evél&levél

Nagy öröm­mel ol­vas­tam az EvÉ­let augusztus 8-i szá­má­ban a Há­zson­gár­di te­me­tő sír­kö­ve­i­ről, il­let­ve az er­ről ké­szült ki­ad­vány­ról írt cik­ket. Azt ott le­ír­tak­hoz sze­ret­nék – sze­mé­lyes él­mé­nyünk kap­csán – hoz­zá­fűz­ni né­hány gon­do­la­tot.

Ta­valy jú­ni­us­ban a Ro­tary Club Győr – mely­nek én is tag­ja va­gyok – ál­tal szer­ve­zett er­dé­lyi ki­rán­du­lás ke­re­té­ben lá­to­ga­tást tet­tünk a Há­zson­gár­di te­me­tő­ben. Egyik klub­tár­sunk szak­ava­tott se­gít­sé­gé­vel fel­ke­res­tük több hí­res ma­gyar hon­fi­tár­sunk sír­ját. Nem­ze­ti­szí­nű sza­lag­gal át­kö­tött vi­rág­csok­rot he­lyez­tünk – töb­bek kö­zött – egyik leg­ked­ve­sebb köl­tőm, Re­mé­nyik Sán­dor sír­já­ra.

Meg­döb­ben­tett vi­szont a sír el­ha­nya­golt ál­la­po­ta. El­ha­tá­roz­tuk fe­le­sé­gem­mel, hogy pénzt aján­lunk fel a sír rend­be­té­te­lé­re és ké­sőb­bi gon­do­zá­sá­ra is. Hosszas ér­dek­lő­dés, utá­na­já­rás ered­mé­nye­kép­pen meg­tud­tuk, hogy a sírt a ko­lozs­vá­ri evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet, il­let­ve en­nek egy ala­pít­vá­nya gon­doz­za. Nagy ne­he­zen kap­tunk egy ko­lozs­vá­ri ne­vet és te­le­fon­szá­mot, ahol azt a tá­jé­koz­ta­tást ad­ták, hogy az össze­get utal­juk át egy bu­da­pes­ti hölgy cí­mé­re, aki majd a pénzt el­jut­tat­ja Ko­lozs­vár­ra. Mi ezt meg is tet­tük.

Az­óta sem­mi vissza­jel­zést nem kap­tunk. Nem tud­juk, hogy a sír je­len­leg mi­lyen ál­la­pot­ban van, va­jon rend­be tet­ték-e, il­let­ve ho­gyan tu­dunk hoz­zá­já­rul­ni a sír to­váb­bi gon­do­zá­sá­hoz.

El­lent­mon­dást ér­zek a cikk­ben le­ír­tak és a sa­ját ta­pasz­ta­la­tunk kö­zött.

Tisz­te­let­tel:

Dom­bi Lász­ló, a győ­ri gyü­le­ke­zet pres­bi­te­re