Oratio oecumenica

Urunk, Is­te­nünk, aki Atyánk sze­ret­nél len­ni, Fi­ad­ban gyer­me­ke­id­nek sze­ret­nél tud­ni, kö­nyö­rülj raj­tunk, hogy ért­sük aka­ra­to­dat! Kö­szön­jük, hogy a mai is­ten­tisz­te­le­ten is meg­ta­pasz­tal­hat­tuk, hogy igéd él­te­tő ele­del, élet­újí­tó vi­lá­gos­ság!

Mi­lyen jó, Urunk, hogy előt­ted lep­le­ző­dik le éle­tünk, ott, ahol kö­zel a se­gít­ség, eléd le­het áll­ni úgy, ami­lye­nek va­gyunk, és te nem en­gedsz to­vább úgy, ahogy eléd ér­kez­tünk! Így ké­rünk egy­há­za­dért: hozd vi­lá­gos­ság­ra a lé­ha­sá­ga­in­kat, hogy ne ve­gyünk részt med­dő vi­ták­ban, ter­mé­ket­len cse­le­ke­de­tek­ben, ha­szon­ta­lan ta­lál­ko­zó­kon. Ments meg ben­nün­ket a lát­szat­cse­lek­vé­sek­től, de adj vi­lá­gos­sá­got gyü­le­ke­ze­tünk tag­ja­i­nak, lel­ké­szek­nek, egy­ház­ve­ze­tők­nek evan­gé­li­kus egy­há­zunk­ban, de más fe­le­ke­ze­tek­ben is, hogy só, vi­lá­gos­ság, ko­vász le­gyünk a vi­lág­ban, hogy min­den­ki meg­ért­se, te vagy az egye­dü­li Is­ten, és nincs más!

Há­lát adunk azo­kért a szol­gá­ló­kért, akik gyü­le­ke­ze­tünk­ben ide­jü­ket, ener­gi­á­ju­kat és pén­zü­ket nem kí­mél­ve cse­lek­szik azt, ami­re el­hív­tad őket, és szol­gá­la­ta­ik nyo­mán éle­tek újul­hat­nak meg, sza­ba­du­lá­sok tör­tén­het­nek. Te őrizd és ne­veld a fris­sen meg­tér­te­ket, új élet­ben já­ró­kat, hogy el­le­ne tud­ja­nak áll­ni a go­nosz­nak, a kí­sér­tés­nek, és kö­ze­led­je­nek hoz­zád, hogy ígé­re­ted sze­rint te is kö­ze­lebb jöjj hoz­zá­juk!

Tud­juk, Urunk, hogy a te te­rem­té­sed jó, sőt szép és har­mo­ni­kus is, en­nek tu­da­tá­ban még­is el­le­ne te­szünk. Nem vi­gyá­zunk ar­ra, amit élet­té­rül ad­tál ne­künk, amit sze­ret­nél meg­őriz­ni az utá­nunk jö­vő nem­ze­dé­kek­nek is. Adj böl­cses­sé­get a po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi ha­tal­mat gya­kor­lók­nak, hogy sze­rin­tedv­aló­an bán­ja­nak ve­le, de ments meg ben­nün­ket at­tól, hogy a te­rem­tést imád­juk a Te­rem­tő he­lyett. Szí­ved sze­rint va­ló em­be­re­ket adj a te né­ped­nek! Kö­nyö­rülj ha­zán­kon, né­pün­kön, nem­ze­tün­kön is, hogy ál­dá­sod­ban él­hes­sünk!

Előt­ted van, Urunk, egyé­ni éle­tünk. Adj böl­cses­sé­get, hogy tud­juk ápol­ni há­zas­sá­gun­kat. Te adj vi­lá­gos­sá­got és út­mu­ta­tást, mi­ként ne­vel­jük gyer­me­ke­in­ket; te óvd meg őket. Ben­ned ta­lál­ja­nak bé­kes­sé­get, meg­elé­gít­te­tést!

Kö­szön­jük, hogy a szük­ség­ben élő­ket is a te ke­gyel­med alá te­het­jük. Se­gítsd a mun­ka nél­kül, a haj­lék nél­kül élő­ket, a be­te­ge­ket, a kór­ház­ban lé­vő­ket, a ha­lál ré­vén ál­ló­kat és a gyá­szo­ló­kat. Ben­nün­ket is hasz­nálj a fe­lé­jük va­ló szol­gá­lat­ban, hogy amíg za­rán­dok gyü­le­ke­zet­ként eb­ben a vi­lág­ban élünk, bu­ká­sa­ink, el­gyen­gü­lé­se­ink el­le­né­re is hű szol­gá­id­nak bi­zo­nyul­junk itt! Ámen!