evél&levél
Válasz id. dr. Hafenscher Károlynak
Az Evangélikus Élet augusztus 1-jei számának 15. oldalán, az EvÉl&levél rovatban olvastam id. dr. Hafenscher Károly Hiányérzet és dezavuált világszervezetek című olvasói levelét, melyben kritikusan szól az egyházunk tényfeltáró bizottságának Háló című kötetében közölt, A protestáns világszervezetek (KBK, EVT, LVSZ) a „Világosság” rezidentúra fényében című tanulmányomról.
A levél szerzője a kötetben megjelent életrajzomból meglepő módon azt emeli ki, hogy „1977-ben született kecskeméti könyvtáros” vagyok. Jóllehet ugyanonnan az is kiderül, hogy alapvégzettségem történész, és a tényfeltáró munkában értelemszerűen ilyen minőségben veszek részt.
Különösen nagy kihívás egy történész számára, ha a közelmúlt történetét kutathatja. A történettudomány sajátja, hogy a kutatók legtöbb esetben olyan korszakkal foglalkoznak, amelynek nem voltak szemtanúi. Való igaz, hogy koromnál fogva nem éltem át a szocializmus nehéz, az egyházat különösen is megpróbáló évtizedeit. Feltételezem, hogy születési évem megemlítésével erre kívánt utalni a cikk írója. Nem gondolom azonban, hogy egy tanulmány megítélésénél ez az illetékességet megkérdőjelező szempont lehet.
Hafenscher lelkész úr a tanulmányommal kapcsolatos észrevételeit nem sokkal a kötet megjelenése után levélben bővebben kifejtette. Levelére néhány nap elteltével válaszoltam. Most a nyilvánosság előtt sem tudok mást írni, mint akkor.
A tényfeltáró bizottság megbízatása az állambiztonsági szervek Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos iratainak feltárására és bemutatására szól. Tehát nem lehet feladatunk teljes képet adni egyházunk 1945 utáni történetéről. Ez a munka mind erőnket, mind időnket messze meghaladná. Ennek megfelelően a Hálóban megjelent tanulmányom – a levél állításával ellentétben – nem az egyházi világszervezetek Magyarországgal kapcsolatos tevékenységéről szól, hanem arról, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal és a hírszerzés hogyan működött együtt a „Világosság” rezidentúra keretében ezen világszervezetek megfigyelésére.
Elsősorban azt kívántam bemutatni, hogy a kommunista diktatúra egyházüldöző szervei milyen módszerekkel szereztek információkat, és mennyire tendenciózus egyoldalúsággal, szűk látókörűen ítélték meg a nemzetközi egyházi szervezetek tevékenységét. A bizottság célkitűzésének megfelelően deklaráltan az állambiztonsági szervek iratai, jelen esetben a „Világosság” rezidentúra dossziéi szolgáltak forrásként, s célom éppen ezek bemutatása volt.
Más szóval: a dolgozatomban leírtakat nem én állítottam tényként, hanem az iratokban találtakat idéztem, illetve foglaltam össze. Ezt több ponton is hangsúlyoztam. Mindezekből következik, hogy tanulmányommal természetesen nem akartam „dezavuálni” a világszervezeteket, hanem – e szóhasználatnál maradva – azt mutattam be, hogy a magyar állami szervek miként „dezavuálták” őket.
Végezetül még egy megjegyzés. A tényfeltáró bizottság tanulmánykötetében megjelent dolgozatok mindegyikét más-más szerző jegyzi, akiknek személyes munkamódszerét és látásmódját, adott esetben álláspontját tükrözik az egyes írások. Így tehát szó sincs arról, hogy a tanulmányok tartalma „egyházunk hivatalos álláspontjává vált” volna.
Ittzés Ádám történész (Kecskemét)