Oratio oecumenica

Urunk, örök Is­ten! Há­lát adunk ne­ked, hogy re­mé­nyünk for­rá­sa vagy. Olyan vi­lág­ban élünk, amely­ben a min­den­na­pok anya­gi és lel­ki küz­del­mei és fé­lel­mei meg­foszt­ják az em­be­re­ket a re­mé­nyek­től. Urunk, a te­ben­ned lé­vő re­mény­ség sza­ba­dít­hat csak fel.

Kö­szön­jük ne­ked, hogy Krisz­tus­ban fel­tár­tad előt­tünk, hogy sem a ha­lál, sem vi­szon­tag­sá­ga­ink nem vá­laszt­hat­nak el, nem sza­kít­hat­nak el tő­led. Uram, kö­szön­jük, hogy nincs olyan élet­hely­zet, amely­ben ne ka­pasz­kod­hat­nánk be­le Krisz­tus ir­gal­má­ba. Kö­szön­jük, hogy a Fiú ke­reszt­je még az ár­nyak völ­gyé­ből is ki­ve­zet. Hogy ben­ne vi­gasz­ra, bá­to­rí­tás­ra, sőt ben­ned va­ló igaz öröm­re lel­he­tünk.

Úr Jé­zus, te, aki mind­annyi­unk re­mény­sé­ge vagy, ké­rünk, hor­dozd mind­azo­kat, akik ín­sé­gük­ben re­ád szo­rul­nak, mind­azo­kat, ki­ket vé­red árán vál­tot­tál meg.

Ké­rünk, add vi­lá­gos­sá­go­dat a gyer­me­kek­nek és a fi­a­ta­lok­nak, hogy ne va­kít­sa el őket a ha­zug vi­lág. Légy te iga­zi re­mé­nyük, hogy ne ha­mis ala­pok­ra épít­sék fel éle­tü­ket!

Ké­rünk, adj hi­tet a mun­ká­ban és a küz­de­lem­ben meg­fá­rad­tak­nak, akik a min­den­na­pok ke­nye­ré­ért har­col­nak, hogy fe­jü­ket fel­emel­ve meg­lás­sák ir­gal­mad, és meg­ért­sék: tő­led van min­den ál­dás. Aján­dé­kozd meg őket a ben­ned va­ló igaz bi­za­lom­mal!

Ké­rünk, bá­to­rítsd az el­eset­te­ket, azo­kat, akik be­teg­sé­get hor­doz­nak, akik­nek szí­vét a gyász mar­ja, aki­ket a ma­gány foj­to­gat. Érez­tesd ve­lük ke­gyel­medet, sze­re­te­ted sza­ba­dí­tó ere­jét, hogy meg­ért­sék: az erőt­le­nek ere­je te ma­gad vagy.

Ké­rünk, őrizd meg az idő­se­ket! Add ne­kik erő­det, hogy míg gyü­le­ke­ze­tü­kért és sze­ret­te­i­kért tesz­nek és imád­koz­nak, ne fo­gyat­koz­zék meg ki­tar­tá­suk. Ké­rünk, te, aki egy éle­ten át hor­doz­tad őket, vi­seld gond­ju­kat.

Ké­rünk, add, hogy ne fe­lejt­sük, ma­gunk­nak is „re­mé­nyed­ből élők­ké” kell len­nünk má­sok előtt, hogy ne csak el­fo­gad­juk ke­gyel­me­det, ha­nem mi ma­gunk is ké­pe­sek le­gyünk ró­lad bi­zony­sá­got ten­ni.

Ké­rünk, add, hogy meg­látsszék raj­tunk, hogy a ta­nít­vá­nya­id va­gyunk!

Uram, te, aki egy­há­zunk re­mény­sé­ge és alap­ja vagy, add meg gyü­le­ke­ze­tünk­nek és kö­zös­sé­ge­ink­nek, hogy a te gond­vi­se­lé­sed­be ves­sük bi­zal­mun­kat, hogy egye­dül a be­lő­led fa­ka­dó re­mény­ség­ből él­jünk, és mind­in­kább gaz­da­god­junk ben­ne. Ké­rünk, így őrizz meg mind­annyi­un­kat, sze­ret­te­in­ket, egy­há­zun­kat, nem­ze­tün­ket! Ámen.