Egyházunk egy-két hete

Nem ti­tok: a du­na­ha­rasz­ti evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet tag­jai már rég­óta várták, hogy olyan pa­ró­kus lel­ké­szük le­gyen, aki hosszabb táv­ra – ha­tá­ro­zat­lan idő­re – vál­lal­ja pász­to­rolá­su­kat. Var­sá­nyi Fe­ren­cet – aki elő­ző­leg hu­szon­öt évet töl­tött Pé­csen – no­vem­ber 7-én Krá­mer György es­pe­res ik­tat­ta be új szol­gá­la­ti he­lyé­re.

Az es­pe­res ige­hir­de­té­sé­ben Kol 3,10 alap­ján az éle­tün­ket kí­sé­rő vál­to­zá­sok­ról be­szélt, utal­va a be­ik­ta­tott lel­kipásztor hely­ze­té­re, aki a több­lel­ké­szes pé­csi gyü­le­ke­zet­ből ke­rült át egy ki­csiny kö­zös­ség­be. To­váb­bi vál­to­zást je­lent szá­má­ra, hogy nem­csak az egy­ház­me­gye, de az egy­ház­ke­rü­let ha­tá­rát is át kel­lett lép­nie, hogy Du­na­ha­rasz­ti­ba ér­kez­zen.

Mi­ért kell a vál­to­zás? – tet­te fel a kér­dést az es­pe­res. Egy­részt a hit is a meg­úju­lás ké­pes­sé­gé­ről szól, más­részt a rég meg­szo­kott hely­zet, az ál­lan­dó­ság fél­re­ve­zet, su­gall­va, hogy örök­ké­va­lót ho­zunk lét­re. Le­gyen az a kö­zös­sé­gek cél­ja, hogy együtt ta­lál­koz­zon lel­kész és gyü­le­ke­zet Krisz­tus­sal, aki va­ló­di meg­úju­lást hoz ott, ahol meg­je­le­nik! – fi­gyel­mez­te­tett Krá­mer György.

A már jú­li­us óta Du­na­ha­rasz­ti­ban szol­gá­ló Var­sá­nyi Fe­renc 2Kor 6,1–2 alap­ján el­mon­dott pré­di­ká­ci­ó­já­ban ar­ra szó­lí­tot­ta fel a je­len­lé­vő­ket, hogy ne elé­ged­je­nek meg hol­mi gyön­gyök­kel, hi­szen ne­künk, ke­resz­té­nyek­nek va­ló­di kin­csünk van. Ezt a kin­cset pe­dig, a hi­tet, nem sza­bad mú­ze­um­ba zár­ni és csak tá­vol­ról szem­lél­ni, ha­nem sze­mé­lyes va­ló­ság­ként kell meg­él­ni és Is­ten­től el­kér­ni, ki­nek sze­re­te­té­től még a ha­lál sem vá­laszt­hat el.

Az ik­ta­tá­sra nagy szám­ban ér­kez­tek hí­vek Pécsről, hogy együtt ün­ne­pel­je­nek egy­ko­ri lel­ké­szük új gyü­le­ke­ze­té­vel. Így a szo­ká­sos­tól el­té­rő­en nem a temp­lom, ha­nem a he­lyi ren­dez­vény­ház – hogy sen­ki se szo­rul­jon a ka­pun kí­vül­re –adott ott­hont az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let­nek. A pé­csi ének­kar Lo­vász Pé­ter­né Ba­lázs Mag­dol­na kar­nagy ve­zény­le­té­vel szol­gált. Kö­szön­té­sük­ben nagy sze­re­tet­tel em­lé­kez­tek meg lel­ké­szük áhí­ta­ta­i­ról, ame­lyek­kel – az ének­lés mel­lett – hosszú éve­ken ke­resz­tül szol­gált kö­zöt­tük – há­lá­juk je­le­ként Var­sá­nyi Fe­ren­cet a kó­rus örö­kös tag­já­vá vá­lasz­tot­ták.

Az is­ten­tisz­te­le­tet kö­ve­tő – Kő­sze­gi Já­nos má­sod­fel­ügye­lő ve­zet­te – ün­ne­pi köz­gyű­lé­sen hang­zot­tak el a kö­szön­té­sek, majd az együtt­lé­tet zá­ró sze­re­tet­ven­dég­ség­re a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­gi há­zá­ban ke­rült sor.

– HHÁ –