Keresztutak
Létezik a gárdánál jobb válasz
Cigánymissziói nap
A gárda rossz válasz egy társadalmi problémára – mondta Fabiny Tamás püspök a budapesti Rózsák terén lévő evangélikus kollégiumban tartott cigánymissziói napon november 6-án. Előadásában azonban azt is őszintén hozzátette: a romák evangélizálásának területén – a többi keresztény egyházzal összehasonlítva – még van mit tenniük az evangélikusoknak.
A nap nyitóáhítatát Karl Jánosné Csepregi Erzsébet sárszentlőrinci lelkész tartotta, aki azzal biztatta a mintegy harminc cigány és „gádzsó” résztvevőt, hogy bár a helyzet korántsem rózsás, Krisztus erejével minden lehetséges.
„A misszió több, mint barátkozás” – magyarázta előadásában Györfi Mihály nyírszőlős–görögszállási lelkész, aki a találó Filadelfia nevet adta vegyes etnikumú evangélikus egyházközségének. „Nekünk Jézus Krisztus életet átformáló erejét kell közvetítenünk.” Barnus történetét hozta fel példának, akinek erőszakosságától mindenki rettegett a településen, ma pedig családi áhítatokat tart esténként. Felvetette azt a dilemmát is, hogy mi megy végbe egy közösségben, ha egyik tagja megváltozik; ebben a családban például hogyan fogadják a gyerekek, hogy apjuk többé „nem verekszik meg értük”.
Orosházáról jött Kovács Viktor, aki a nyáron megrendezett, beszédes elnevezésű Közös asztal táborról számolt be.
– Amikor a szervezés során a cigánytelepet először meglátogattuk, nagyon megijedtem, hogy mi lesz majd ebben a táborban – kezdte a sportos fiatalember. – De azt kértük, hogy aki eljön, az vegye komolyan, hogy miért vagyunk együtt. És semmi baj nem történt, sőt óriási, szemléletformáló élmény volt számomra az a pár nap. Hatvanan voltunk együtt romák és nem romák. A végén annyira befogadtak a cigányok, hogy biztattak, menjek evangélikus teológiára, mert jó lenne, ha lenne egy cigány származású papjuk…
Szinte mindenki megerősítette, hogy a személyes kapcsolatok és élmények változtatják meg az egymáshoz és a másik közösségéhez való hozzáállást. A sárszentlőrinci cigány asszonyok elkeseredetten magyarázták, hogy nem látják, hogy a többségi társadalom valamikor is be fogja fogadni őket, hiába elkötelezett tagjai az evangélikus egyháznak.
A roma származású Pintér Szabolcs, aki a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkárságáról érkezett, kifejtette, hogy a cigányságnak meg kellene becsülnie önmagát, és akkor becsülnék mások is. A cigányoknak önmagukért kell tenniük. Egyetértés alakult ki abban, hogy a cigányság közül kikerülő bizonyságtevők hatásosabbak, mint ha a többség prédikál a kisebbségnek.
– Megoldhatatlannak tűnő problémahegyek tornyosulnak előttünk – mondta a nap szervezője, Bakay Péter, akit az országos presbitérium legutóbbi, november 5-ei ülésén neveztek ki hivatalosan az evangélikus egyház országos cigánymissziói referensévé –, de nem akadhatunk fenn a nehézségeken. Annyi jó dolog történt velünk a cigányok között, hogy a gondok örömök forrásaivá váltak. A megoldás: az egyénektől a kisebb közösségeken, a településeken, országokon át juthatunk el az európai szintű integrációig.
Ilyen találkozó nincs zene nélkül. A közönség eleinte visszafogott áhítattal hallgatta Rontó Attila (képünkön) dicsőítő énekeit és virtuóz gitárjátékát, ám végül nem állhatta meg, hogy nagy tapssal ki ne fejezze ki elismerését. A zenész meghatottsággal számolt be arról, hogy ő milyen éhséggel kezdte olvasni a Bibliát, majd amikor az egész családja megtért, zenekart alapítottak, amellyel Jeruzsálemben is nagy sikerű, Istent dicsőítő koncertet adtak a cigányság képviseletében.
A cigánymissziói referenssé kinevezett lelkész a találkozót a résztvevők kiküldésével fejezte be:
– Félelmeink ellenére ki kell lépni a gyülekezet megszokott, otthonos melegéből – annak a nevében, akié minden hatalom ezen a földön. Kétezer évvel ezelőtt zsidó emberek elindultak a világ négy égtája felé, hogy elvigyék az Isten szeretetéről szóló örömhírt számukra teljesen idegen kultúrákba: Indiába, Egyiptomba, Hispániába. A cigányság életfelfogása más, mint az evangélikus többségé, de ez nem riaszthatja vissza a többségi keresztényeket attól, hogy felkeressék roma testvéreiket.
Naszádi Kriszta