Élő víz

„Min­den gon­do­to­kat őreá ves­sé­tek, mert ne­ki gond­ja van rá­tok.” (1Pt 5,7)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a 15. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li s he­ti igéi az Úr Is­ten gond­vi­se­lő sze­re­te­tét hir­de­tik, és dön­tés elé ál­lí­ta­nak. Csak egy urat le­het szol­gál­ni! Jó­zsué már dön­tött, s kö­vet­het­jük a pél­dá­ját: „De én és az én há­zam né­pe az Urat szol­gál­juk!” (Józs 24,15) „Ál­dott az Úr, nap­ról nap­ra gon­dos­ko­dik ró­lunk sza­ba­dí­tá­sunk Is­te­ne.” (Zsolt 68,20; LK) Jé­zus Urunk He­gyi be­szé­dé­ben egy lé­leg­zet­re szólt ezek­ről: „…nem szol­gál­hat­tok Is­ten­nek és a mam­mon­nak. Ezért mon­dom nek­tek: ne ag­gód­ja­tok éle­te­te­kért, (…) se tes­te­te­kért…” (Mt 6,24–25) „Ke­res­sé­tek elő­ször az Is­ten or­szá­gát és az ő igaz­sá­gát, és mind hoz­zá­adat­nak nek­tek ezek…” (GyLK 731) Lu­ther ír­ja: „Gond­ját a ke­resz­tyén em­ber, szí­vé­vel együtt az Is­ten vál­lá­ra ve­ti. Né­ki van hoz­zá jó erős vál­la, hogy el­hor­doz­has­sa. Hi­szen ne­ked is azt ígér­te, hogy min­den gon­do­dat, ter­he­det el­hor­doz­za.” Pé­ter a gond­vi­se­lő Is­ten­be ve­tett hit­re, az or­dí­tó orosz­lán ké­pé­ben já­ró ör­dög­nek va­ló el­len­ál­lás­ra hív: „A min­den ke­gye­lem Is­te­ne (…) ma­ga fog ti­te­ket fel­ké­szí­te­ni, meg­szi­lár­dí­ta­ni, meg­erő­sí­te­ni és meg­ala­poz­ni. Övé a di­cső­ség és a ha­ta­lom örök­kön-örök­ké.” (1Pt 5,10–11) Pál meg­kö­szö­ni a fi­lip­pi gyü­le­ke­zet gon­dos­ko­dá­sát; csak ők küld­tek ne­ki ado­mányt! „Még­is jól tet­té­tek, hogy kö­zös­sé­get vál­lal­ta­tok ve­lem nyo­mo­rú­sá­gom­ban.” (Fil 4,14) S igaz fi­át, Is­ten em­be­rét is óv­ja a pénz­imá­dat­tól: „Mert min­den rossz­nak gyö­ke­re a pénz sze­rel­me, amely után só­vá­rog­va egye­sek el­té­ve­lyed­tek a hit­től…” (1Tim 6,10) Is­ten gyer­me­kei meg­ta­pasz­tal­hat­ják az ő gond­vi­se­lő, élet­men­tő sze­re­te­tét; szent cél fe­lé visz erős kar­ja, ő kor­má­nyoz­za éle­tük ha­jó­ját, és akár ha­jó­tö­ré­sen vagy „Ten­ger har­con át”, de el­ér­nek hoz­zá mind, akik az Urat szol­gál­ják egye­dül. „Így tör­tént, hogy (Pál mi­att mind a két­száz­het­ven­ha­tan!) mind­nyá­jan sze­ren­csé­sen ki­me­ne­kül­tek a szá­raz­föld­re.” (Ap­Csel 27,44) E föl­di éle­tünk ren­ge­teg ten­ni­va­ló­ja kö­zül egy le­gyen a leg­fon­to­sabb: a Jé­zus­ra és igé­jé­re va­ló oda­fi­gye­lés. Ő ma ne­ked üze­ni: „…sok min­de­nért ag­gódsz és nyug­ta­lan­kodsz, pe­dig ke­vés­re van szük­ség, va­ló­já­ban csak egy­re.” Ká­ro­li sze­rint: „De egy a szük­sé­ges do­log…” (Lk 10,41–42) Min­den em­ber­nek egye­dül Jé­zus­ra van szük­sé­ge! Is­ten gond­vi­se­lő sze­re­te­tét min­den­kor meg­ta­pasz­tal­ták Jé­zus ta­nít­vá­nyai. „Ami­kor el­küld­te­lek ti­te­ket er­szény, ta­risz­nya és sa­ru nél­kül, volt-e hi­á­nyo­tok va­la­mi­ben?” Mi tud­juk-e ezt vá­la­szol­ni: „Sem­mi­ben” (Lk 22,35)? Kik a bol­do­gok? Me­zei be­szé­dé­ben Jé­zus er­re négy el­len­tét­pár­ban vá­la­szolt; a sze­gé­nyek­nek bol­dog­mon­dá­sok­kal, a gaz­da­gok­nak jaj­ki­ál­tá­sok­kal. De – füg­get­le­nül anya­gi hely­ze­té­től – min­den­kor bol­dog az, aki Jé­zus­hoz tar­to­zik, aki vál­lal­ja a gya­lá­za­tot, a ki­kö­zö­sí­tést és a gyű­lö­le­tet az Em­ber­fi­á­ért. „Örül­je­tek azon a na­pon, és uj­jong­ja­tok! Íme, nagy a ti ju­tal­ma­tok a menny­ben…” (Lk 6,23) Az ag­gó­dás hi­tet­len­ség a gond­vi­se­lő Is­ten­nel szem­ben; bűn, de te „ne ag­go­dal­mas­kod­jál, nézz Is­te­ned­re fel! / Ő fel­ru­ház és táp­lál, rád gon­dot ő vi­sel. / Di­cső Ki­rály, ég és a föld Ura, / Szí­vünk ti­éd, légy an­nak is Ura!” (EÉ 586)

Ga­rai And­rás