E heti Luther-idézet

„Ön­zet­le­nül és egye­dül Is­ten tet­szé­sé­re kell ten­ni, így gon­do­kod­ván: ťÍme, az én Is­te­nem, ne­kem, mél­tat­lan és el­kár­ho­zott em­ber­nek min­den ér­de­mem nél­kül, tisz­ta és in­gyen kö­nyö­rü­let­ből, oda­ad­ta Krisz­tus­ban az igaz­ság és üd­vös­ség tel­jes gaz­dag­sá­gát, úgy­hogy töb­bé egy­ál­ta­lá­ban nincs szük­sé­gem sem­mi más­ra, csak hit­re, amely hi­szi, hogy ez így van: te­hát en­nek az Atyá­nak, aki fel­be­csül­he­tet­len gaz­dag­sá­gá­val el­hal­mo­zott, mi­ért ne ten­nék meg sza­ba­don, de­rű­sen, tel­jes szív­ből és ön­ként min­dent, ami­ről tu­dom, hogy tet­szik és ked­ves őe­lőt­te?…Ť”

Luther Márton: Ér­te­ke­zés a ke­resz­tyén em­ber sza­bad­sá­gá­ról (Prőhle Károly fordítása)