Keresztutak

Lé­te­zik a gár­dá­nál jobb vá­lasz

A gár­da rossz vá­lasz egy tár­sa­dal­mi prob­lé­má­ra – mond­ta Fa­bi­ny Ta­más püs­pök a bu­da­pes­ti Ró­zsák te­rén lé­vő evan­gé­li­kus kol­lé­gi­um­ban tar­tott ci­gány­misszi­ói na­pon no­vem­ber 6-án. Elő­adá­sá­ban azon­ban azt is őszin­tén hoz­zá­tet­te: a ro­mák evan­gé­li­zá­lá­sá­nak te­rü­le­tén – a töb­bi ke­resz­tény egy­ház­zal össze­ha­son­lít­va – még van mit ten­ni­ük az evan­gé­li­ku­sok­nak.

A nap nyi­tó­áhí­ta­tát Karl Já­nos­né Csep­re­gi Er­zsé­bet sár­szent­lő­rin­ci lel­kész tar­tot­ta, aki az­zal biz­tat­ta a mint­egy har­minc ci­gány és „gá­dzsó” részt­ve­vőt, hogy bár a hely­zet ko­ránt­sem ró­zsás, Krisz­tus ere­jé­vel min­den le­het­sé­ges.

„A misszió több, mint ba­rát­ko­zás” – ma­gya­ráz­ta elő­adá­sá­ban Györ­fi Mi­hály nyír­sző­lős–gö­rög­szál­lá­si lel­kész, aki a ta­lá­ló Fi­la­del­fia ne­vet ad­ta ve­gyes et­ni­ku­mú evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ségé­nek. „Ne­künk Jé­zus Krisz­tus éle­tet át­for­má­ló ere­jét kell köz­ve­tí­te­nünk.” Bar­nus tör­té­ne­tét hoz­ta fel pél­dá­nak, aki­nek erő­sza­kos­sá­gá­tól min­den­ki ret­te­gett a te­le­pü­lé­sen, ma pe­dig csa­lá­di áhí­ta­to­kat tart es­tén­ként. Fel­ve­tet­te azt a di­lem­mát is, hogy mi megy vég­be egy kö­zös­ség­ben, ha egyik tag­ja meg­vál­to­zik; eb­ben a csa­lád­ban pél­dá­ul ho­gyan fo­gad­ják a gye­re­kek, hogy ap­juk töb­bé „nem ve­rek­szik meg ér­tük”.

Oros­há­zá­ról jött Ko­vács Vik­tor, aki a nyá­ron meg­ren­de­zett, be­szé­des el­ne­ve­zé­sű Kö­zös asz­tal tá­bor­ról szá­molt be.

– Ami­kor a szer­ve­zés so­rán a ci­gány­te­le­pet elő­ször meg­lá­to­gat­tuk, na­gyon meg­ijed­tem, hogy mi lesz majd eb­ben a tá­bor­ban – kezd­te a spor­tos fi­a­tal­em­ber. – De azt kér­tük, hogy aki el­jön, az ve­gye ko­mo­lyan, hogy mi­ért va­gyunk együtt. És sem­mi baj nem tör­tént, sőt óri­á­si, szem­lé­let­for­má­ló él­mény volt szá­mom­ra az a pár nap. Hat­va­nan vol­tunk együtt ro­mák és nem ro­mák. A vé­gén annyi­ra be­fo­gad­tak a ci­gá­nyok, hogy biz­tat­tak, men­jek evan­gé­li­kus teo­ló­gi­á­ra, mert jó len­ne, ha len­ne egy ci­gány szár­ma­zá­sú pap­juk…

Szin­te min­den­ki meg­erő­sí­tet­te, hogy a sze­mé­lyes kap­cso­la­tok és él­mé­nyek vál­toz­tat­ják meg az egy­más­hoz és a má­sik kö­zös­sé­gé­hez va­ló hoz­zá­ál­lást. A sár­szent­lő­rin­ci ci­gány asszo­nyok el­ke­se­re­det­ten ma­gya­ráz­ták, hogy nem lát­ják, hogy a több­sé­gi tár­sa­da­lom va­la­mi­kor is be fog­ja fo­gad­ni őket, hi­á­ba el­kö­te­le­zett tag­jai az evan­gé­li­kus egy­ház­nak.

A ro­ma szár­ma­zá­sú Pin­tér Sza­bolcs, aki a Köz­igaz­ga­tá­si és Igaz­ság­ügyi Mi­nisz­té­ri­um tár­sa­dal­mi fel­zár­kóz­ta­tá­sért fe­le­lős ál­lam­tit­kár­sá­gá­ról ér­ke­zett, ki­fej­tet­te, hogy a ci­gány­ság­nak meg kel­le­ne be­csül­nie ön­ma­gát, és ak­kor be­csül­nék má­sok is. A ci­gá­nyok­nak ön­ma­gu­kért kell ten­ni­ük. Egyet­ér­tés ala­kult ki ab­ban, hogy a ci­gány­ság kö­zül ki­ke­rü­lő bi­zony­ság­te­vők ha­tá­so­sab­bak, mint­ ha a több­ség pré­di­kál a ki­sebb­ség­nek.

– Meg­old­ha­tat­lan­nak tű­nő prob­lé­ma­he­gyek tor­nyo­sul­nak előt­tünk – mond­ta a nap szer­ve­ző­je, Ba­kay Pé­ter, akit az or­szá­gos pres­bi­té­ri­um leg­utób­bi, no­vem­ber 5-ei ülé­sén ne­vez­tek ki hi­va­ta­lo­san az evan­gé­li­kus egy­ház or­szá­gos ci­gány­misszi­ói re­fe­ren­sé­vé –, de nem akad­ha­tunk fenn a ne­héz­sé­ge­ken. Annyi jó do­log tör­tént ve­lünk a ci­gá­nyok kö­zött, hogy a gon­dok örö­mök for­rá­sa­i­vá vál­tak. A meg­ol­dás: az egyé­nek­től a ki­sebb kö­zös­sé­ge­ken, a te­le­pü­lé­se­ken, or­szá­go­kon át jut­ha­tunk el az eu­ró­pai szin­tű in­teg­rá­ci­ó­ig.

Ilyen ta­lál­ko­zó nincs ze­ne nél­kül. A kö­zön­ség ele­in­te vissza­fo­gott áhí­tat­tal hall­gat­ta Ron­tó At­ti­la (képünkön) di­cső­í­tő éne­ke­it és vir­tu­óz gi­tár­já­té­kát, ám vé­gül nem áll­hat­ta meg, hogy nagy taps­sal ki ne fe­jez­ze ki el­is­me­ré­sét. A ze­nész meg­ha­tott­ság­gal szá­molt be ar­ról, hogy ő mi­lyen éh­ség­gel kezd­te ol­vas­ni a Bib­li­át, majd ami­kor az egész csa­lád­ja meg­tért, ze­ne­kart ala­pí­tot­tak, amellyel Je­ru­zsá­lem­ben is nagy si­ke­rű, Is­tent di­cső­í­tő kon­cer­tet ad­tak a ci­gány­ság kép­vi­se­le­té­ben.

A ci­gány­misszi­ói re­fe­rens­sé ki­ne­ve­zett lel­kész a ta­lál­ko­zót a részt­ve­vők ki­kül­dé­sé­vel fe­jez­te be:

– Fé­lel­me­ink el­le­né­re ki kell lép­ni a gyü­le­ke­zet meg­szo­kott, ott­ho­nos me­le­gé­ből – an­nak a ne­vé­ben, akié min­den ha­ta­lom ezen a föl­dön. Két­ezer év­vel ez­előtt zsi­dó em­be­rek el­in­dul­tak a vi­lág négy ég­tá­ja fe­lé, hogy el­vi­gyék az Is­ten sze­re­te­té­ről szó­ló öröm­hírt szá­muk­ra tel­je­sen ide­gen kul­tú­rák­ba: In­di­á­ba, Egyip­tom­ba, His­pá­ni­á­ba. A ci­gány­ság élet­fel­fo­gá­sa más, mint az evan­gé­li­kus több­sé­gé, de ez nem ri­aszt­hat­ja vissza a több­sé­gi ke­resz­té­nye­ket at­tól, hogy fel­ke­res­sék ro­ma test­vé­re­i­ket.

Na­szá­di Krisz­ta