evél&levél

Az Evan­gé­li­kus Élet au­gusz­tus 1-jei szá­má­nak 15. ol­da­lán, az EvÉl&le­vél ro­vat­ban ol­vas­tam id. dr. Ha­fen­scher Ká­roly Hi­ány­ér­zet és de­za­vu­ált vi­lág­szer­ve­ze­tek cí­mű ol­va­sói le­ve­lét, mely­ben kri­ti­ku­san szól az egy­há­zunk tény­fel­tá­ró bi­zott­sá­gá­nak Há­ló cí­mű kö­te­té­ben kö­zölt, A pro­tes­táns vi­lág­szer­ve­ze­tek (KBK, EVT, LVSZ) a „Vi­lá­gos­ság” re­zi­den­tú­ra fé­nyé­ben cí­mű ta­nul­má­nyom­ról.

A le­vél szer­ző­je a kö­tet­ben meg­je­lent élet­raj­zom­ból meg­le­pő mó­don azt eme­li ki, hogy „1977-ben szü­le­tett kecs­ke­mé­ti könyv­tá­ros” va­gyok. Jól­le­het ugyan­on­nan az is ki­de­rül, hogy alap­vég­zett­sé­gem tör­té­nész, és a tény­fel­tá­ró mun­ká­ban ér­te­lem­sze­rű­en ilyen mi­nő­ség­ben ve­szek részt.

Kü­lö­nö­sen nagy ki­hí­vás egy tör­té­nész szá­má­ra, ha a kö­zel­múlt tör­té­ne­tét ku­tat­hat­ja. A tör­té­net­tu­do­mány sa­ját­ja, hogy a ku­ta­tók leg­több eset­ben olyan kor­szak­kal fog­lal­koz­nak, amely­nek nem vol­tak szem­ta­núi. Va­ló igaz, hogy ko­rom­nál fog­va nem él­tem át a szo­ci­a­liz­mus ne­héz, az egy­há­zat kü­lö­nö­sen is meg­pró­bá­ló év­ti­ze­de­it. Fel­té­te­le­zem, hogy szü­le­té­si évem meg­em­lí­té­sé­vel er­re kí­vánt utal­ni a cikk író­ja. Nem gon­do­lom azon­ban, hogy egy ta­nul­mány meg­íté­lé­sé­nél ez az il­le­té­kes­sé­get meg­kér­dő­je­le­ző szem­pont le­het.

Ha­fen­scher lel­kész úr a ta­nul­má­nyom­mal kap­cso­la­tos ész­re­vé­te­le­it nem sok­kal a kö­tet meg­je­le­né­se után le­vél­ben bő­veb­ben ki­fej­tet­te. Le­ve­lé­re né­hány nap el­tel­té­vel vá­la­szol­tam. Most a nyil­vá­nos­ság előtt sem tu­dok mást ír­ni, mint ak­kor.

A tény­fel­tá­ró bi­zott­ság meg­bí­za­tá­sa az ál­lam­biz­ton­sá­gi szer­vek Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház­zal kap­cso­la­tos ira­ta­i­nak fel­tá­rá­sá­ra és be­mu­ta­tá­sá­ra szól. Te­hát nem le­het fel­ada­tunk tel­jes ké­pet ad­ni egy­há­zunk 1945 utá­ni tör­té­ne­té­ről. Ez a mun­ka mind erőn­ket, mind időn­ket messze meg­ha­lad­ná. En­nek meg­fe­le­lő­en a Há­ló­ban meg­je­lent ta­nul­má­nyom – a le­vél ál­lí­tá­sá­val el­len­tét­ben – nem az egy­há­zi vi­lág­szer­ve­ze­tek Ma­gyar­or­szág­gal kap­cso­la­tos te­vé­keny­sé­gé­ről szól, ha­nem ar­ról, hogy az Ál­la­mi Egy­ház­ügyi Hi­va­tal és a hír­szer­zés ho­gyan mű­kö­dött együtt a „Vi­lá­gos­ság” re­zi­den­tú­ra ke­re­té­ben ezen vi­lág­szer­ve­ze­tek meg­fi­gye­lé­sé­re.

El­ső­sor­ban azt kí­ván­tam be­mu­tat­ni, hogy a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra egy­ház­ül­dö­ző szer­vei mi­lyen mód­sze­rek­kel sze­rez­tek in­for­má­ci­ó­kat, és mennyi­re ten­den­ci­ó­zus egy­ol­da­lú­ság­gal, szűk lá­tó­kö­rű­en ítél­ték meg a nem­zet­kö­zi egy­há­zi szer­ve­ze­tek te­vé­keny­sé­gét. A bi­zott­ság cél­ki­tű­zé­sé­nek meg­fe­le­lő­en dek­la­rál­tan az ál­lam­biz­ton­sá­gi szer­vek ira­tai, je­len eset­ben a „Vi­lá­gos­ság” re­zi­den­tú­ra dosszi­éi szol­gál­tak for­rás­ként, s cé­lom ép­pen ezek be­mu­ta­tá­sa volt.

Más szó­val: a dol­go­za­tom­ban le­ír­ta­kat nem én ál­lí­tot­tam tény­ként, ha­nem az ira­tok­ban ta­lál­ta­kat idéz­tem, il­let­ve fog­lal­tam össze. Ezt több pon­ton is hang­sú­lyoz­tam. Mind­ezek­ből kö­vet­ke­zik, hogy ta­nul­má­nyom­mal ter­mé­sze­te­sen nem akar­tam „de­za­vu­ál­ni” a vi­lág­szer­ve­ze­te­ket, ha­nem – e szó­hasz­ná­lat­nál ma­rad­va – azt mu­tat­tam be, hogy a ma­gyar ál­la­mi szer­vek mi­ként „de­za­vu­ál­ták” őket.

Vé­ge­ze­tül még egy meg­jegy­zés. A tény­fel­tá­ró bi­zott­ság ta­nul­mány­kö­te­té­ben meg­je­lent dol­go­za­tok mind­egyi­két más-más szer­ző jegy­zi, akik­nek sze­mé­lyes mun­ka­mód­sze­rét és lá­tás­mód­ját, adott eset­ben ál­lás­pont­ját tük­rö­zik az egyes írá­sok. Így te­hát szó sincs ar­ról, hogy a ta­nul­má­nyok tar­tal­ma „egy­há­zunk hi­va­ta­los ál­lás­pont­já­vá vált” vol­na.

Itt­zés Ádám tör­té­nész (Kecs­ke­mét)