Keresztutak

Ti­ze­dik al­ka­lom­mal ren­dez­ték meg a Rom­há­nyi-or­vos­ta­lál­ko­zót az ezer­hét­száz la­ko­sú, Fej­ér me­gyei Szá­ron múlt szom­ba­ton. Min­den év au­gusz­tus utol­só vagy szep­tem­ber el­ső szom­bat­ján Rom­há­nyi György szá­ri szü­le­té­sű or­vos, pa­to­ló­gus­pro­fesszor és ami­lo­id­ku­ta­tó em­lé­ké­re gyűl­nek össze volt ta­nít­vá­nyai, va­la­mint a szel­le­mi-lel­ki fel­töl­tő­dés­re vá­gyó or­vos kol­lé­gák, ér­dek­lő­dők és hely­bé­li­ek.

A 18. szá­za­di ró­mai ka­to­li­kus temp­lom­ban tar­tott egész na­pos lel­ki­gya­kor­lat szent­mi­sé­vel kez­dő­dött, me­lyet Er­dő Pé­ter bí­bo­ros ce­leb­rált.

Ga­rán Éva pol­gár­mes­ter üd­vöz­lő sza­vai után Kel­ler­mayer Mik­lós egye­te­mi ta­nár, pro­fes­sor eme­ri­tus, az em­lék­ün­nep­ség szel­le­mi aty­ja kö­szön­tő­jé­ben el­mond­ta, hogy év­ről év­re egy ka­to­li­kus és egy pro­tes­táns elő­adót kér­nek fel az együtt­lét dél­előt­ti, egy­há­zi vo­nat­ko­zá­sú re­fe­rá­tu­ma­i­nak meg­tar­tá­sá­ra. Ő ma­ga a gyó­gyí­tás­sal kap­cso­la­tos hár­mas pil­lér­re hív­ta fel a je­len­lé­vők fi­gyel­mét: tud­ni, hin­ni és ten­ni.

A be­ve­ze­tő gon­do­la­to­kat kö­ve­tő­en Er­dő Pé­ter bí­bo­ros A szen­ve­dés és az em­be­ri mél­tó­ság cím­mel tar­tott elő­adást az eu­ta­ná­zi­á­ról és az em­be­ri lét­ről. Be­szélt ar­ról, hogy az em­ber ér­té­ke is­ten­ké­pű­sé­gé­ben rej­lik és ab­ban, hogy Is­ten a vi­lág­min­den­ség tu­laj­do­no­sa.

Fa­bi­ny Ta­más evan­gé­li­kus püs­pök Fe­hér és fe­ke­te – A ke­resz­tény or­vos­lás bib­li­ai gyö­ke­rei cím­mel Lu­kács evan­gé­lis­tá­ról, Jé­zus gyó­gyí­tá­sa­i­ról és az ir­gal­mas sa­ma­ri­tá­nus pél­dá­za­tá­ról szól­va fej­tet­te ki gon­do­la­ta­it. Jé­zus sza­va a pél­dá­zat vé­gén – „Menj el, te is ha­son­ló­kép­pen cse­le­kedj” (Lk 10,37) – hi­te­le­sen hang­zik fel, hi­szen ő ma­ga „út­szé­len és ki­csiny ház­ban, zsi­na­gó­gá­ban és tó­par­ton egy­aránt gyó­gyí­tott. Amer­re járt, kór­há­zat ala­pí­tott. Ő ma­ga volt a kór­ház.” Fe­hér és fe­ke­te, a fehér köpenyes or­vos és a fekete Luther-kabátos lel­kész jól meg­fér­nek egy­más mel­lett a gyó­gyí­tás te­rü­le­tén.

Az ebéd előt­ti blokk utol­só elő­adó­ja Ba­las­sa Sán­dor ze­ne­szer­ző volt, aki az él­te­tő ze­né­ről be­szélt mint a gyó­gyu­lás és a tes­ti-lel­ki egész­ség egyik zá­lo­gá­ról.

A dél­utá­ni együtt­lét so­rán tu­do­má­nyos elő­adá­sok hang­zot­tak el.

Az 1991-ben el­hunyt Rom­há­nyi pro­fesszor em­lé­két – aki töb­bek kö­zött Szár el­ső dísz­pol­gá­ra, a Pé­csi Or­vos­tu­do­má­nyi Egye­tem (ma Pé­csi Tu­do­mány­egye­tem Ál­ta­lá­nos Or­vos­tu­do­má­nyi Kar) pro­fesszo­ra és a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia tag­ja is volt – mél­tó mó­don ele­ve­ní­ti fel Szár ki­csiny kö­zös­sé­ge, a tu­do­mány és a ke­resz­tény hit ér­té­ke­it szo­ro­san egy­más mel­lé he­lyez­ve.

Hor­váth-He­gyi Áron