mu­ta­tó és az ab­szo­lút biz­tos, kész meg­ol­dá­so­kat vá­ró, csak az ilyen meg­ol­dá­so­kat el­fo­ga­dó ma­gyar ol­va­só­kö­zön­ség szá­má­ra el­gon­dol­koz­ta­tó a szer­ző meg­ál­la­pí­tá­sa, hogy a meg­iga­zu­lás­tan alap­ján áll­va lé­tez­nek olyan er­köl­csi konf­lik­tus­hely­ze­tek, ame­lye­ket nem le­het „bűn­te­le­nül” meg­ol­da­ni. A dol­go­zat egé­szé­ben érez­he­tő ez az Ul­rich Körtner és más kor­társ teo­ló­gu­sok ál­tal kép­vi­selt ál­lás­pont, me­lyért a ma­gyar nyel­vű teo­ló­gi­ai iro­dal­mat ol­va­só kö­zön­ség há­lás le­het a szer­ző­nek.

A könyv ki­te­kin­tés­sel zá­rul, s a be­ve­ze­tő­höz ha­son­ló­an eb­ben a fe­je­zet­ben is ko­moly és szé­les re­le­van­ci­á­jú hi­vat­ko­zás­rend­szert ta­lá­lunk, me­lyen be­lül A PGD és az egy­há­zi nyi­lat­ko­za­tok szem­pont­jai cí­met vi­se­lő fe­je­zet (6.1.) szé­les kö­rű in­for­ma­li­tá­sa okán kü­lön is fi­gyel­met ér­de­mel. A szer­ző ha­tá­ro­zot­tan meg­fo­gal­maz­za, hogy az em­be­ri mél­tó­ság „több üres frá­zis­nál”, s an­nak teo­ló­gi­ai re­le­van­ci­á­ja le­he­tő­vé te­szi a teo­ló­gi­ai re­gu­lat­ív elem ál­ta­lá­nos ér­vé­nyű ki­ter­jesz­té­sét is, ez­zel ah­hoz a sa­já­tos hely­zet­hez kap­cso­lód­va, mely­ben a jog ál­tal ga­ran­tált, sem­le­ges­nek ki­ki­ál­tott tér­ben a mo­dern em­ber a ma­ga mo­rá­lis, val­lá­si és vi­lág­né­ze­ti fel­fo­gá­sát igyek­szik meg­él­ni (lásd 152–153. o.).

A szer­ző el­kö­te­le­zett a ke­resz­tény egy­ház „nyil­vá­nos her­me­ne­u­ti-k­ára ka­pott el­hí­vá­sa” mel­lett (In­golf Ul­rich Dal­ferth), ez te­szi dol­go­za­tát kü­lö­nö­sen is ér­té­kes­sé. Fel­fo­gá­sá­ban az egy­ház­nak nem csu­pán re­ak­ci­ó­i­val, de ak­ci­ó­i­val is a ke­reszt­ről szó­ló be­széd pers­pek­tí­vá­já­ban kell lát­tat­nia a kér­dé­se­ket, hi­szen: „Ha nem vesz részt a pár­be­széd­ben, vagy azt sa­ját ori­en­tá­ci­ós hát­te­ré­nek fel­mu­ta­tá­sa nél­kül te­szi, ak­kor a hall­ga­tás ol­csó komp­ro­misszu­má­val elég­szik meg a drá­ga komp­ro­misszum he­lyett, mely ép­pen a dia­ló­gus so­rán meg­szó­lal­ta­tott pers­pek­tí­va ál­tal vé­lik drá­gá­vá, nem pe­dig ma­ra­dék­ta­lan el­fo­ga­dás ered­mé­nye­ként.” (155. o.)

Orosz Gá­bor köny­vét ér­de­mes ol­vas­ni, s szé­les szak­mai hi­vat­ko­zá­si anya­ga és a vi­ta ál­lá­sát át­te­kin­tő össze­fog­la­lá­sai ré­vén min­den bi­zonnyal ha­szon­nal for­gat­ha­tó lesz a teo­ló­gi­ai ok­ta­tás­ban is. Vé­le­mé­nyem sze­rint azon­ban a kö­tet­nek min­de­nek­előtt azért van ott a he­lye min­den, a bio­e­ti­kai kér­dé­sek iránt ki­csit is ér­dek­lő­dő gon­dol­ko­dó köny­ves­pol­cán, mert el­fo­gu­lat­la­nul, de sa­ját ori­en­tá­ci­ós hát­te­rét ma­ra­dék­ta­la­nul fel­mu­tat­va ér­vé­nye­sí­ti a gon­dol­kod­va ta­nu­ló és lo­gi­kus ész­ér­vek­kel ta­ní­tó teo­ló­gus fel­ada­tát, aki ko­mo­lyan ve­szi, hogy Krisz­tus teo­ló­gi­át mű­ve­lő szol­gá­ja­ként ma­ga is „nyil­vá­nos her­me­ne­u­ti­ka” gya­kor­lá­sá­ra ka­pott el­hí­vást.

Dr. Ferencz Árpád