A hét témája

Ör­ven­de­tes, hogy or­szá­gos misszi­ói lel­ké­szünk vég­re kér­dez, és Is­ten előt­ti kö­zös vá­lasz­ke­re­sés­re hív. Nagy kár, hogy ezt nem ko­ráb­ban tet­te! Meg­spó­rol­hat­tuk vol­na azt az egy­há­zon be­lü­li „ke­resz­tes had­já­ra­tot”, alá­írás­gyűj­tő kam­pányt, amellyel tel­je­sen fe­les­le­ge­sen si­ke­rült egy­há­zunk köz­vé­le­mé­nyét fel­ka­var­ni és meg­osz­ta­ni…

Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men má­jus 10-én meg­tar­tott teo­ló­gi­ai fó­rum ép­pen a most már Sze­ve­ré­nyi Já­nos ál­tal is szor­gal­ma­zott, Is­ten előt­ti vá­lasz­ke­re­sés­nek volt az egyik sze­rény ál­lo­má­sa. Még ak­kor is, ha tör­té­ne­te­sen a nyi­lat­ko­zat meg­fo­gal­ma­zói és alá­írói azon nem vol­tak je­len. A két­órás dis­pu­tá­ból ki­ra­ga­dott egy-két mon­dat alap­ján bib­lia­el­le­nes­ség­gel meg­bé­lye­gez­ni a be­szél­ge­tés egyes részt­ve­vő­it, sőt még az er­ről tu­dó­sí­tó he­ti­la­pun­kat is, be­csü­let­sér­tő vá­das­ko­dás, el­ha­mar­ko­dott, sze­re­tet­len ítél­ke­zés volt. De ami meg­tör­tént, meg­tör­tént, az ilyes­mi­ért egy­há­zunk­ban még el­né­zést sem szok­tak kér­ni…

Elő­re­néz­ve pró­bál­junk va­ló­ban együtt kér­dez­ni és vá­la­szo­kat ke­res­ni. Ugyan­ak­kor meg­győ­ző­dé­sem, hogy en­nek a kö­zös út­ke­re­sés­nek nem egy­há­zunk nép­lap­ja a leg­al­kal­ma­sabb fó­ru­ma. Re­mé­lem, meg­ta­lál­juk az er­re al­kal­mas he­lyet és időt. Ad­dig is ké­rem a hig­gadt egyé­ni és kö­zös to­vább gon­dol­ko­zást és kér­de­zést, va­ló­ban Is­ten­re fi­gyel­ve. Így most, mint név sze­rint meg­szó­lí­tott, csu­pán né­hány pon­ton kí­vá­nok ref­lek­tál­ni a hu­szon­hét kér­dés­re.

Nem va­gyok szak­ér­tő, de erő­sen két­lem, hogy a ho­mo­sze­xu­á­lis haj­lam egy szin­ten em­le­get­he­tő-e és ke­zel­he­tő-e a pe­do­fí­li­á­val vagy a klep­to­má­ni­á­val…

Szá­mom­ra is kér­dés, hogy mi­ért kap ek­ko­ra te­ret egy­há­zunk­ban ez a pe­ri­fe­ri­kus té­ma: hu­szon­há­rom év gyü­le­ke­ze­ti, hat év or­szá­gos misszi­ói lel­ké­szi és las­san hét év püs­pö­ki szol­gá­lat ta­pasz­ta­la­tai alap­ján ná­lam ez a prob­lé­ma­kör nincs ott az el­ső hu­szon­hét ége­tő kér­dés kö­zött, ame­lyet sür­gő­sen or­vo­sol­ni kel­le­ne egy­há­zunk­ban.

Az vi­szont tény, hogy a té­ma is­mé­telt fel­ka­va­rá­sa ál­tal va­ló­di teo­ló­gi­ai kér­dé­sek és fe­szült­sé­gek is ger­jed­nek. Ilyen alap­ve­tő, sú­lyos té­ma: ho­gyan ér­tel­mez­zük a Szent­írást? Tö­mö­ren és ki­éle­zet­ten fo­gal­maz­va: ko­mo­lyan vesszük-e a Bib­li­át vagy szó sze­rint?! Ki­csit bő­veb­ben: lu­the­ri mó­don, az­az krisz­to­cent­ri­ku­san ma­gya­ráz­zuk-e vagy fun­da­men­ta­lis­ta mó­don, be­tű sze­rint? Ez utób­bi eset­ben – töb­bek kö­zött – le kel­le­ne ven­ni a Lu­ther-ka­bá­tot az év­ti­ze­dek óta egy­há­zunk­ban hű­sé­ge­sen szol­gá­ló női lel­ké­szek­ről, ahogy ezt a Bal­ti­kum­ban vagy ép­pen Len­gyel­or­szág­ban tet­ték, fő­leg ame­ri­kai, fun­da­men­ta­lis­ta ha­tás­ra. Va­jon ez len­ne egy­há­zunk tisz­tu­lá­sá­nak az út­ja?

S ha már a tisz­ta egy­ház ké­pe elő­ke­rült, hadd ref­lek­tál­jak né­hány őszin­te kér­dés­sel a fe­le­lős sze­re­tet­tel írott ol­va­sói le­ve­lek­re is. Va­jon mi­lyen „pro­vo­ká­to­rok­tól” kell fél­te­nünk teo­ló­gus­hall­ga­tó­in­kat? Ho­gyan le­het ste­ri­len fel­ké­szül­ni a szol­gá­lat­ra? Biz­tos, hogy mi „egész­sé­ges al­mák” va­gyunk? Ne­tán az evan­gé­li­um ere­je nem ép­pen ar­ról a cso­dá­ról szól, hogy jó­val le­het le­győz­ni, mi több, meg­győz­ni a rosszat?!

S vé­gül egy halk, de ha­tá­ro­zott ké­rés: az egy el­bi­tan­golt, „más” fe­ke­te bá­rány­ról sem meg­fe­led­kez­ve, kon­cent­rál­juk erő­sen fo­gyó ener­gi­án­kat az el­ve­sző­fél­ben lé­vő ki­lenc­ven­ki­lenc „egész­sé­ges” pász­to­ro­lá­sá­ra. Alá­írá­sok he­lyett őket pró­bál­juk össze­gyűj­te­ni. For­dul­junk egy­há­zunk va­ló­di krí­zi­sei fe­lé: a pusz­tu­ló gyü­le­ke­ze­tek, meg­fá­radt, ki­égett pász­to­rok, szét­hul­ló há­zas­sá­gok és lel­kész­csa­lá­dok fe­lé!

Az idei Szél­ró­zsa kö­zép­re hí­vott min­ket, új kez­dés­re ve­le, az egy­ház Urá­val. De mi ehe­lyett va­la­hol a pá­lya szé­lén, lab­da hí­ján, egy­mást ker­get­jük… Pe­dig a lab­da is, a Já­ték­ve­ze­tő is kö­zé­pen vár! Hogy az iga­zi cent­rum­ból ki­in­dul­va, va­ló­ban kezd­jük újat ve­le és egy­más­sal!

Gáncs Pé­ter püspök