A hét témája

A Most kell meg­áll­ni! cí­mű nyi­lat­ko­zat (Evan­gé­li­kus Élet, jú­li­us 18., 11. o.) hul­lá­mo­kat vert he­ti­la­punk­ban, de fő­leg egy­há­zunk in­ter­ne­tes le­ve­le­ző­fó­ru­ma­in. Gáncs Pé­ter püs­pök úr a nyi­lat­ko­zat­tal egy idő­ben meg­je­len­tet­te ko­ráb­bi ki­je­len­té­sé­nek bő­vebb ma­gya­rá­za­tát. Ké­rem Püs­pök urat és a nyi­lat­ko­za­tot kri­ti­zá­ló­kat, hogy Is­ten előt­ti csen­des­sé­gük­ben, ve­lünk együtt, ke­res­sék az aláb­bi kér­dé­sek­re a bib­li­ai vá­la­szo­kat.

Bűn­nek, ki­sik­lás­nak, cél­té­vesz­tés­nek, a te­rem­té­si aka­rat­tól és rend­től el­té­rő­nek tart­juk-e a ho­mo­sze­xu­a­li­tást, mint pél­dá­ul a pe­do­fí­li­át, klep­to­má­ni­át, nim­fo­má­ni­át, al­ko­ho­liz­must, ká­bí­tó­szer-fo­gyasz­tást, ni­ko­ti­niz­must…?

Is­ten meg­fel­leb­bez­he­tet­len ki­je­len­té­sé­nek tart­juk-e a Bib­lia ta­ní­tá­sát a té­má­val kap­cso­lat­ban? Nem­csak a jól is­mert és so­kat idé­zet mó­ze­si és pá­li igék­re gon­do­lok, ha­nem a te­rem­té­si tör­té­net­re, il­let­ve Jé­zus ta­ní­tá­sá­ra a fér­fi-nő kap­cso­lat­ról, há­zas­ság­ról, az er­kölcs­ről.

El­fo­gad­ha­tó­nak tart­juk-e a kö­vet­ke­ző gon­do­lat­me­ne­tet, ame­lyet egy lel­ké­szünk fo­gal­ma­zott meg az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men tar­tott fó­ru­mon, és amely szin­tén meg­je­lent a má­jus 16-i tu­dó­sí­tás­ban? A tu­dó­sí­tás szö­ve­ge sze­rint a lel­ki­pász­tor „nem is gon­dol­ja, hogy ön­ma­gá­ban bűn­nek ti­tu­lál­hat­nánk ezt az ťadott­sá­gotŤ”. Sze­rin­te „a Bib­lia nem min­den té­má­ban kom­pe­tens, aho­gyan ez eset­ben sem mu­tat egy­ér­tel­mű irányt – Jé­zus nem is em­lí­ti a ho­mo­sze­xu­a­li­tás je­len­sé­gét.”

Ha egy­há­zunk­ban nem el­fo­gad­ha­tó a ho­mo­sze­xu­a­li­tás, mi­ért kap­hat évek óta te­ret az ilyen gon­dol­ko­dás a kü­lön­bö­ző fó­ru­mo­kon?

Azok fe­lé, akik lát­ha­tó ki­sik­lás­ban él­nek, mint a ho­mo­sze­xu­á­li­sok is, és azt nem tart­ják bűn­nek, sőt nor­má­lis­nak akar­ják el­fo­gad­tat­ni kör­nye­ze­tük­kel, az egy­ház va­ló­ban úgy szol­gál a leg­he­lye­sebb mó­don, hogy fel­ve­szik hit­tu­do­má­nyi egye­te­münk­re?

Jé­zus va­ló­ban min­den­kit el­fo­ga­dott, be­fo­ga­dott, úgy, ahogy jöt­tek hoz­zá, de nem azért, hogy ab­ban az ál­la­pot­ban ma­rad­ja­nak. En­nek alap­ján biz­to­sí­tott­nak lát­juk-e, hogy egye­te­mün­kön azt kap­ják a „fel­vál­lalt” bűn­ben élők, amit Jé­zus ad­na ne­kik: bűn­is­me­ret, meg­té­rés­re, sza­ba­du­lás­ra, gyó­gyu­lás­ra va­ló se­gí­tés?

Biz­tos, hogy en­nek a he­lye az egye­tem? Fel van­nak ott er­re ké­szül­ve?

Aki a pe­do­fí­li­át, drog­fo­gyasz­tást vagy ép­pen a ho­mo­sze­xu­á­lis élet­mó­dot nor­má­lis­nak tar­ja, sze­ret­né le­ga­li­zál­tat­ni, és nyíl­tan gya­ko­rol­ja is, azt va­ló­ban fel kell ven­ni a hit­tu­do­má­nyi egye­tem­re?

Nem in­kább elő­ször az aga­pé kre­a­ti­vi­tá­sa alap­ján hoz­zá­juk il­lesz­ke­dő mó­don kel­le­ne hir­det­ni a bűn­bo­csá­na­tot, sza­ba­du­lást, püs­pö­ki és or­vo­si kom­pe­ten­ci­á­val meg­szer­ve­zett kre­a­tív re­ha­bi­li­tá­ci­ós le­he­tő­sé­get, sze­re­tet­tel­jes lel­ki­gon­do­zást?

Szem előtt tart­juk-e, hogy ami­kor zöld lám­pát ad­ná­nak né­me­lyek a ho­mo­sze­xu­a­li­tá­su­kat nyíl­tan vál­la­lók­nak a teo­ló­gi­ai és/vagy lel­ki­gon­do­zói kép­zés­re, hogy az igen fi­a­ta­lon, sze­mé­lyi­ség­fej­lő­dé­sük ér­zé­keny sza­ka­szá­ban lé­vő he­te­roszexuális, vagy­is nor­má­lis ál­la­po­tú hall­ga­tó­kat be­fo­lyá­sol­ná, ér­zé­ke­nyen érin­te­né az ő élet­vi­te­lük, gon­dol­ko­dá­suk, te­vé­keny­sé­gük?

Gon­do­lunk-e azok­ra, akik az évek óta tar­tó teo­ló­gi­ai és eti­kai fel­la­zí­tá­si fo­lya­ma­tok mi­att már el­men­tek egy­há­zunk­ból?

Szá­mo­lunk-e az­zal, hogy a ho­mo­sze­xu­a­li­tá­su­kat nyíl­tan vál­la­lók egy­há­zi el­fo­ga­dá­sa és ez­zel bi­zo­nyos ér­tel­mű le­ga­li­zá­lá­sa mi­att még töb­ben el­hagy­ják majd kö­zös­sé­gün­ket? Amennyi­ben Is­ten ki­je­len­té­se alap­ján bűn­nek tart­juk a ho­mo­sze­xu­a­li­tást, mi­lyen le­he­tő­sé­get lát egy­há­zunk ve­ze­tő­sé­ge, és mi lel­ké­szek az ő se­gí­té­sük­re?

Van-e egy­há­zunk ve­ze­té­sé­nek lá­tá­sa, ter­ve ho­mo­sze­xu­á­lis em­ber­tár­sa­ink több nyu­ga­ti or­szág­ban gya­ko­rolt, ige sze­rin­ti se­gí­té­sé­re?

Nem igaz, hogy nin­cse­nek sza­ba­du­lá­sok, gyó­gyu­lá­sok és még in­kább ha­tá­sos pre­ven­ció, mint ahogy ér­vel­nek né­me­lyek! De a pre­ven­ci­ót ele­ve tönk­re­te­szi, ki­olt­ja a bűn le­ga­li­zá­lá­sa az egy­ház­ban. Nem kel­le­ne er­ről a kér­dés­ről is fó­ru­mot ren­dez­ni?

Nem le­het­ne-e nem csu­pán a ho­mo­sze­xu­a­li­tást le­ga­li­zá­ló svéd evan­gé­li­kus egy­ház­zal tar­ta­ni a kap­cso­la­tot (oda em­be­re­in­ket ilyen té­má­jú kon­fe­ren­ci­á­ra ki­vin­ni – ami meg­tör­tént), ha­nem olya­nok­kal mun­ka­kap­cso­lat­ba ke­rül­ni, akik bib­li­kus mó­don ke­ze­lik a kér­dést, és meg­ta­nul­ni tő­lük a re­ha­bi­li­tá­ció nem könnyű, de gyö­nyö­rű mun­ká­ját?

Amennyi­ben egye­te­münk fel­ven­ne ma­gu­kat ho­mo­sze­xu­á­lis­nak nyíl­tan val­ló­kat, nem lá­tunk-e gon­dot ab­ban, hogy be­hoz­zák kul­tú­rá­ju­kat, szo­ká­sa­i­kat, tár­sa­i­kat, te­vé­keny­sé­gü­ket? Ahogy pél­da is van rá nyu­ga­ti teo­ló­gi­á­kon, ame­lye­ken meg­ala­kul­tak a „ke­resz­tény” egye­te­mi hall­ga­tók, teo­ló­gu­sok, lel­ké­szek lesz­bi­kus, il­let­ve ho­mo­sze­xu­á­lis szer­ve­ze­tei? (Mint­egy húsz esz­ten­de­je meg­döb­ben­ve jöt­tek ha­za ne­ves né­met evan­gé­li­kus egye­te­mek­ről ösz­tön­dí­ja­sa­ink, pél­dá­ul olyan él­mé­nyek­kel, hogy lesz­bi­kus teo­ló­gák csó­ko­lóz­nak az is­ko­la fo­lyo­só­ján. Ak­kor még nem gon­dol­tuk…)

Amennyi­ben lel­ki­gon­do­zás­ra ké­pez­nék ki őket, mi­lyen teo­ló­gi­ai, eti­kai ala­pon tör­tén­ne ez?

Gyó­gyu­lá­suk után vagy előtt kép­ze­lik kép­zé­sü­ket il­let­ve ké­sőb­bi szol­gá­la­tu­kat?

Mi len­ne szol­gá­la­tuk ke­re­te, cél­ja?

A ho­mo­sze­xu­a­li­tás tár­sa­dal­mi sú­lyá­hoz ké­pest nem fog­lal­ko­zik-e arány­ta­la­nul so­kat a po­li­ti­ka, mé­dia, az egy­ház, így a mi egy­há­zunk is a té­má­val?

Mi le­het en­nek az ér­tel­me és cél­ja? Kik és mi­ért moz­gat­ják ezt nap­ja­ink­ban?

Nem lá­tunk-e ve­szélyt ab­ban, hogy az Eu­ró­pai Unió ránk eről­te­ti – a tár­sa­da­lom­ra és az­tán las­san az egy­ház­ra is – ige­el­le­nes lá­tá­sát és gya­kor­la­tát?

Nem kel­le­ne-e na­gyobb hang­súlyt ten­ni egy­há­zunk­ban a kri­ti­kus, de se­gí­tő el­len­ál­lás­ra, a kü­lön­bö­ző bű­nös, cél­té­vesz­tett élet­for­mák meg­elő­zé­sé­re, il­let­ve a mag­zat­vé­de­lem­re, a há­zas­ság- és csa­lád­gon­do­zás­ra?

Foly­tat­hat­nám a kér­dé­se­ket, ame­lyek, úgy gon­do­lom, szá­zak és ta­lán ma még ez­rek kér­dé­sei egy­há­zunk­ban.

Amennyi­ben nem szü­let­nek meg az egy­ér­tel­mű, igei vá­la­szok, va­ló­ban be­lát­ha­tat­la­nok a kö­vet­kez­mé­nyek.

Nincs meg­ál­lás? Le­gyen!

Sze­ve­ré­nyi Já­nos or­szá­gos misszi­ói lel­kész