evél&levél

Tisz­tán előt­tem van az a kép, ami­kor Ros­tá­né Pi­ri Mag­da, a Va­si Egy­ház­me­gye es­pe­re­se a jú­ni­u­si lelkészi munkaközösségi ülésen fel­ve­tet­te az ár­víz­ká­ro­sult gyer­me­kek ja­vá­ra meg­szer­ve­zen­dő au­gusz­tu­si tá­bor öt­le­tét. Ak­kor én még – több kol­lé­gám­mal el­len­tét­ben – nem je­lent­kez­tem se­gí­tő­nek. Tel­tek a he­tek, és szin­te már el is fe­led­kez­tem a fel­ve­tés­ről, ami­kor egyik nap meg­ér­ke­zett az a kör­le­vél, amely­ben es­pe­res asszony töb­bek se­gít­sé­gét kér­te a tá­bor le­bo­nyo­lí­tá­sá­hoz. El­ső in­for­má­ci­ó­ként annyit le­he­tett tud­ni, hogy au­gusz­tus 2–8. között kö­zel negy­ven fel­ső­zsol­cai gyer­mek (6–18 éve­sek) és az őket kí­sé­rő két édes­anya fog Őri­ma­gya­rós­don tá­bo­roz­ni.

Ami­kor vissza­em­lé­ke­zem a hét ese­mé­nye­i­re, és pró­bá­lom sza­vak­ba ön­te­ni mind­azt, amit át­él­het­tem a gye­re­kek kö­zött, a cím­ben em­lí­tett szép éne­künk kez­dőso­ra jut eszem­be. Azt gon­do­lom, mind­annyi­an, akik részt vet­tünk a tá­bor­ban, va­ló­ban meg­ta­pasz­tal­hat­tuk Is­ten cso­dás mű­kö­dé­sét, új­já­te­rem­tő és kö­zös­sé­get for­má­ló ere­jét.

Meg­ha­tó mó­don a nagy­részt egy­há­zi kö­tő­dés nél­kü­li gyer­me­kek, fel­nőt­tek a szá­muk­ra ele­in­te ide­gen kö­zeg­ben rö­vid idő el­tel­té­vel egy szív­vel vet­tek részt a bib­li­ai tör­té­ne­tek fel­dol­go­zá­sá­ban, az es­ti áhí­ta­to­kon, és ké­ső es­té­be nyú­ló­an lel­ke­sen ta­nul­ták és zeng­ték az ad­dig szá­muk­ra tel­je­sen is­me­ret­len if­jú­sá­gi éne­ke­in­ket. A rend­sze­res tá­bo­ri prog­ra­mok, kü­lön­fé­le fog­lal­ko­zá­sok, já­té­kok, kéz­mű­ves­ke­dés mel­lett szom­bat­he­lyi és kő­sze­gi ki­rán­du­lás­ra is sor ke­rül­he­tett. A szom­ba­ti na­pon pe­dig Őri­ma­gya­rós­don a köz­ség la­kó­i­val kö­zö­sen fa­lu­na­pon ve­het­tek részt a messzi­ről ér­ke­zett gyer­me­kek és fel­nőt­tek.

Jó volt lát­ni az el­múlt hó­na­pok­ban sok ne­héz­sé­get, ke­se­rű­sé­get, az ár­víz pusz­tí­tá­sát vé­gig­né­ző, még­is mo­so­lyog­ni, örül­ni tu­dó, csil­lo­gó sze­me­ket. A szö­vő­dő ba­rát­sá­go­kat, az össze­tar­tás, az ön­zet­len­ség meg­mu­tat­ko­zó em­be­ri pél­dá­ját. Há­lás va­gyok azért, hogy ré­sze­se le­het­tem an­nak a kis kö­zös­ség­nek, amely ab­ban a pár nap­ban for­má­ló­dott.

Papp Ju­dit be­osz­tott is­ko­la­lel­kész (Kő­szeg)